0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Biden klímavédő farmokat támogatna

Úgynevezett szénbank létrehozását tervezi a Biden-adminisztráció, amely fizetne a gazdálkodóknak azért, hogy szén-dioxid-megkötő technológiákat alkalmazzanak a talajművelés során. A bank lényegében közvetítőként működne a gazdálkodók és az olyan szennyezők között, akik a számukra meghatározott mértéknél nagyobb kibocsátásukat a földben megkötött szén-dioxid vásárlása révén kívánják ellensúlyozni.

Ahogy arról a modernfarmer.com cikke beszámol, az elnöknek az amerikai mezőgazdaságra vonatkozó terve politikailag kockázatos és tudományosan vitatható, de mégis ezzel lehet a legnagyobb esélye a sikerre.

Joe Biden elnöknek nagy tervei vannak a klímaváltozás elleni küzdelemben. Már a hivatalba lépése előtt összeállított egy tapasztalt klímaszakértőkből álló csapatot, amely a kabinetjében dolgozik majd, és nyíltan beszélt a nettó nulla kibocsátású jövőről is. Az pedig közismert, hogy az eskütétele utáni első intézkedéseinek egyikeként, az USA visszalépett a párizsi klímaegyezménybe. Pár nappal ezután éghajlattal kapcsolatos nyilatkozatokat tett az olajiparral kapcsolatosan és azt tervezi, hogy a kormány autó- és teherautó-flottája hamarosan teljesen elektromos lesz.

Az elnök már korábban is világossá tette, hogy az amerikai farmereknek kulcsszerepet szán a klímacélok elérésében.

Az elnök azt jósolta, hogy az Egyesült Államok lesz „a világon az első ország”, amely eléri, hogy a mezőgazdasága nettó nulla kibocsátású lesz.

Ez becslések szerint jelenleg az Egyesült Államok összes kibocsátásának tizedét teszi ki. Tom Vilsack volt és leendő agrárminiszter kijelentette, hogy klímakérdésekben a mezőgazdaság „az első és legjobb hely a győzelem megszerzésére”.

Ezt a győzelmet az új amerikai adminisztráció vélhetően egy új „szénbankra” alapozza, amely fizetne a gazdálkodóknak, az erdészeknek és a mezőgazdasági termelőknek, hogy regeneratív mezőgazdaság technológiák és más éghajlatbarát technikák révén tárolják a szenet a talajban. A terv célja, hogy Amerika hatalmas területeit alakítsa szén-dioxid-elnyelőkké, hogy részlegesen ellensúlyozzák az USA által évente kibocsátott közel 7000 megatonna üvegházhatású gázt.

A siker azonban egyáltalán nem garantált: nincsenek tudományos bizonyítékok a bank működtetésének előnyeiről és hátrányairól, illetve

a klímaváltozást tagadó republikánus képviselők is megakadályozhatják a létrehozását, illetve működtetését.

Biden és munkatársai szerint azonban amellett, hogy a bank az amerikai mezőgazdaságot a nulla kibocsátás felé tereli, kinyithatná a kaput az átfogó klímavédelmi program előtt. A lényegében a megkötött és kibocsátott CO2 kereskedelmén alapuló, azt árucikknek tekintő rendszert annak idején az Obama-kormányzatnak nem sikerült bevezetnie, és Biden számára komoly politikai kockázatot jelent.

Ugyan az elnök hivatalosan még nem beszélt a szén-dioxid-bank létrehozásáról, de az USA mezőgazdasági minisztériuma (USDA) megkezdte az előkészítést. A rendszert egy a gazdasági világválság alatt létrehozott intézményre, a Commodity Credit Corporationre alapozzák, amelynek az eredeti célja is a segítségre szoruló gazdák támogatása volt.

Történelmileg az USDA a CCC-t arra használta, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelmeit kifizetéssel vagy kölcsönökkel támogassa, ha egy jelentős áruterméket, például kukoricát vagy szóját természeti katasztrófa vagy betegség károsított. A Trump-éra alatt az USDA a CCC-n keresztül juttatott milliárdos szövetségi támogatást a kereskedelmi háborúk, illetve a koronavírus-járvány sújtotta mezőgazdasági termelők számára. A CCC-kifizetések olyan mértékben növekedtek, hogy becslések szerint 2020-ban az Egyesült Államok összes mezőgazdasági jövedelmének 40 százalékát tették ki.

A terv szerint az USDA a CCC-t arra használná, hogy fizessen a gazdálkodóknak minden tonna szénért, amelyet talajukban képesek megkötni, takarónövények, megőrző talajművelés vagy más éghajlatbarát intézkedések alkalmazásával.

Ezek a kifizetések ténylegesen szén-dioxid-hiteleket hoznának létre, amelyeket az USDA eladna olyan vállalatoknak, amelyek ellensúlyozni kívánják saját, előre és az állam által megadott határérték feletti kibocsátásukat. A bank garantálja a mezőgazdasági ágazat számára a szén-dioxid-megkötés tonnánkénti árait, ugyanakkor auditorként is szolgál annak biztosítására, hogy ezek a mezőgazdasági gyakorlatok a kívánt csökkentést eredményezzék.

A szénbank-elképzelés mögött azonban nincs szilárd és megbízható tudományos háttér. A regenerációs technikák, például a takarónövények ültetése vagy a komposzt használata, előnyeit ugyan meghatározták, de nagy különbség van annak tudása között, hogy működik-e valami, és aközött, hogy tudjuk, mennyire jól és meddig működik.

Az ilyen technikák által elért szén-dioxid-csökkentés pontos mennyisége ugyanis nemcsak gazdaságonként, hanem egy-egy farm különböző területein is változik.

A World Resources Institute nevű környezettudományi szervezet tavaly összegyűjtötte ezeket az ismeretlen tudományos tényeket. A csoport aggályai között szerepel az a lehetőség, hogy a talajművelés nélküli gazdálkodás nem lehet olyan hatékony a szén megkötésében, mint azt korábban gondolták:

Még akkor is, ha a technika jelentős mennyiségű szén-dioxidot távolít el a légkörből, ezek az előnyök csak ideiglenesek, mivel ezen gazdálkodók nagy része néhány évente felszántja a talajt, ezzel pedig felszabadítja a tárolt szén nagy részét.

Ha pedig egy farm gazdát cserél, a leendő tulajdonos dönthet úgy, hogy felhagy minden éghajlatbarát erőfeszítéssel, és ismét visszajuttatja a megkötött szenet a légkörbe.

Egyes vélemények szerint ez az egész rendszer arra lenne jó, hogy a farmerek és a nagy kibocsátó ipari üzemek különféle háttéralkukkal a lehető legtöbb állami támogatást szerezzék meg. A bank ugyanis egyfajta piactérré válna, ahol szén-dioxid-megkötő gazdaságok és a CO2-kibocsátó vállalatok a hitelekkel kereskednek.

A Purdue Egyetem kutatása szerint egyébként az amerikai mezőgazdasági termelők kevesebb mint egyharmada ismeri a meglévő lehetőségeket arra, hogy az általuk megkötött szén-dioxidot közvetlenül értékesíthetik magánvállalatok számára – és az ismerőknek is csak kevesebb mint negyede vesz aktívan részt benne. Az átlagos amerikai mezőgazdasági termelő az 50-es éveinek végén jár, közeledik a nyugdíjhoz, tehát nem éppen olyan demográfiai csoport, amely szívesen és gyökeresen megváltoztatná az üzleti tevékenységét.

Vagyis a szénbank megismertetése komoly munkát jelent az USDA számára, ráadásul össze kell kötnie azzal is, hogy a fekete farmerek és más hátrányos helyzetű csoportok is hozzáférjenek a programhoz

– a politika ugyanis prioritássá teszi a minisztérium számára a rasszizmus örökségének kezelését. Ráadásul a kritikusok – köztük demokrata kongresszusi képviselők is – kezdettől fogva jelentős előrelépéseket akarnak látni.

Forrás: modernfarmer.com