Az október 2-án benyújtott panaszlevél rámutatott arra, hogy a korábban Európa jelentős részén gyakori, mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fogolyállomány érdekében igazoltan működő fajmegőrzési intézkedésekből Németország-szerte a szükséges beavatkozások mindössze 5 százalékát hajtották végre.
E őshonos madárfajunk esetében, míg az 1960-as években az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján milliós egyedszámot meghaladó hazai állományt becsültek, mára ez a szám alig tízezerre tehető – a csökkenés tehát idehaza is több, mint drasztikus. Ezt a tendenciát erősíti meg az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Mindennapi Madaraink Monitoring Programja is.
A fogoly hazánkban is végveszélyben van!
Oka számos és sokrétű. Alapvetően a nagy kiterjedésű mezőgazdasági táblák monokultúrája az apróvadfajok állományának hanyatlásához vezetett. A mezőgazdasági táblák méretbeli növekedésének, és minden zsebkendőnyi helynek a megművelése következtében eltűntek a mezsgyék, remízek, sövények, amelyek biztonságot jelentő környezetet és fészkelési lehetőséget biztosítottak a fogoly számára.
A fogolycsibe 2-3 hetes koráig szinte kizárólag ízeltlábúakkal táplálkozik, azonban a kemikáliák alkalmazása a rovarfajok számának és mértékének számottevő csökkenését eredményezi, ezáltal a természetes szaporulat jelentős százaléka nem talál élelmet.
A búvóhelyek megszűnése miatt a fogoly a ragadozók számára szabad prédává vált, ami szintén tovább csökkenti a felnevelődő és a kifejlett állomány egyedszámát. Mindennek tetejében pedig a fogoly monogám faj. A tyúk a dürgési időszak idején a szomszédos „fogolycsalád” kakasait keresi fel a párválasztáshoz. Ezért mindennél fontosabb a létszám nagysága.
Abban az esetben, ha az egyedsűrűség nem éri el a négyzetkilométerenkénti két egyedet (ami már kritikus sűrűségnek számít), akkor gyakorlatilag nem lehetséges a szaporodás.
Csakhogy a mezőgazdasági gépek károkozása (kaszálógépek által szétdúlt fészkek) a túlélési arányt tovább csökkentik. Sajnos fészekmentést vagy vadriasztást a munkagépekkel folytatott tevékenységek során ma már alig végeznek.
Hogyan tovább?
A szürke fogoly, mint mezőgazdaságunk madárfaunájának szerves részét képező faja, a XXI. század tömegtermelő, automatizált, technológiai értelemben innovatív agrárvilágához nem tudott alkalmazkodni. A jelenlegi mezőgazdasági struktúra ellehetetlenítette élőhelyeit és táplálékát. A legnagyobb szerep a vad- és mezőgazdálkodókra hárul, nekik kellene tenniük a hazai állománycsökkenés megállításáért. Csakhogy a mezőgazdásznak nem érdeke a tartós szegélyélőhely kialakítása, a kaszálás elhagyásával történő fészekóvás, vagy éppen a kisparcellás, mindössze néhány hektáros gazdálkodás bevezetése, így a szürke fogoly sorsa sem.
Mindezek mellett állandó madár, azaz állományának nagyságát a vonulási veszteség sem befolyásolja.
Összefoglalva, ami a fogollyal történik, az történik általában a mezőgazdasági területeink természeti sokféleségével.
KAP-újratervezés mint első lépés
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a hazai gyakori madárfajok állományváltozását vizsgálta. Az elmúlt 21 év adatait összegyűjtve és elemezve arról számolt be, hogy az országos szintű felmérés alapján 28 madárfajnál állapított meg jelentős állománycsökkenést, és e fajok 70 százaléka főként agrárélőhelyekhez kötődik.
A madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók. A mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők, a beporzó rovarok, köztük a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő és rovarirtó szerek használatával hozható összefüggésbe.
Az ügy fontosságának és időszerűségének hangot adva a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az Országos Magyar Vadászkamara, valamint az Országos Méhészeti Egyesület részletes javaslatcsomagot készített a Közös Agrárpolitika újratervezéséhez, ami pontokba szedve a következőket foglalja magába:
1. Az agrártáj természetes és természetközeli élőhelyfoltjainak, valamint a szegélyélőhelyeknek a megőrzése, oly módon, hogy a földhasználók érdekeltté váljanak azok fenntartásában.
2. Az agrártáj időszakos vízállásainak, belvizes foltjainak megőrzése. Ez az említett szervezetek megítélése szerint az érintett területek támogathatóvá tételével és a vízmegőrzésre vonatkozó gazdálkodói együttműködések serkentésével érhető el.
3. A gyenge termőhelyi adottságú területek mentesítése a nem gazdaságos és indokolatlan környezetterhelést okozó szántóföldi művelés alól, és a földhasználatváltás elősegítése. Ez egyrészt a támogathatóság feltételéül szabott követelményrendszer alakításával, másrészt a földhasználatváltást segítő támogatási formák (ökorendszerek és nem termelő beruházások) kidolgozásával érhető el.
4. Az agrártáj mozaikosságának biztosítása a monokultúrás termelési rendszerek visszaszorításával és egybeművelt táblák maximális méretkorlátjának bevezetésével.
A javasolt változtatás a támogathatóság feltételéül szabott követelményrendszer alakításával érhető el.
5. Szegélyélőhelyek és természetközeli élőhelyfoltok létrehozása a jelenleg művelés alatt álló területeken. A gyepes szegélyek, mezsgyék, méhlegelők, bokorsávok, fasorok és vizes élőhelyek létrehozása a megfelelően kidolgozott – és a fenntartásukat szolgáló agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekkel tartalomban és időzítésben összehangolt – úgynevezett nem termelő beruházások támogatásával valósítható meg.
6. A mezőgazdasági földhasználattal érintett területeken a természeti sokféleség megőrzését szolgáló művelési módok és az agrotechnika megvalósításának elősegítése. A csökkentett inputanyag-bevitellel, a kímélő agrotechnikai beavatkozásokkal (pl. madár- és vadbarát kaszálás), a vegyszermentes szegélyekkel és kaszálatlan sávokkal jellemezhető gazdálkodási módokat a valós környezeti hozzáadott értékkel rendelkező, a földhasználók önkéntes vállalásait támogató agrár-környezetgazdálkodási kifizetési rendszer kidolgozásával megvalósíthatók.
valamint a magas szintű vállalások ösztönzése a gazdálkodók körében.
7. A környezetkímélő földhasználat speciális eszközigényének megteremtése. A természetkímélő technológiára történő váltás (pl. kíméletes kaszálást biztosító gépek, méhkímélő növényvédelem eszközei, szegélyélőhelyek, vizes élőhelyek karbantartását szolgáló eszközök) támogatási lehetőségeit a KAP Stratégiai Terv beruházási támogatásainak megfelelő kialakításával szintén megvalósíthatók lehetnének.
8. A környezet- és természetkímélő mezőgazdasági földhasználat szaktanácsadás és végrehajtási rendszerének létrehozása.
A KAP Stratégiai Terv forrásaira és a kormányzati kapacitásokra alapozva nélkülözhetetlennek tartják az említett összefogó szervezetek a környezetbarát megoldások gyakorlati ismereteinek földhasználók részére történő megosztását a megfelelő szaktanácsadói hálózaton keresztül, és ezek érvényesítését a támogatások végrehajtási folyamatában is.
Az új Közös Agrárpolitikának az újratervezése, ezen pontoknak a bevezetése elengedhetetlen feltétele lenne a hazai agrártáj változatossága, az apróvadállomány csökkenésének megfékezése, a méhpusztulás megállítása, valamint a mezőgazdasághoz szorosan kötődő madárvilág sokszínűségének megtartása, így a fogoly védelmének szempontjából. A vészharang kong, egyre hangosabban és vészjóslóan. Most kell tenni a fogolyért, mert lehet később már visszafordíthatatlan a folyamat. Ha lesz később egyáltalán…