0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Nagy hal, nagy gond

Horgászat közben egyfolytában a csónakból kihajolva kémleletem a vizet. Nagyapám ezt idővel megelégelte, és azzal rémisztgetett, vigyázzak, mert a harcsa kiugrik a vízből, és leránt a mélybe. Onnantól kezdve a csónak közepén ültem. Nagyapám morbid elrettentése csak részint állt távol az igazságtól, hisz kiderült, a harcsa galambzsákmány reményében képes akár a partra is kivetődni.

A National Geographic egyik tudósítása ezt remekül láttatta, amint egy harcsa hatalmas száját kitátva beszippantott egy parton keresgélő óvatlan galambot. Az európai harcsa alapvetően Kelet-Európában őshonos, így hazánkban is. Állománya jó ideje stabilnak mondható, nem jelent különösebb veszélyt a többi itt élő halfajra.

Az 1970-es években a horgászok Nyugat-Európába is betelepítették, rohamos terjeszkedése pedig jól látható, hiszen az utóbbi időszakban tíz nyugat- és dél-európai országban is megjelent.

Szakértők szerint ahol a harcsa idegenhonos, ott jelentős veszélyt jelent az édesvízi halakra. Ezáltal a természetes vizek ökoszisztémája megváltozhat, és ezek az egymásra épülő tényezők akár a halpopulációk teljes összeomlását is eredményezhetik.

Betelepítésének főbb okai, hogy a nyugat-európai horgászok szerettek volna minél nagyobb és több halat fogni, a harcsa ezeknek a kritériumoknak pedig maradéktalanul megfelel, mivel nagyon sokáig él (akár 80 évig is), és rendkívül gyorsan nő, emellett alacsony oxigéntartalmú vízben is rendkívül könnyedén szaporodik – a nőstények egyszerre akár több százezer ikrát is lerakhatnak.

Mint minden harcsa, úgy az európai harcsa is fejlett érzékszervekkel rendelkezik, melyek segítségével könnyen észlelni tudják zsákmányát. Sőt, elképesztően gyorsan képesek alkalmazkodni, ha megváltozik az élelmiszerforrás összetétele körülöttük.

A faj olyan sikeresen képes adaptálódni új élőhelyéhez, hogy még a vadászati stratégiáján is változtatott, és ahogy említettem, már galambokra is vadászik, ha a helyzet megköveteli.

De a legnagyobb kártétele a vándorló halak populációjában jelentkezik. Ugyanakkor az érem másik oldala, hogy egy 2019-es felmérés szerint a legnagyobb édesvízi halak száma elképesztő mértékben, mintegy 94 százalékkal csökkent. Az európai harcsa éppen ezért még a gigahalak között is kivételt képez. Ezzel együtt az édesvízi ökoszisztémák világszerte veszélyeztetettek, főként a nem őshonos fajok miatt.

Az európai harcsa olyannyira opportunista faj, hogy alkalmazkodóképessége még a klímaváltozás kapcsán is tetten érhető. A felmelegedés és a csapadékmennyiség átalakulása még kedvezőbb körülményeket teremthet az európai harcsa terjedésének.

A harcsaproblémára egyelőre nincs megoldás. Azokban az országokban, ahol nem fogyasztják őket, a horgászok rendszerint visszaengedik őket a folyókba, és a halgazdaságok sincsenek nyomás alatt, hogy eltávolítsák a fajt. Ott, ahol pedig fogyasztják, így Magyarországon is, egyáltalán nincs arra hajlam, hogy csökkentsék egyedszámukat, így összességében állományuk sem apad.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu