Ezzel párhuzamosan a termesztésben az erőforrások hatékonyabb fölhasználásával, a teljes értékláncon belül pedig az élelempazarlás mérséklésével kell csökkenteni a környezetre káros hatásokat. Fontos feladat a csomagolás, tárolás és szállítás hatékonyabbá tétele is. Táplálkozásunkban mindenkinek az egészségesebb, és a környezetet kevésbé terhelő élelmiszerek felé kell fordulnia, ilyenek a zöldségek és a gyümölcsök.
A gyors megtérülés helyett olyan megoldásokat kell keresni, amelyek a részvényesek, az alkalmazottak, a kereskedelmi partnerek, a helyi közösségek és az egész Föld számára hosszú távon hasznosak. Az bizonyos, hogy a fenntarthatósági tervvel rendelkező vállalatok könnyebben megbirkóznak napjaink új gazdasági, szociális, környezeti és jogszabályi kihívásaival.
ugyanis a fogyasztók egyre tudatosabbak ezen a téren, a környezetet kevésbé terhelő termékeket helyezik előtérbe. Az éghajlatváltozás pedig olyan kockázatokat hozott, mint az extrém csapadékok és szárazság, a termésbiztonság megrendülése, a biodiverzitás csökkenése. Ezek a veszélyek nagyon változatos mértékben érvényesülnek termőterülettől, termesztési módtól, az értékesítés helyétől függően, de szabadföldi termesztés esetén a termesztési kockázatot már a bankok is erősen bekalkulálják.
A tanulmány azonban figyelmeztet: nem elég fenntarthatóan termelni, legalább olyan fontos az átláthatóság és a jó kommunikáció. Utóbbival nemcsak fogyasztókat, hanem elkötelezett dolgozókat is nyerhetünk. A fenntarthatóságra törekvés további előnye, hogy ösztönzi az innovációt és további nyereséget hozhat.
Vízfelhasználás
A vízhasználat abszolút meghatározza a friss termékek fenntarthatóságát, állítja az elemzés: a világ legtöbb helyén az összes víz 70%-át az agrárium használja el, és előrejelzések szerint 2050-re legalább 15%-kal több vizet vételez majd ez az ágazat a világon. Vagyis a mainál többfelé fognak vízhiánnyal szembenézni, drágább lesz az öntözés, és több korlátozás lép életbe.
Eltérő szempontokA friss termékek esetében öt kulcsfontosságú terület határozza meg a fenntarthatóságot a Rabobank adatai szerint: a víz, az élelmiszerveszteség, a csomagolás, a vegyi anyagok használata, valamint az energiafelhasználás. A fogyasztók másképp ítélik meg a fontossági sorrendet. Nemzetközi felmérések szerint ők a víz, a területhasználat és a klímaváltozás miatt aggódnak általában, egyes termékeknél azonban eltérő súlypontokra figyelnek. Míg a banán esetében például kritikusnak ítélik a termesztők megélhetését, a szamócánál a vegyszerhasználat a kulcskérdés a számukra. Hasonlóképp különbözően ítélik meg a fenntarthatósági szempontokat a mezőgazdaság eltérő területein dolgozók: a szabadföldön gazdálkodók a talaj termékenységét féltik, szemben a termesztőközegeket használó növényházi kertészekkel. Aki pedig a saját földjén termeszt növényt és állatokat is tart, elsődleges fontosságúnak tekinti a biodiverzitás fenntartását, esetleg növelését. |
Országokra lebontva természetesen sokkal részletesebb a kép, amit fel kell használni a döntésekben, a vízhasználatnak ugyanis nagyon sokféle környezeti hatása van, ami erősen kihat a befektetőkre.
A vízhasználat leglátványosabb és közismert mércéje a „vízlábnyom”, ami az adott áru termeléséhez szükséges összes víz mennyisége. Az alma vízlábnyoma például 822, a narancsé 560, a mangóé pedig 1800 liter/kg. Ez azonban nem mond semmit a víz forrásáról, sem pedig arról, hogy mi történik, ha kevesebb áll rendelkezésre. Érdemes tehát vizsgálni további szempontokat is, vagyis a szükséges víz mennyiségét, a felhasználás hatékonyságát, a vízforrások eloszlását, az öntözővíz újrahasznosítását és a vízminőséget.
Ezek az eső- vagy talajnedvesség, a felszíni víz vagy talajvíz, illetve a szennyezőanyagok megszüntetéséhez szükséges tiszta víz mennyisége. A szürke víz gyakorlatilag a szennyezés mutatószáma, azt lehet kiszámolni, hogy egy víztest szennyezettsége mennyi tiszta vízzel hígítható a megengedett értékre. Ha ez az érték kevesebb vagy megegyezik a befolyó vizek mennyiségével, nincs különösebb tennivaló.
amihez az esetek nagy részében tápoldatozás társul, illetve szabadföldről növényházba költöztetik a termesztést. A víz- és tápanyagszinteket monitorozó rendszerek jóval hatékonyabbá és fenntarthatóbbá teszik a gazdálkodást, de attól még nyitott kérdés marad, hogy a gazdasági és hatékonysági szempontokra figyelő, mégoly pontos mérések elegendőek-e a vízforrások minőségének és megmaradásának megőrzésére. Valószínűleg radikálisabb változások szükségesek ahhoz, hogy nagyot ugorjunk előre:
Ez lehet vegyes kultúrák tervezése vagy a szántás nélküli gazdálkodás, illetve a teljesen szabályozott, high-tech növényházi termesztés, ahol optimalizálni lehet a vízfelhasználást. Számos hajtatókertészet használ már zárt öntözőrendszert, ahol az elfolyó vizet újrahasznosítják.
Ugyanakkor nem csak a termesztés során kell takarékosabban bánni a vízzel. Az élelmiszerlánc további részeit is át kell tekinteni, és együttműködést kialakítani a vízforrások többi használójával, az iparral és a társadalommal. Ebből a szempontból a helyi szabályozások általában nem elég erősek, átfogóbb megoldásra lesz szükség, állítja a Trend Report a holland Nature’s Pride egzotikus gyümölcsöket termeltető és forgalmazó vállalat példája alapján.
Veszteségek
Az élelmiszerveszteség napjaink egyik legfontosabb témája, ugyanis a megtermelt élelem harmada vész el a világon.
A hulladék is hasznosulA gyakorlatban új technológiák és viselkedési minták bevezetésével is csökkenthető a veszteség, ilyen a szorosabb együttműködés, a gyakoribb kommunikáció és finomhangolás a partnerek között. A körforgásos gazdaság pedig – ami definíció szerint is megköveteli az együttműködést – teljesen új lehetőségeket nyit meg. Például a brit piacot ellátó spanyol citruskereskedő, az AMT Fresh új megállapodást kötött a Tescóval, hogy a kidobandó gyümölcsök egy részét más fogyasztókhoz juttassák el. Az étkezésre nem alkalmas citrusféléket az AgriGrub vállalatnak adják. Ez a cég az egyik úttörője az élelmiszerhulladék hasznosításának Nagy-Britanniában: a fekete katonalégy tenyésztésére használják a hulladékot. A legyek lárváit élve vagy szárítva hozzák forgalomba hüllők, illetve madarak etetésére, a keletkezett ürülék pedig trágyaként vagy repellens anyagként hasznosítható, hatását az angol káposztatermesztők már vizsgálják. Ennek az együttműködésnek köszönhetően az AMT Fresh azt reméli, hogy 2025-re hulladék nélküli tevékenységet tud folytatni Nagy-Britanniában. A veszteség csökkentésének másik módja az volt a számukra, hogy sokkal többfelé osztályozzák a gyümölcsöt, amivel új piacok és termékelhelyezési lehetőségek nyílnak meg, továbbá több gyümölcsöt juttatnak a jótékonysági szervezetekhez. Becslésük szerint ezáltal 2025-re 33%-kal kevesebb citrusfélét kell kidobni. |
Nemcsak a termény megy ilyenkor kárba, hanem vele a sok felhasznált erőforrás is, valamint a folyamattal járó üvegházhatású gázok is feleslegesen kerülnek a légkörbe. Az élelmiszerláncon belül számos ok vezet a veszteséghez. A termesztés során a károsítók, a vízhiány, a nem megfelelő időben végzett vagy nem hatékony betakarítás, a munkaerőhiány, továbbá az alacsony árak okolhatók azért, hogy a lehetségesnél kevesebb lesz végül a termés.
A kereskedelemben a változó igények, a túlraktározás, a nem megfelelő csomagolás és a minőségi igényektől való elmaradás vezet ahhoz, hogy nem adnak el minden terméket. Végül a háztartásokban a korlátozott tárolási lehetőségek, a túl nagy adagok, vagy a megvett áruban való csalódás miatt vész kárba az áru.
Minden veszteségpont esetében van lehetőség a javításra, és egy 1200 céget elemző tanulmány szerint 99%-uk gazdaságosan tudta működtetni az élelmiszerveszteséget csökkentő beruházásait. Ugyanakkor ami az egyik oldalon megtakarítás, a másik oldalon az erőforrások nagyobb mértékű felhasználása. Például a hűtőtárolás és a csomagolás fejlesztésével kevesebb a veszteség, viszont nő az energiafelhasználás, vagy több műanyaghulladék keletkezik.
Csomagolóanyagok
Miközben világszerte nő a műanyaghulladékokkal szembeni ellenérzés, Ázsiában mind több műanyagot igényelnek, tekintve, hogy olcsó, erős és sokoldalúan használható, a zöldség-gyümölcs csomagolására még mindig a legkeresettebb anyag.
A fogyasztók mindinkább kényelmi termékként és egészséges nassolnivalóként tekintenek a gyümölcsökre.
Ráadásul a csomagolás növeli a pulton tarthatóságot, ezáltal kevesebb áru megy veszendőbe, továbbá higiénikusabb, és a forgalmazó a termékre vonatkozó információkat, marketingüzeneteket tüntethet föl rajta.
A műanyag csomagolás sok előnye ellenére nagy az igény fenntarthatóbb megoldásokra, noha nem kristálytiszta, hogy mit is tekinthetünk annak. A műanyaghulladék általában lerakókba, majd égetőkbe kerül, vagy rosszabb esetben a természetet szennyezi, különösen azokban az országokban, ahol elégtelen a hulladékkezelési infrastruktúra. Manapság a műanyag újrahasznosítási rátája nagyon alacsony, kivételt csak a PET-palackok képeznek.
Az ellentmondás feloldására több szupermarket visszatért egyes zöldségek-gyümölcsök ömlesztett kínálására, és a vásárlóknak papír vagy többször használható textilzacskót ajánlanak a csomagolásra. A termelők papírládába vagy újrahasznosított műanyagba csomagolnak, illetve természetes alapú műanyagokkal kísérleteznek. A biotermelő Eosta például lézergravírozást alkalmaz a termékein a címke helyett.
Minden vállalkozásnak azt javasolják az elemzők, hogy saját magának állítsa össze a csomagolási stratégiáját, mélységében elemezve az egyes megoldások előnyeit és hátrányait.
Minden csomagolóanyagnak megvannak a környezeti előnyei és hátrányai, ezért a fogyasztókat meg kell ismertetni velük, és elmagyarázni, hogy miért az adott megoldást választotta valaki.
