0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Színes őszi immunerősítők

Elődeink a gyógyuláshoz, szépüléshez vagy éppen a főzéshez is gyakran hívták segítségül a természet gazdag kincsestárát, ami máig kíméletes és olcsó megoldás. Az őszi, színesedő erdőben tett kiránduláskor is sokféle immunerősítő termésre bukkanhatunk.

Testünknek és lelkünknek egyaránt nagy szüksége van a friss levegőre és a mozgásra. A nagy séták, kirándulások lendületben tartják az immunrendszerünket, és gondoskodnak arról, hogy a szervezetünk hozzászokjon az egyre hűvösebb levegőhöz, felkészülve ezáltal a télre. Ebben az időszakban számtalan értékes és ízletes bogyóval, terméssel lesz tele az erdő, amiket ha felismerünk, akkor nemcsak a kamrapolcot tölthetjük meg különleges finomságokkal, hanem szervezetünk vitaminkészleteit is.

Fekete: bodza

Erdők szélén, kertekben, utak mentén, réteken is gyakori a fekete bodza. Nyár elején gyűjthető virága az egyik legrégebben használt gyógytea-alapanyag. Őszre beérő, markáns aromájú termése is sokféleképpen felhasználható.

A teán és a meghűlés esetén erősítő, izzasztó hatású lekváron kívül szörpök, limonádék, alkoholos italok készíthetők belőle, de savanyúságként is finom.

A nyers termésből azonban nem ajánlatos nagy mennyiséget fogyasztani, mivel a benne található ciánglikozid toxikus hatású lehet, és a zöld részeket, így a virág kocsányát is el kell távolítani felhasználás előtt. A-, B- és C-vitamin-tartalma kétszerese a citrusfélékének, emellett értékes folsav, vas, kálium, kalcium, magnézium és foszfor is van benne. Általános immunerősítő, nagyon jó vértisztító és serkentőszer; gyógyhatása reumatikus megbetegedések, ideggyulladások vagy migrén esetén is megmutatkozik.

Piros: madárberkenye

A rózsafélék családjába tartozó madárberkenye főleg a hegyvidékek erdeiben – fenyvesekben, bükkösökben, tölgyesekben – fellelhető, de mutatós, csüngő bogokban fejlődő terméseinek köszönhetően a városokban díszfaként is szívesen ültetik.

Gyógyászati célokra ősszel gyűjtik a magas vitamintartalmú érett terméseket.

Leszedés után érdemes alaposan megmosni őket, és kiterítve szárítani. Régen főleg enyhe vizelethajtó hatása miatt alkalmazták, de a húgyúti fertőzés, vesekő vagy -homok okozta panaszok esetén is segíthet. A madárberkenye bogyói kis mennyiségben enyhe hashajtó hatással rendelkeznek, nagyobb adagokban hasmenést is okozhatnak.

Ám, ha például lekvárt készítve hosszasan főzzük, a hashajtó hatásért felelős vegyület elbomlik, és inkább a cserzőanyagok hasmenésgátló hatása kerül előtérbe.

Édes íze miatt cukorpótlóként is alkalmazzák, magas pektintartalma zselésíti a belőle készült ételeket. A madarak is szívesen fogyasztják, ezáltal széthordják a magjait.

Fehér: fagyöngy

Egész Európában elterjedt örökzöld növény a fehér fagyöngy. Főként lombos fákon (nyár, fűz, akác) élősködik, ezért a lombhullás után feltűnőek igazán gömbölyű, 60-100 cm átmérőjű bokrai. Az egyik legősibb gyógynövény, az emberiség már az ókorban is alkalmazta. Mai jelentőségét az 1920-as években szerezte, amikor Rudolf Steiner a rák lehetséges gyógyszerét ismerte fel benne. A legújabb kutatások szerint a leveleiben, leveles hajtásaiban található anyagok sejtvédő és immunerősítő tulajdonságúak, vérnyomás-szabályozók, valamint gátolják a rákos áttétek kialakulását. A fehér fagyöngy leveleit és 5 mm-nél nem vastagabb, fiatal ágait novembertől februárig gyűjthetjük. A felhasználásával azonban vigyázzunk, ugyanis a bogyók és a levelek mérgező hatását is kimutatták. A fagyöngy-készítményeket ezért lehetőleg orvosi ellenőrzés mellett alkalmazzuk.

Kék: kökény

Gyakori és értékes tövises cserjénk, a kökény termését szintén ősz végén érdemes leszedni, mikor már megcsípte a dér. A tartós hidegben ugyanis a gyümölcshús sejtjeiben tárolt víz megfagy, és ezzel szétrepeszti azok szerkezetét, amitől a bogyó krémes állagú lesz, kevésbé fanyar és könnyebben emészthető.

A kökény az antioxidánsokban gazdag „kék gyümölcsök” csoportjának oszlopos tagja.

Apró, kékesfekete, vitamindús, hamvas termése immunerősítő és roboráló; a régi népi gyógyászatban betegségekre és a szülés utáni felerősítésre is használták. Karbantartja az ereket, élénkíti a vérkeringést, valamint antibakteriális hatású. Kozmetikumokban is használják, mivel csersavtartalmának köszönhetően feszesíti, táplálja, regenerálja a bőrt, magas vastartalma pedig fokozza az oxigénellátást.

A gyümölcs nyersen is ehető, önmagában vagy más gyümölcsökkel keverve lekvárt, szörpöt, gyümölcslevet készíthetünk belőle.

Almával társítva például remek mártásként kínálhatjuk sült húsokhoz, de ha mézzel rétegezve üvegbe zárjuk és egy hónapig pihentetjük, különleges csemegét kapunk vadhúsok mellé vagy saláták díszítéséhez.

Vörös: csipkebogyó

Az egyik talán legismertebb erdei „csodaszer” a csipkebogyó, azaz a vadrózsa áltermése, ami az első őszi fagyok idején érik be. Az erdőszéleken, cserjésekben előforduló bokrok gyümölcsének narancsos színe ilyenkor sötét mélyvörösre vált – ezeket érdemes gyűjteni, mivel a puha, már túlérett termés ugyan édesebb, de sokat veszít értékes hatóanyagaiból.

Kiváló vitaminforrás, a friss csipkebogyóhúsban a citromnál tízszer több C-vitamin van.

Emellett A-, B-, K- és P-vitamint, vasat, magnéziumot is tartalmaz, így erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét és ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Gyümölcssavai és pektinjei segítik az emésztést. A gyűjtést makacs tüskéi, a feldolgozást pedig a szöszös magbelek eltávolítása teszi kissé körülményessé.

A megtisztított gyümölcshúst sűrű szitán kell átpasszírozni, ám megéri a fáradtságot.

A népnyelvben hecsedlinek is nevezett termés sokféleképpen felhasználható: frissen lekvár, szörp vagy ivólé, míg szárított formában finom tea készülhet belőle. Fontos azonban, hogy sose forrázzuk, hanem hideg vízben áztassuk, mert így megőrzi C-vitamin-tartalmát. A magjában lévő E-vitaminnak köszönhetően a gyulladásgátló, vesekőoldó, enyhén vizelethajtó csipkebogyóbort inkább a magozatlan gyümölcsből szokták készíteni.

Szauer Melinda

Forrás: A Mi Erdőnk