2022. július 4-ig tartó elnöki megbízatása során célja, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat a jelenleginél hatékonyabban, szervezetten működjön, amelyben a FruitVeB-nek is fontos szerepet szán. Ehhez azonban a szervezet továbbfejlődésére, a hangsúlyok újragondolására is szükség van.
Milyennek szeretnék látni a zöldség-gyümölcs ágazatot, illetve a FruitVeB-et?
Azt, hogy milyen FruitVeB-et szeretnénk, leginkább az határozza meg, hogy milyen ágazatot képzelünk el. A nemzetközi versenyben az olyan zöldség-gyümölcs ágazat lenne képes helytállni, melyben európai léptékben versenyképes, egyöntetűen magas termelési színvonalú termesztő- és feldolgozóüzemek termelik meg az ország önellátásához szükséges árumennyiséget, és elégítik ki az exportpiac igényeit.
Ehhez képest a hazai zöldség-gyümölcs szektorban az üzemek termelési színvonala erősen heterogén, a termelés hatékonysága ágazati átlagban messze elmarad az európai élvonaltól, a szervezettség 20% körüli a kívánatos 50% helyett, az érdekazonosság és a különböző termékpályaszintek együttműködése szerény, és markáns ágazati koordinációról sem beszélhetünk.
A FruitVeB-nek ezeket a célokat kell szolgálnia, tehát az ágazat hatékony és szervezett működéséhez szükséges termelési erőforrások megszerzésében (tőke/támogatások, szakképzett munkaerő, szaktudásháttér, információ), valamint gazdasági és jogi környezet alakításában van jelentős szerepe, egyben felelőssége. Ez kizárólag a valós értékekre fókuszáló, értékteremtő munkával lehetséges, amihez a szervezetnek meg kell határoznia a helyét és szerepét az ágazaton belül.
Annak érdekében, hogy a munkát és döntéseinket mederbe terelhessük, szigorú alapelvek mentén kell működnünk.
Mik ezek az alapelvek?
Egy civil szervezet, egyesület nem működhet „céges” szabályok szerint, alapvető értékrendjének azonban lennie kell. A FruitVeB esetében fontos, hogy a teljes hazai zöldség-gyümölcs ágazat és minden termékpálya-szereplő érdekében működik, tehát egyetlen alágazat, térség vagy termékpályaszegmens súlya sem lehet domináns vagy éppen elnyomott. A termékpálya szereplőin belül az ágazati szakmai munkában a döntéseinket az élenjáró, versenyképes, vagy ennek elérésére törekvő vállalkozások érdekei mentén hozzuk, amelyekre az ágazat működése hosszú távon alapozható. Vagyis első helyen azokat kívánjuk segíteni, akik fejlődni akarnak, előre akarnak menekülni, és – a támogatások helyett – a gazdálkodás jövedelméből szeretnének fejlődni és megélni.
Az asztalról az vehet fel, aki le is tesz rá valamit. Vagyis csak az kérhet, aki ad is, és csak az kaphat, aki tesz is. Ennek az elvnek az ágazat és az ágazati munka minden szintjén teljesülnie kell.
Több szálon kötődikA FruitVeB keretében ön is társadalmi munkában dolgozik az ágazatért immár nyolc éve. Ám több szálon is kapcsolódik a szakmához. Családunk több generáció óta termeszt almát. Jelenleg 30 hektár intenzív almaültetvényen gazdálkodunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében, Csengerben. Öntözött, részben jégvédett és fagyvédett körülmények között étkezési alma termesztése a célunk. A gazdaság további bővítését egyelőre nem tervezzük, inkább a meglévő ültetvények folyamatos korszerűsítése (fajtaváltás mellett a jéghálóval és fagyvédelemmel történő ellátása) van előtérben. Főállásban 2002 óta a Debreceni Egyetem Agrárcentrumában dolgozom. Agrár-közgazdászként végeztem az intézményben, majd doktoráltam, 2021. február 1-je óta pedig a Kertészettudományi Intézet intézetvezetője vagyok. A mintegy 18 éves szakmai munka alatt sok gazdasági és piaci elemzést készítettünk munkacsoportommal a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a zöldség-gyümölcs feldolgozás területén, beleértve költség-haszon, valamint piaci, ágazati és termékpálya-elemzéseket. Ezek nagyon sok hasznos tapasztalattal és eredménnyel vérteztek fel, sokat segítettek abban, hogy az ágazati folyamatokat tényszerűen, számszerűen lássuk, megértsük és leképezzük. E kutatómunkának nagy szerepe volt a szektoron belüli szakmai és tudományos kapcsolatok fejlesztésében is. Az ágazati-szakmai munkába mintegy tíz évvel ezelőtt kapcsolódtam be intenzíven, amikor is 2011-ben megválasztottak az ÉKASZ (Alma Terméktanács) alelnökének. A FruitVeB munkájában nyolc éve veszek részt: 2012–2014 között társelnök voltam Mártonffy Béla mellett, majd 2014–2016 között a felügyelőbizottság elnöki posztját töltöttem be. 2017 elejétől dolgoztam a FruitVeB gyümölcsös alelnökeként. Időközben megtisztelő feladatként 2018 júniusában Nagy István agrárminiszteri tanácsadói feladatokkal bízott meg. Ennek részeként aktív kapcsolatot ápolok az Agrárminisztérium számos munkatársával, illetve a KAP-munkacsoportokkal is. |
Melyek a FruitVeB vezetésének célkitűzései? Milyen feladatokra, illetve tevékenységekre kívánják fektetni a hangsúlyt?
Továbbra is fontos célunk, hogy növeljük a FruitVeB ágazaton és a teljes agráriumon belüli súlyát, ismertségét, elismertségét és tekintélyét, beleértve más szakmaközi szervezeteket és a szakpolitikát is. Olyan szervezetet szeretnénk kialakítani, mely ágazati-szakmai kérdésekben megkerülhetetlen.
Ennek főbb elemei, hogy részt veszünk a jogszabályalkotási, valamint a KAP/VP tervezés folyamatában, ágazati információbázist építünk, gazdasági, piaci elemzéseket és prognózisokat készítünk, növeljük az ágazati-piaci átláthatóságot, hatékony ágazati és termékmarketing tevékenységet folytatunk, és hangsúlyt fektetünk a tudásátadásra (szaktanácsadás, szakmai konferenciák).
Szeretnénk a feldolgozók közreműködését, szerepét jelentősen erősíteni a FruitVeB munkájában, különös tekintettel arra, hogy a feldolgozóüzemek vásárolják meg a hazai zöldség-gyümölcs mintegy felét. A zöldségtermesztés területén hangsúlyos feladat a szántóföldi zöldséget termesztők (beleértve a csemegekukorica- és zöldborsótermelőket is) intenzívebb bevonzása is. A tészek szerepét erősíteni kell az ágazatban és a FruitVeB munkájában egyaránt, és mindent meg kell tennünk a működési környezetük javítása érdekében.
Mint ahogyan eddig is igyekeztünk az Agrárminisztérium szakmai partnere lenni, ezután is törekszünk az együttműködésre a szaktárcával és egyéb kormányzati szervezetekkel az ágazati szabályozók kimunkálásában, melyben nélkülözhetetlen a folyamatos párbeszéd. Fontos továbbá a nemzetközi kapcsolatok erősítése a külföldi szakmaközi szervezetekkel, szakmai intézményekkel, kutatóhelyekkel, tészekkel és ágazati szereplőkkel. Kapcsolatépítés és szoros szakmai együttműködés szükséges más, ágazaton belüli és azon kívüli szakmai szervezetekkel, melyben a FruitVeB-nek ágazati vezéregyéniségnek kell lennie. Végül, de nem utolsósorban, fel kell építenünk a zöldség-gyümölcs ágazat imázsát, tekintélyét a magyar társadalom és a politika előtt.
Mindez sokrétű munkát követel meg a nagyon sokszínű ágazatban. Megkerülhetetlen a kérdés, hogy ehhez lesz-e megfelelő szervezeti és pénzügyi háttér.
Ez a kijelentés több szinten is értelmezhető. A FruitVeB tagsági alapon működő szervezet. Csak akkor tudunk hatékonyan ágazati érdekeket képviselni és érvényesíteni, csak akkor vesznek minket kellően komolyan, ha nagy tagi bázis áll mögöttünk, mert komoly súlya csak nagy szervezetnek van. Egy kritikus tömeg elérése nélkül elvész az ágazati érdek.
A FruitVeB-nek, mint egyesületnek alapvetően a tagdíjakból kell fenntartania magát. A magas színvonalú munkához apparátus, szakembergárda, nemzetközi kapcsolatok, szervezeti tagságok, információbázisok stb. kellenek, melyek mind-mind pénzbe kerülnek (hozzátéve, hogy az elnök és az alelnökök társadalmi munkában, tiszteletdíj nélkül dolgoznak).
Aki nem járul hozzá a szervezet fenntartásához, az elvárásokat sem támaszthat, ellentétben az aktív tagokkal, akik javasolhatnak, kérhetnek, számon kérhetnek és követelhetnek, sőt én kérem, hogy tegyék is ezt. Előbb-utóbb megkerülhetetlen lesz az az elv is, hogy első helyen az aktív tagságunk érdekei és elvárásai mentén kell cselekednünk, döntéseket hoznunk.
Térjünk át ágazati kérdésekre. Az ágazat közismerten erős versenyhelyzetben van. Miben kell fejlődniük, előrelépniük a termelőüzemeknek, illetve az ágazati szereplőknek?
A fejlesztési irányokat alapvetően a gazdasági és természeti környezet jelöli ki számunkra, így azt nem magunk választjuk meg. E tekintetben a legfontosabbak a vevők magas minőségi igényei, a versenytársak által kikényszerített nagyon erős árverseny, a munkaerő hiánya, továbbá az egyre kedvezőtlenebb időjárási, klimatikus környezet.
Ezek a termelés hatékonyságának fokozása (intenzív termelési módok és művelési rendszerek, magas fajlagos hozamok, kiváló minőség, alacsony önköltség); a munkaerő kiváltása gépesítéssel, automatizálással, illetve az élőmunka-hatékonyság javítása intenzív termelési rendszerekkel; nagy és egységes árualapok szervezett értékesítése; továbbá az időjárási károk elleni védelem (öntözés, esővédelem, fagyvédelem, jégháló, üvegházi és fóliás termesztés).
Az ágazat „hanyatlását” tehát csak a hatékonyság és a szervezettség jelentős növelésével állíthatjuk meg. A támogatásokat és egyéb szabályozó elemeket ebbe az irányba kell koncentrálni, a fejlődést visszahúzó, az adott – gyakran versenyképtelen – állapotot konzerváló támogatások helyett.
A szabályozó környezet tényezői közül ön szerint melyek a legfontosabbak az ágazat működése szempontjából?
A szabályozó környezet – mint ahogyan egy gazdaság is – egy rendszer, így minden eleme fontos.
A zöldség-gyümölcs ágazatban – különös tekintettel a frisspiaci termékkörre – még mindig viszonylag magas a szürkegazdaság aránya, bár az utóbbi években van számottevő javulás e téren. A szürkegazdaság egyik legfőbb mozgatórugója a nagyon magas áfakulcs (27%), mely motiválja a „rejtett” kereskedelmet, vagy durvább esetben akár a szándékos csalásokat is. Emiatt azonban a tisztán, fehéren, legálisan működő termelők vagy kereskedők (beleértve a tészeket is) komoly versenyhátrányba kerülnek a szürkekereskedelem szereplőivel szemben. Nyilvánvalóan igazságtalan állapot az, hogy aki „tisztán” működik, az szenved hátrányt. Továbbá a magas áfakulcs komoly versenyhátrányban tartja a hazai, belföldi árut a kvázi 0% áfakulcsú importtal szemben.
Ágazati mutatókZöldséget és gyümölcsöt együttesen mintegy 170-180 ezer hektáron termesztünk Magyarországon. A kertészeti kultúrák termelési értéke az utóbbi években 350-400 milliárd forint körül alakult, ebből 80-100 milliárd forint a gyümölcstermesztésben, 180-210 milliárd a zöldségtermesztésben keletkezett. A hazai gyümölcstermő terület az utóbbi évtizedben mintegy 80 ezer hektáron állandósult, a termésmennyiség átlaga pedig 900 ezer tonna évente, de nagy a kilengés, 600 ezer és 1,2 millió tonna között szóródik. Az alma (25 ezer ha) és a meggy (14 ezer ha) adja a gyümölcstermő felület felét. A hazai szabadföldi zöldségtermő terület az utóbbi évtizedben szintén 80 ezer hektár körül állandósult, de az elmúlt néhány évben újra növekedett. Ezt kiegészíti a mintegy 3500 hektár hajtatott (fóliás és üvegházi) zöldségtermesztés, amely az utóbbi évtizedben a 60 százalékára zsugorodott. A zöldségtermő felület közel kétharmadát a csemegekukorica (30-35 ezer ha) és a zöldborsó (18-22 ezer ha) teszi ki. A szabadföldi zöldség – egy-egy extrém évjárattól eltekintve – 1,4-1,6 millió tonna termést ad évente, a hajtatott kultúrák pedig a jelentős területi csökkenés ellenére a termelési színvonal javulásának köszönhetően 400 ezer tonnát. A hazai zöldség-gyümölcs ágazat külkereskedelmi teljesítménye pozitív. A friss és feldolgozott zöldség-gyümölcs termékekből együttesen 250-300 milliárd forint értékű árut exportálunk, míg az import 150-200 milliárd forint nagyságrendet képvisel, a külkereskedelmi egyenleg 50-100 milliárd forint. A külkereskedelmi forgalom döntő részét a feldolgozott (döntően konzerv- és hűtőipari) késztermékek adják, a friss/nyers termékek jóval kisebb export-import forgalmat bonyolítanak. |
Azonban ez olyan monetáris kérdés (60-70 milliárd forint áfa-tömegről van szó), ami miatt eddig nem tudtunk átütő sikert elérni. Ezt az ügyünket nem teszi egyszerűbbé a járványhelyzet miatti gazdasági visszaesés, illetve az államháztartási hiány növekedése sem, de tovább dolgozunk rajta.
A támogatási rendszer összetett, melynek most csak egy – de nagyon lényeges – vonását emelném ki. Az EU-s támogatási rendszer sajátossága a terület alapon járó közvetlen vagy normatív támogatások erős túlsúlya. Ezek általában extenzifikáló hatású, vagy az adott – sok esetben versenyképtelen – állapotot konzerváló támogatásokká váltak, ami nem szándékolt, de egy járulékos, jóllehet nem kívánatos hatás. A fejlesztési-beruházási támogatások jóval kisebb hányadot képviselnek.
Az államigazgatás működése nagyon leterhelt. Ezt a gazdálkodók sokszor a hosszú ügyintézési határidőkben és a gyakran bürokratikus útvesztőkben érzékelik, ami jelentősen rontja a vállalkozói kedvet. Megítélésem szerint ezért égető szükség van a szakigazgatási rendszerünkben a bürokrácia további csökkentésére.
Milyen hatással volt az ágazat működésére a Covid19-járvány?
Az előző év elsősorban az időjárási csapások, másodsorban a Covid-járvány árnyékában zajlott. A koronavírus-járvány első hulláma a tavaszi munkák kezdetekor érte a zöldség-gyümölcs ágazatot, és március–áprilisban okozott fennakadásokat.
Emiatt az inputellátásban és az értékesítésben is eleve ez utóbbi területeken keletkezhettek érdemi zavarok, más ágazatok – így általában a gyümölcsök is – kevésbé voltak érintettek. Piaci-értékesítési nehézségek főleg a hajtatott zöldség (paradicsom, paprika, uborka, salátafélék) esetében alakultak ki a piacok néhány hetes leállása, valamint a vásárlók számának átmeneti csökkenése miatt, de néhány hét után e negatív jelenségek is elhalványultak. A járvány tavaszi hulláma viszonylag gyorsan, nyár kezdetére levonult.
Összességében megállapítható, hogy a koronavírus-járvány eddig mérsékelt negatív hatásokat váltott ki az ágazatban. Sokkal drasztikusabb veszteségeket okoztak az időjárási káresemények (tavaszi aszály, tavaszi fagyok, extrém esőzések), mint maga a járvány, ezzel – nem kívánt módon – lényegében „elejét vették” a piaci-értékesítési zavaroknak.
Ennélfogva sokkal inkább a kedvezőtlen időjárási hatások elleni védekezés megoldása, mintsem a járványhelyzet következményeinek felszámolása ad feladatot az ágazati munkában.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
