A vizsgálatok jelenleg is tartanak, és tavaly a sárga körtelevélbolha (Cacopsylla bidens) első kimutatását is eredményezték.
A levélbolhák közismert fitofág rovarok, néhány fajuk pedig jelentős kertészeti kártevő is. Hazánkban eddig majdnem nyolcvan fajt mutattak ki a kutatók, azonban a hazai levélbolhák ismerete korántsem tekinthető teljesnek.
A hazai körtéket eddig három, egymástól jól elkülöníthető levélbolhafaj károsította, a füstösszárnyú körtelevélbolha (Cacopsylla pyri), a közönséges körtelevélbolha (C. pyricola) és a nagy körtelevélbolha (C. pyrisuga) okozott számottevő károkat. Sok esetben más soktápnövényű, de körtén is előforduló fajokkal is találkozhatunk. A körtelevélbolhák nagyszámú lerakott petéiből kikelő lárvák és az imágók szívogatása árt a körtefáknak, növekedésük, fejlődésük üteme lelassul. A körtelevélbolhák károsítása nyomán a levelek torzulhatnak, korai levélhullást és terméshullást eredményezve, és a károsítás miatt a termés minősége is romlik. Ráadásul a bolhák a szívogatásuk során magas cukortartalmú, ragacsos mézharmatot választanak ki, ami beboríthatja a leveleket. Ezen később megtelepedhet a korompenész, így csökken a növény fotoszintézisének hatékonysága.
A fajok elkülönítését kissé bonyolítja, hogy az áttelelő egyedek, amelyek az avarban, a fák kérgén, vagy esetleg a nyitvatermőkön telelnek át, alaktanilag (pl. színben, szárnyhosszban) eltérnek a nyári egyedektől.
A nemzetközileg elismert pajzstetűkutató, Kozár Ferenc által elindított autópályakutatások – amelyek célja a károsító ízeltlábúak autópályák menti terjedésének feltárása volt –, eddig is számos fajjal gazdagították a hazai faunát. Ezen vizsgálatoknak köszönhetően került elő a mára már országosan is jelentős kártevővé vált pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii), és ennek keretében lehetett nyomon követni a szétterjedését is. Ennek a kutatásnak az új eredménye lett a sárga körtelevélbolha (Cacopsylla bidens) hazai felfedezése.
A sárga körtelevélbolha megközelítőleg 3,8 milliméter hosszú, a szárnya 2,8 milliméter.
Az első szárny vége lekerekített és sötétbarna foltot visel. Megtalálható ez a folt a rokon füstösszárnyú körtelevélbolhán is, de attól könnyű elkülöníteni az áttetsző szárnyai alapján. A nagy körtelevélbolhán nincs ez a sötétbarna folt, így attól egyszerű az elkülönítése. A sárga körtelevélbolha azonban nagyon hasonlít a közönséges körtelevélbolhára, így e két faj csak mikroszkópi vizsgálatokkal azonosítható pontosan.
Széles elterjedésű faj, Indiából, Mongóliából, a Közel-Keletről, Nyugat- és Dél-Európából, valamint Egyiptomból, Argentínából és Uruguayból is ismerjük a sárga körtelevélbolhát. Különböző körtefajokról mutatták eddig ki (pl. Pyrus communis, P. pyraster), általában 3-5 nemzedéke van és kifejlett alakban a körtefákon telel át.
Mivel nagyon hasonlít a közönséges körtelevélbolha nyári egyedeire, lehetséges, hogy sokfelé előfordul Magyarországon, csak részletes morfológiai vizsgálat hiányában jelenlétét és kártételét ez idáig nem különítették el a közönséges körtelevélbolháétól.
Kevés információnk van a sárga körtelevélbolha elleni védekezésről. A rovar biológiája nagyon hasonló a másik három hazánkban is megtalálható levélbolháéhoz, így az azokra vonatkozó védekezési módokat célszerű követni. Ilyen például a vízhajtások eltávolítása, amivel a tojásrakók és a lárvák számára legalkalmasabb helyek számát csökkenthetjük, továbbá célszerű figyelni az optimális hajtásnövekedésre is.
A védekezés legfontosabb időszaka a tavasz.
A sárga körtelevélbolha hazai jelenlétének kimutatása után fontos feladat a faj hazai elterjedésének a feltárása, biológiájának minél jobb megismerése, mert ez szükséges ahhoz, hogy megfelelő védekezési módokat dolgozhassunk ki e körtén károsító rovarfaj ellen.
Dr. Kontschán Jenő