0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Télen nyíló apróságok

Január ugyan a legzordabb hónap szokott lenni hazánkban, de a klímaváltozás hatására mintha enyhült volna az utóbbi években. Már az újév első napjaiban érdemes körülnézni a kertben, mert ha időben elültettük, több lágyszárú növény is megörvendeztet a virágaival az első hónapokban.

youtube://v/-j1BXQydcgo

 

Kezdjük mindjárt a hóvirággal, mint a legismertebb téli virággal. Vadon is él hazánkban a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), ami védett növény, természetvédelmi értéke tízezer forint.

Nem szabad leszedni a természetben, de számos faját szaporítják a kertészetekben — az őszi ültetési idényben kapható hóvirághagyma, illetve cserépben is forgalmazzák.

Ezek általában a pompás hóvirág (Galanthus elwesii) vagy a redőslevelű hóvirág (G. plicatus) hagymái, melyekből a hazai vad fajnál nagyobb és hosszabb szárú virágok fejlődnek. A pompás hóvirág korábban is nyílik, mint a többi, januárban már szirmot bonthat. A nemesített változatok közt van teltvirágú, vagy a három kisebb lepellevélen zöld helyett sárga szegélyű hóvirág is.

Fák, cserjék alá, félárnyékba ültessük, komposzt­tal dúsított-lazított földbe azonnal, ahogy megvettük, mert a kis hagymák könnyen kiszáradnak. Ültetés után alaposan locsoljuk be és takarjuk lombbal, éppen a kiszáradás megelőzésére. Idővel magától szaporodik, szép növénycsoportokat alkot, amiből közvetlenül virágzás után újabb helyre is ültethetünk. Magjait a hangyák hurcolják szét a környéken.

Nagyon hasonlít hozzá a tavaszi tőzike (Leucojum vernum); fehér, bókoló virágai 15-30 cm magas száron nyílnak március-áprilisban.

Mind a hat lepellevele egyforma, csúcsukon zöld folttal. Ez a hazánkban őshonos, egyben mérgező növény üde talajban érzi jól magát.

Elsőként azonban nem a hóvirág, hanem a fekete hunyor (Helleborus niger) nyílik a kertben, gyakran már decemberben. Nevét nem a fehér virágáról, hanem fekete gyöktörzséről kapta. Ez a növény eredetileg Európa hegyvidékein fordul elő Svájctól Észak-Olaszországig. Hazánkban a nemzetség három másik faja őshonos, a pirosló, a kisvirágú és az illatos hunyor, mindhárom védett növény. Minden hunyorfaj mérgező!

A 30-40 cm magas, bokrosan fejlődő növények merev, tenyeresen összetett, örökzöld leveleit 7-9 levélke alkotja. Virágai közvetlenül a gyöktörzsből fejlődnek, és a többi hunyorral ellentétben nem bókolnak. Öt fehér szirma valójában az öt csészelevél, a sziromlevelek apró sárgászöld mézfejtőkké alakultak, a hosszú porzószálak tövében húzódnak meg.

Virágai hosszan megmaradnak, de a „szirmok” rózsaszínre színeződnek. Öttagú tüszőtermése van, magról könnyen szaporodik a kertben, és ha több fajtát ültettünk, hibridizálódnak is. Félárnyékban, könnyű, nyirkos talajon fejlődik a legszebben, nehezen viseli a szárazságot.

Tavasszal van szüksége a legtöbb vízre, a nyári melegben nyugalomba vonul. Ősszel vagy tavasszal javítsuk a földjét komposzttal vagy szervestrágya-pellettel.

A sok fehér virág mellett világító sárgán nyílik az apró termetű téltemető (Eranthis hyemalis). Eredetileg Európa déli vidékein őshonos, de olyan rég bekerült hazánkba, hogy általánosan elterjedt, és mára védett növényként tartjuk számon. Gyönyörű sárga szőnyeget képez, ha nem háborgatják. Gumós növény, a hunyorral együtt a boglárkafélék családjába tartozik. Gumójából sallangos levelek és egy virágszár fejlődik, 2-3 cm átmérőjű, hatszirmú virággal, ami megegyezik a rokonával abban, hogy a fényes sárga szirmok valójában a csészelevelek. Alattuk három mélyen hasogatott fellevél helyezkedik el, mint egy gallér. A növény nem éri el az arasznyi magasságot. Februárban kezdhet virágozni és elnyílás után hamar visszahúzódik a talajba, nem különösebben kényes a fekvésre és a talajra sem. Magjait a hangyák terjesztik, minden része mérgező, a tavaszi héricshez hasonló szívglizodikokat tartalmaz.

Forrás: Kerti Kalendárium