A problémát elsősorban az jelenti, hogy napjaink kocsányos tölgyes erdeiben élő fák már pusztulófélben vannak, a fiatal tölgyek, melyek természetes módon pótolhatnák az öreg fákat, a lisztharmatbetegség miatt nem tudják ezen elrendeltetésüket beteljesíteni.
A kutatás során kiderült, ezek az idegenhonos gombafajok az avarban telelnek át, és tavasszal onnan fertőzik meg a fiatal hajtásokat, de csak addig képesek fertőzni, amíg a hajtások zsengék.
Amint a levelek megerősödnek, már sokkal kevésbé tudnak behatolni azok sejtjeibe. A lisztharmat elvonja a tápanyag jelentős részét a levelekből, ami így végül azok pusztulását okozza.
A kocsányos tölgy csemetéi akár évente 2-3 alkalommal is növesztenek új hajtásokat. Mielőtt a kórokozó nem jutott el Európába, a tölgycsemete még versenyképes tudott lenni más, vele együtt növekedő fafajok mellett. Azonban a betegség megjelenésével hátrányt szenvedtek a tölgymagoncok és tölgycsemeték.
A napfény, mint számos növényfajnak, a tölgyek növekedéséhez elengedhetetlen feltétel, amiért saját fajtársai mellet más fajokkal is meg kell küzdeniük.
A gyorsabb győz, a lassú pedig általában elpusztul. A kocsányostölgy-magoncok tölgy-lisztharmattal még hátrányosabb helyzetbe kerülnek a többi fafajjal szemben, így csak kevés egyednek adatik meg a lehetőség a kifejlődésre.
A tölgy-lisztharmat esetében is fátyolos fehér lepedék képződik a csemete levelének felszínén, amely eltakarja a napfényt.
Fény nélkül, különösen árnyékos erdőben, a magonc 3-5 éven belül elpusztul, míg ha fény éri, még jobban felülkerekedik rajta a fertőzés.
Növekedése lelassul, a versenytársak pedig elnyomják. Emiatt ma már nincsenek fiatal egyedek a lombkorona lékjeiben, mert néhány éven belül elpusztítja őket a fertőzés. A kutatócsoport jelenleg azt vizsgálja, milyen természetközeli megoldással lehet megakadályozni a tölgy-lisztharmat pusztítását.