Édesapja mellett ma már oszlopos tagja a borászatuknak, ami Kovács és Lánya Pincészet néven vált
még ismertebbé. Egészen eddig, mert a közelmúltban teljes arculatváltással és hatalmas fejlesztésekkel újult meg a borászat, ami a Sol Montis nevet kapta. Ez már teljes egészében a generációváltást tükrözi.
Kovács Zita azt mondja, mindenről az édesapja tehet.
– Bár már gyermekként is volt kapcsolatom a szőlővel, hiszen minden nyarat ott töltöttem a nagyszüleimmel, de elmondhatom, mindent megtettem annak érdekében, hogy ne kelljen mennem velük hajtást válogatni, vagy bújtatni. Akkor még nem láttam ennek a szépségét, sokkal inkább éreztem azt, hogy nekem itt kell lennem ahelyett, hogy a barátokkal kerékpároznék vagy játszanék a faluban. A bor, értelem szerűen sokkal később kapcsolódott be az életembe, az már tudatos választás volt, emlékszik a kezdetekre.
Az egyetemi évek alatt a hétvégéket otthon töltötte, de az édesapjával szinte alig találkozott, hiszen vagy a szőlőben volt, vagy a borászatban dolgozott. Megfogalmazódott benne a kérdés, mi lesz ezzel az egésszel, azzal, amiért ilyen keményen dolgozik, ha nincs, aki tovább vigye majd. Ezért elhatározta, hogy haza költözik és segít, amiben csak tud. Itt leginkább egy kis papír munkára, címkézésre gondolt, ám gyorsan be kellett látnia, hogy igazi, közös munkába kell fogniuk. Ez nem hangzik komplikáltnak, ám megvalósítani koránt sem volt ennyire egyszerű.
Nagyon sok nézeteltérés volt közöttünk az elején, mindkettőnknek tanulnia kellett ezt a feladatot. Egy ilyen helyzetben szerintem a kommunikáció, a nyitottság és a kompromisszum elengedhetetlen mindkét fél részéről, vallja Zita.
Édesapjában azt becsüli, hogy képes megújulni és mindig nyitott az újító, jövőbe mutató ötletekre, ezért itt nem is beszélhetünk klasszikus generációváltásról, inkább generációk együtt éléséről és együtt gondolkodásáról. Mai fejjel most már Zita is látja, hogy az elején neki is fel kellett mérnie a helyzetet és főként a képességeit, a tudását. Ezért folyamatosan képezte magát, hogy megpróbáljon felnőni édesapja tudásához és szakmai tapasztalatához. Egymásra kellett hangolódniuk, mint munkatársak, egy idő után pedig nagyon jól ki tudták egészíteni egymást, mivel az idősebb generáció szakmai tapasztalata és tudása mellé nagyon jól jött a fiatalos lendület. Zita fokozatosan egyre komolyabb dolgokban kapott szabad kezet.
Zita fiatalos lendületéből mit sem veszített, azt mondja, tele vannak tervekkel. A borászat megépítése után novemberben egy teljes brand-váltást vittek véghez, nevet váltottak és a családias Kovács és Lánya Pincészet helyett a külföldön jobban értelmezhető Sol Montisra váltottak, megújultak a palackok címkéi, és egy új borcsaládot is megalkottak a meglévők mellé. Zita szerint hitvallásuk középpontjában a Mátra áll, a borvidék adottságait szeretnék megmutatni itthon és külföldön is a saját ízviláguk szerint.
Közel tíz éves „generációváltó” tapasztalat és az elért eredmények birtokában mit tanácsolna a fiataloknak? Azt mondja, ha üzennie kellene a 10 évvel ezelőtti önmagának, most már biztos, hogy ezzel a tanáccsal látná el a fiatal Zitát: alázat és tisztelet! Az iránt, amit csinálunk és egymás irányába is.
