Számvetés és előretekintés Kárpátalján

Ezeket elemezve próbáltak a jövőbe tekinteni a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének égisze alatt tevékenykedő falugazdászok – egy kiszámíthatóbb és tervezhetőbb év reményében.

Barkaszi Ferenc, tóháti termelői kistérség:

– A 2020-as esztendő több szempontból is rendhagyónak nevezhető. Az év tavaszán bevezetett karantén-intézkedések, többször visszatérő, erős tavaszi fagyok, szélviharok, később aszályok és özönvizek nehezítették vagy tették tönkre sok ukrajnai mezőgazdasági vállalkozó múlt szezonját.

Ebből a szempontból tényleg különleges volt 2020, mert az utóbbi időkben inkább az a megszokott, hogy a piacokon hatalmas a túlkínálat. Ennek legfőbb oka: a helyben termelt áru jelentősen több, mint amennyit a helyi frissáru-piacok fel tudnának venni.

Még jól emlékszünk rá, milyen rosszul indult az esztendő a hajtatással foglalkozó zöldségtermesztők számára.

– A szigorú tavaszi karantén a fóliás retek piacát derékba vágta, mivel a hágón túlról nem jöttek a nagybani felvásárlók, de még a bezárt helyi kis piacok viszonteladói sem, ezért rövid időn belül hatalmas túlkínálat alakult ki, ami csakhamar az önköltség alá vitte a felvásárlási árat, és örülhetett a gazda, ha nem maradt a nyakán a sok munkával, energiával, kockázattal előállított primőr.

Ősszel pedig a sok csapadék okozott jelentős problémákat.

– A nem éppen jókor jött égi áldás a kukorica betakarítását megnehezítette, és a kalászosok vetését is sok helyen lehetetlenné tette.

Sokan a kukorica után szerettek volna vetni kalászost, de ez még a tavaszi kalászosokkal is nehezen lesz kivitelezhető, mivel az őszi szántások is nagyon rossz minőségűek. Már most is látható, hogy Kárpátalján hiány lesz gabonafélékből, pedig tavaly is jelentősen kevesebb termett belőlük a szükségesnél.

Aratás előtt és a kalászosok betakarításakor az ungi termelői kistérségben is komoly kihívásokkal kellett szembenézni a földműveseknek, mondta el a Magyar Mezőgazdaság tudósítójának Kovács Árpád:

– A búza, az árpa és a tritikálé éréskor nagyon nem tolerálta a bőséges csapadékot, hisz ezeknek a növényeknek ilyenkor igazi száraz, nyári melegre van szükségük.

Aki néhány alkalommal nem védte a növényt a gombás betegedésekkel szemben, az a gazda bizony pórul járt, be kellett érnie a 3–3,5 t/ha terméssel, ami jószerével még a ráfordításokat sem fedezte. Akik viszont megfogadták a falugazdászok tanácsait és szakszerűen használták a növényvédő szereket, azok 6–6,5 t/ha termést takarítottak be.

Viszont a burgonyatermesztők nem panaszkodhattak az elmúlt évben – legalábbis azok, akik meg tudták menteni az ültetvényüket a fitoftórától. Egész évben stabil keresletet figyelhettünk meg a kárpátaljai piacokon erre az alapvető élelmiszerre, ami valójában a belső-ukrajnai szélsőséges időjárással magyarázható. Onnan ugyanis sokáig nem jött az utánpótlás.

A helyzetet tovább rontotta a hágón túlról nagy tömegben ide érkező áru. Őszre csupán 3–4 hrivnyára csökkent a felvásárlási ára, ami az önköltséget is alig fedezi, a piacra szállítás költségeiről nem is beszélve.

A kukorica termése a foghíjas és elhúzódó kelés ellenére is jól sikerült, és az ára is nagyon kedvezően alakult. A hajdina is bőséges termést hozott, de mivel a hideg tavaszi időjárás miatt csúszott a vetése, ezért ősszel, a rossz idő beálltával nagyon nehézkes volt a betakarítása. Egyértelmű, hogy a 2020-as év a szántóföldi növények közül a kukoricát termelőknek hozta a legtöbb bevételt. Ennek oka a kukorica világpiaci árának emelkedése, ami összefügg az egész évben aszályos belső-ukrajnai időjárással.

Az ellene való védekezés következtében tavasszal csökkent a kereskedelem intenzitása, egyáltalán az egész szezonra visszafogott kereslet volt jellemző. Ez érthető, hisz a korlátozások miatt csökkent a lakosság jövedelme, sokakat csupán részmunkaidőben foglalkoztatott munkaadójuk. A vásárlóink jelentős részét kitevő nyugdíjasoknak pedig nagyon meg kell nézniük, mire költik kevéske havi járandóságukat. Ez sajnos az idén sem lesz másként.

Miként emlékeznek majd a szőlősgazdák a mögöttünk hagyott esztendőre? – kérdezte tudósítónk Pái Béla növényvédelmi szakembert.

– A szőlész-borászoknak igencsak meg­­próbáltató évük volt. A sok csapadék nagyon erős járványokat generált! Minden gombás betegség egyszerre támadta a szőlőt, de közülük is a legtöbb kárt a feketerothadás, a szürkerothadás és a lisztharmat okozta, amit még direkttermő fajtákon is megfigyelhettünk.

De a hűvös évjárat a szokottnál alacsonyabb beérési mustfokokat és esetenként vadabb savakat produkált. A megcsappanó turizmus miatt sok bor maradt eladatlan, ami a komoly jövedelemkimaradás mellett további tartályok, hordók beszerzését tette szükségessé az újbor elhelyezéséhez. Ez újabb kiadásokkal járt. Az ágazat szereplői abban reménykednek, hogy idén jobb szezonjuk lesz.

Tavaly rájárt a rúd a gyümölcskertészekre is. Több helyen a virágzáskor érkezett komoly fagyok vitték el a termést a gyümölcsösökben. Tovább tetézte a bajt, hogy a hűvös idő miatt a méhek sem járták megfelelően a virágzó fákat, így a fagy által nem károsított virágok jelentős része megporzás nélkül maradt. Kárpátalján a szabadföldi szamóca 75 százaléka megsemmisült a termés kötődésekor jelentkező fagyok következtében.

Akadt köztük jónéhány olyan is, ahol kétszer fagy­tak le a virágkezdemények és az új hajtások. A diófákat amúgy is igen agresszív gombabetegségek támadják. Ezek ellen csak a komplex védekezés a hatásos, amit a termelők egy része most próbál elsajátítani.

Barkaszi Ferenc foglalta össze lapunknak, hogy összességében milyen a ter­mesztési kedv a kárpátaljai gazdák körében:

– A termeléshez szükséges inputanyagok (műtrágya, vegyszer, vetőmag, egyéb) árának növekedése, a termőföldek emelkedő bérleti díja és az egyre szélsőségesebb időjárás rákényszeríti a termelőket, hogy minél szakszerűbben, költséghatékonyabban és egyre intenzívebben termeljenek.

Sokat javítottak a helyzeten az Egán Ede Alapítvány támogatásai, de a feldolgozóipar és a tárolókapacitás fejlesztése nélkül továbbra is kényszerpályán maradnak, kiszolgáltatottak lesznek a termelők. Évről évre kiszámíthatatlanabb, hogy éppen mire van kereslet, ezért az átlagos kárpátaljai termelő igyekszik több lábon állni. Ennek viszont az az ára, hogy szét­aprózódik a termelés, ezért komolyabb fejlesztésekre nem futja.

Azt, hogy mit hoz a jövő, lehetetlen pontosan megjósolni, de aki mindmáig kitartott, az nem adja fel, és óvatos bizakodással néz a jövőbe! Másként az egésznek nincs is értelme.