A helyrevetéssel szemben a palántázás koraiságot hoz, a többször szedett zöldségféléknél általában hosszabb szedési időszakot, ami nagyobb hozamot is jelent. Ehhez azonban az szükséges, hogy megfelelő fejlettségű, egészséges palántákat ültessünk jól előkészített talajba, jókor, és utána is folyamatosan gondozzuk a növényeket.
A kisebb helyen általában könnyebb (és olcsóbb) az optimális körülmények kialakítása, és jobban oda is tudunk figyelni a növényekre. Kétségtelen azonban, hogy drága (különösen, ha fűtenünk kell a növényeknek) és a helyrevetésnél jóval munkaigényesebb megoldás.
A konyhakert tervezésénél mérlegelnünk kell a palántaültetéssel járó előnyöket és hátrányokat, valamint azt, hogy van-e lehetőségünk és érdemes-e saját magunknak megnevelni a palántákat.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a palántázott állományok többszöri öntözést, és összességében több vizet igényelnek a helyrevetetteknél (amit azonban általában nagyobb terméssel meg is hálának).
Amit biztosan nem
Hiába a palántanevelés számos előnye, vannak zöldségfélék, amelyeknél nem használjuk ezt a módszert. A gyökérzöldségek közül például a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a cékla és a retek nem kedvelik az átültetést, és az azzal járó gyökérsérülések éppen a fogyasztott részüket érintik. Petrezselyem esetében azonban, ha nem a gyökeréért, hanem a leveléért termesztjük, akár tűzdeléses palántanevelést is alkalmazhatunk. Emellett a zöldborsó esetében soha nem nevelünk palántát.
Ezzel elérhető, hogy bár 1-1 – sokszor csak első lombleveles korú – növény gyökere még nem hálózza be eléggé a cserepet, de mivel többen vannak együtt, mégis egyben, a földlabda szétesése, azaz a gyökerek sérülése nélkül kiültethetők a növények. Ezek mellett még a spenót és a sóska az, melyből nem nevelünk palántát – általában azért, mert nem éri meg.
A többi zöldségféle esetében – bár különböző gyakorisággal, de – létezik palántaneveléses termesztési változat. Közülük a vöröshagymánál, csemegekukoricánál ritkábban alkalmazzuk ezt a lehetőséget, a többinél gyakrabban, míg az étkezési paprikánál, étkezési paradicsomnál, zellernél szinte kizárólagos szaporítási módnak tekinthető a palántanevelés.
Vegyük vagy mi neveljük?
A kert éves hasznosításának tervezésekor érdemes korán eldönteni, hogy mely növényeket ültetünk majd palántáról, melyeket vetünk helyre, valamint, hogy a palántákat magunk neveljük meg, vagy máshonnan szerezzük be.
Egyes esetekben napközben máshol tartjuk a növényeket, mint éjszaka – pl. ha már elég meleg a kinti idő, akár naponta kivisszük a levegőre, majd éjszaka védettebb helyre tesszük, és a növényvédelem sem mindenhol oldható meg.
A vásárolt kispiaci palánták időnként irreálisan magas árát számításba véve, legtöbbször nincs esélyünk a házikertben annyi termést nevelni rajtuk, amennyibe a fiatal növények kerülnek – ebben az esetben azért mégis megvesszük őket, hogy később a saját termésünket fogyaszthassuk a kertből. A vásárolt palánták esetében azonban szinte minden fórumon hangoztatják, hogy „bizalmi cikk” – a fajtában, a növények egészségében és terméshozásra való alkalmasságában is csak reménykedhetünk, mert a palántanevelés során alkalmazott hőmérséklet, vízellátás, a szellőztetés, és szinte minden elképzelhető környezeti tényező jelentős hatású a növények kiültetés utáni produkciójára, emellett a palántakorban elkövetett hibák nagy része nem látható első pillantásra.
Hol nevelhetjük?
A legfontosabb kérdés, hogy hol neveljük a palántákat? Adottságainktól függően lehet ez a hely melegágy, fóliasátor, üvegház, üvegezett veranda, balkon, vagy akár egy ablak is. Természetesen annál könnyebb szép palántát nevelni, minél jobban ki tudjuk elégíteni a növények környezeti igényeit. Ez általában a termesztőberendezésekben, melegágyakban a legegyszerűbb. Ha nincs más helyünk, mint egy szoba ablaka, az jelentősen leszűkíti a sikeresen nevelhető zöldségfélék körét. A szobai hőmérséklet általában kedvez pl. a paradicsomnak, esetleg a kabakosoknak, de a levegő (különösen, ha radiátor van az ablak alatt) lehet hogy túl száraz. Egy jól fűtött lakásban a fejes salátának például szinte biztos, hogy melege lesz (főként az éjszakai órákban) – megnyúlt, vékony, világoszöld levelű növényeink lesznek.
A házi palántanevelés során általában legnehezebb az optimálishoz közeli hőmérséklet és páratartalom tartása, valamint ezek összehangolása a fényviszonyokkal. Így mindenképpen ebből a szempontból is meg kell vizsgálnunk a lehetőségeinket.
A palántanevelés hossza, gyorsítása
Úgy számoljunk, hogy a szakkönyvekben szereplő „profi” palántaneveléshez képest 7-10 nappal hosszabb időre lesz szükségünk. Tűzdelés esetén további egy héttel meghosszabbított palántaneveléssel számoljunk.
A gyorsabb keléshez szinte minden fajnál alkalmazható a magok előáztatása, előcsíráztatása. Előbbi 1-2 órától 1-2 napig tarthat, és általában tiszta csapvizet használunk hozzá. Az előcsíráztatás akár egy hét is lehet, nedves papírba tekerve vagy homokba, esetleg perlitbe keverve a magokat. Előcsíráztatott magokat később már nem tűzdelünk, mert biztosan és gyorsan kikelő növényeket érdemes rögtön a végleges palántanevelő helyre vetni.
Palántatípusok
Egy 2-3 dl-es poháron 1-3 lyukat alakítsunk ki.
A palántaföld
A palántaneveléshez vásárolhatunk külön erre a célra készített földkeveréket, vagy magunk is előállíthatjuk azt. Szerves anyagban gazdag, jó víztartó képességű, levegős keveréket érdemes használni, enyhén savanyú, közel semleges kémhatással. A tőzeg vagy kókuszrost alapú keverékekkel a legkönnyebb dolgozni, de kerti földet is keverhetünk komposzttal, perlittel, homokkal, esetleg minimális mennyiségű zeolittal. Ha magunk készítjük a keveréket, és tiszta (nyers) tőzegből indulunk ki, érdemes abba a növények igényein túl több foszfort (szuperfoszfátot) keverni, míg a natúr (ún. nem pufferolt) kókuszrosthoz kalciumot és magnéziumot, mert ezek az elemek megkötődnek a rostokon, és ha nem adunk eleget, nem marad a növényeinknek.
Ezek mellett keverhetünk tápanyagot is a palántaföldbe (speciális műtrágyákból akár az egész palántanevelési időszakra elegendő mennyiséget), vagy választhatjuk azt is, hogy majd fejtrágyázzuk a palántákat.
A palántanevelés ápolási munkáiról, a tápanyag-utánpótlásról, valamint a kiültetés körüli speciális teendőkről a következő lapszámban olvashatnak.
Dr. Slezák Katalin
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
