0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Kincs, ha határozott a gazdája – a kuvasz

A kuvasz elődei a honfoglaló őseink ragaszkodó, ugyanakkor bátor és kemény társaikként érkeztek a Kárpát-medencébe. E fajta évszázadokon át a nyájőrzés és az őrző-védő feladatok során is bizonyíthatta kivételes képességeit, történetük azonban nem is olyan rég, kis híján tragédiába torkollott.

„Őrizd a csöndet mindenek felett. Mard el veszetten, aki megzavarja s a semmiségről fájón zakatol, mert énreám még hosszu-hosszu út vár, s munkás kezembe hittel jár a toll” – írja Kosztolányi Dezső Hattyú kutyám című versében. A műben a szerző négylábú társát, egyszersmind a fajtát farkasok szelíd, fehér fiaként, ugyanakkor megrögzött embergyűlölőként jellemzi, utalva arra a kettősségre, mely a kezdetektől fogva él a kuvaszok megítélésében.

Hűséges társ a kezdetektől

A honfoglalók kutyáikkal, köztük a kuvasz őseivel érkeztek a Kárpát-medencébe, melyekkel jószágaik mellett magukat is védelmezték. Az erőtől duzzadó, határozott fellépésű kutyák hűséges társként védték őket a nagyvad – farkas és medve – támadásaival szemben is.

Különösen fontos volt, hogy fehér bundájuknak köszönhetően éjszaka is megkülönböztethetők voltak a farkas falka tagjaitól.

Ezek a kutyák azonban nem pusztán az őrzés-védés és a pásztorkodás során segítették őseinket, így volt ez az Árpád-házi királyok korában is, mikor is az uralkodók, a főurak és a nemesek gyakorta használtak kuvaszokat a nagyvadvadászataik alkalmával.

A fajta a 15. században, a szarvasmarha-kereskedelem fellendülésével kezdett széles körben ismertté válni. Ekkoriban hatalmas magyar szürke szarvasmarha gulyákat indítottak útnak a hajcsárok a Kárpát-medencéből, s tettek meg velük akár napi 25 kilométert is, hogy mielőbb eljussanak a nyugat-európai nagy állatvásárokra. A hosszú út távolról sem volt veszélytelen, éppen ezért hárult fontos feladat a gulyát kísérő kuvaszokra, melyek egy része – miután teljesítették feladatukat – jó pénzért új gazdára lelt a piacokon.

Viharos időszak

Azok, akik határozottan és következetesen bántak újdonsült négylábú társukkal, mindemellett a kellő mozgásteret és ingergazdag környezetet is biztosítani tudták számukra, igazi kincsre lelhettek ezekben a kutyákban.

Már akkor is okos, hűséges, a gazdáját szinte rajongásig szerető, területét mindenáron megvédeni igyekvő fajta hírében állt.

Nem véletlenül mondható el róla az is, hogy idegenekkel szemben bizalmatlan, s ha provokálják, nem rest támadni. Ezek a tulajdonságok idővel még inkább előtértbe kerültek, miután a 19. századtól kezdődően, amikor a rideg állattartás elkezdett visszaszorulni a Kárpát-medencében, őseink a kuvaszokat elsősorban a porták őrzésére kezdték használni. Noha a 20. század derekán elkészült az első fajtaleírás, s kezdetét vette a szervezett tenyésztés, majd a minőségi szelekció, néhány éven belül szinte mindent a nulláról kellett kezdeni. A második világháborúban az ellenséges, fosztogató katonák ugyanis szinte valamennyi kuvaszt lelőtték az országban.

Az új szakmai alapokra helyezett tenyésztés az 1950-es években négy fajtatiszta kuvasszal kezdődött el, s bár a fajta még napjainkban is veszélyeztetettnek számít, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület áldásos tevékenysége nyomán lassan növekszik a hazai állomány.

A törzskönyvezett létszámot tekintve az éves szaporulat nagyjából 210-250 kutya között mozog.

Fontos tény az is, hogy a Hungarikum Bizottság 2017-ben a magyar pásztor- és vadászkutyafajtákat – beleértve a kuvaszt is – a Hungarikumok Gyűjteményébe emelte.

Erő és könnyedség egyaránt jellemzi

A kuvasz az egyik legrégebbi magyar juhász- és pásztorkutyafajta. Nemtől függően testtömege 37-62 kilogramm, marmagassága pedig 66-76 centiméter közé tehető. Feje erőteljes, orrháta egyenes, orrtükre fekete; fülei v-alakúak, fejhez simulnak. Szemei mandulavágásúak, sötétbarna színűek. Szőrzete közepesen hosszú, durva szálú és hullámos, fején, fülein és a lábainak alsó részén rövidebb. Farka alacsonyan tűzött, lefelé hajló.

Megjelenése erőt és bátorságot sugároz; mozgása elegáns, teret ölelő.

A többi nagy termetű fajtához hasonlóan a kuvasznál is fenn áll a csípőízületi diszplázia veszélye. Várható élettartama 10-13 év.

Szenvedélye a fajta

„Olyan, mint a magyar ember: egyenes” – jellemezte a fajtát beszélgetésünkkor a vadgazdamérnök és kuvasztenyésztő Szép Ábrahám, akit sokan megismertek azt követően, hogy 2016-ban útjára indította Kuvasz-Őr Programját, melyet a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület is támogat, sőt tenyésztési programja részeként tekint rá. Az Észak-Magyarországot felölelő kezdeményezés keretében kuvaszkölyköket kaphatnak azok a gazdálkodók, akik veszélyeztetve érzik állatállományukat a nagyragadozók – farkasok és medvék – támadásaival szemben.

A szakember az 1990-es évek elejétől kezdve tart kuvaszokat, a tenyésztéssel pedig 2007-ben kezdett el foglalkozni.

Számára a kuvaszok olyan rendkívül megbízható, ragaszkodó és hűséges társak, akik készek őt bármilyen veszély esetén megvédeni, főként ezért került a fajta ily közel a szívéhez.

A kutya keménysége ugyanakkor azt is jelenti, hogy gazdájának határozottnak és következetesnek kell lennie, s az sem árt, ha szerzett már tapasztalatot egyéb fajták tartásában. „Engedelmességre kell nevelni őket már a legelejétől kezdve, és meg kell velük értetni, hogy mi az, amit nem szabad megtenniük. A kuvasz erős jellemű embernek való, ezért első kutyaként, tapasztalatan gazdának nem javasolnám” – magyarázta. Mint mondta, nagy mozgásigényű fajtáról van szó, így ha valaki kisebb területen tartja, lehetőség szerint érdemes minden nap sort kerítenie a sétáltatásra. Szép Ábrahám hozzátette, a kuvaszok több helyütt is népszerűek a világban, így például az erdélyi magyarok körében, vagy éppen a tengerentúlon: Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.

Forrás: Kistermelők Lapja