Ahogy arról a modernfarmer.com cikke beszámol, az elnöknek az amerikai mezőgazdaságra vonatkozó terve politikailag kockázatos és tudományosan vitatható, de mégis ezzel lehet a legnagyobb esélye a sikerre.
Joe Biden elnöknek nagy tervei vannak a klímaváltozás elleni küzdelemben. Már a hivatalba lépése előtt összeállított egy tapasztalt klímaszakértőkből álló csapatot, amely a kabinetjében dolgozik majd, és nyíltan beszélt a nettó nulla kibocsátású jövőről is. Az pedig közismert, hogy az eskütétele utáni első intézkedéseinek egyikeként, az USA visszalépett a párizsi klímaegyezménybe. Pár nappal ezután éghajlattal kapcsolatos nyilatkozatokat tett az olajiparral kapcsolatosan és azt tervezi, hogy a kormány autó- és teherautó-flottája hamarosan teljesen elektromos lesz.
Az elnök már korábban is világossá tette, hogy az amerikai farmereknek kulcsszerepet szán a klímacélok elérésében.
Ez becslések szerint jelenleg az Egyesült Államok összes kibocsátásának tizedét teszi ki. Tom Vilsack volt és leendő agrárminiszter kijelentette, hogy klímakérdésekben a mezőgazdaság „az első és legjobb hely a győzelem megszerzésére”.
Ezt a győzelmet az új amerikai adminisztráció vélhetően egy új „szénbankra” alapozza, amely fizetne a gazdálkodóknak, az erdészeknek és a mezőgazdasági termelőknek, hogy regeneratív mezőgazdaság technológiák és más éghajlatbarát technikák révén tárolják a szenet a talajban. A terv célja, hogy Amerika hatalmas területeit alakítsa szén-dioxid-elnyelőkké, hogy részlegesen ellensúlyozzák az USA által évente kibocsátott közel 7000 megatonna üvegházhatású gázt.
A siker azonban egyáltalán nem garantált: nincsenek tudományos bizonyítékok a bank működtetésének előnyeiről és hátrányairól, illetve
Biden és munkatársai szerint azonban amellett, hogy a bank az amerikai mezőgazdaságot a nulla kibocsátás felé tereli, kinyithatná a kaput az átfogó klímavédelmi program előtt. A lényegében a megkötött és kibocsátott CO2 kereskedelmén alapuló, azt árucikknek tekintő rendszert annak idején az Obama-kormányzatnak nem sikerült bevezetnie, és Biden számára komoly politikai kockázatot jelent.
Ugyan az elnök hivatalosan még nem beszélt a szén-dioxid-bank létrehozásáról, de az USA mezőgazdasági minisztériuma (USDA) megkezdte az előkészítést. A rendszert egy a gazdasági világválság alatt létrehozott intézményre, a Commodity Credit Corporationre alapozzák, amelynek az eredeti célja is a segítségre szoruló gazdák támogatása volt.
Történelmileg az USDA a CCC-t arra használta, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelmeit kifizetéssel vagy kölcsönökkel támogassa, ha egy jelentős áruterméket, például kukoricát vagy szóját természeti katasztrófa vagy betegség károsított. A Trump-éra alatt az USDA a CCC-n keresztül juttatott milliárdos szövetségi támogatást a kereskedelmi háborúk, illetve a koronavírus-járvány sújtotta mezőgazdasági termelők számára. A CCC-kifizetések olyan mértékben növekedtek, hogy becslések szerint 2020-ban az Egyesült Államok összes mezőgazdasági jövedelmének 40 százalékát tették ki.
Ezek a kifizetések ténylegesen szén-dioxid-hiteleket hoznának létre, amelyeket az USDA eladna olyan vállalatoknak, amelyek ellensúlyozni kívánják saját, előre és az állam által megadott határérték feletti kibocsátásukat. A bank garantálja a mezőgazdasági ágazat számára a szén-dioxid-megkötés tonnánkénti árait, ugyanakkor auditorként is szolgál annak biztosítására, hogy ezek a mezőgazdasági gyakorlatok a kívánt csökkentést eredményezzék.
A szénbank-elképzelés mögött azonban nincs szilárd és megbízható tudományos háttér. A regenerációs technikák, például a takarónövények ültetése vagy a komposzt használata, előnyeit ugyan meghatározták, de nagy különbség van annak tudása között, hogy működik-e valami, és aközött, hogy tudjuk, mennyire jól és meddig működik.
A World Resources Institute nevű környezettudományi szervezet tavaly összegyűjtötte ezeket az ismeretlen tudományos tényeket. A csoport aggályai között szerepel az a lehetőség, hogy a talajművelés nélküli gazdálkodás nem lehet olyan hatékony a szén megkötésében, mint azt korábban gondolták:
Még akkor is, ha a technika jelentős mennyiségű szén-dioxidot távolít el a légkörből, ezek az előnyök csak ideiglenesek, mivel ezen gazdálkodók nagy része néhány évente felszántja a talajt, ezzel pedig felszabadítja a tárolt szén nagy részét.
Egyes vélemények szerint ez az egész rendszer arra lenne jó, hogy a farmerek és a nagy kibocsátó ipari üzemek különféle háttéralkukkal a lehető legtöbb állami támogatást szerezzék meg. A bank ugyanis egyfajta piactérré válna, ahol szén-dioxid-megkötő gazdaságok és a CO2-kibocsátó vállalatok a hitelekkel kereskednek.
A Purdue Egyetem kutatása szerint egyébként az amerikai mezőgazdasági termelők kevesebb mint egyharmada ismeri a meglévő lehetőségeket arra, hogy az általuk megkötött szén-dioxidot közvetlenül értékesíthetik magánvállalatok számára – és az ismerőknek is csak kevesebb mint negyede vesz aktívan részt benne. Az átlagos amerikai mezőgazdasági termelő az 50-es éveinek végén jár, közeledik a nyugdíjhoz, tehát nem éppen olyan demográfiai csoport, amely szívesen és gyökeresen megváltoztatná az üzleti tevékenységét.
– a politika ugyanis prioritássá teszi a minisztérium számára a rasszizmus örökségének kezelését. Ráadásul a kritikusok – köztük demokrata kongresszusi képviselők is – kezdettől fogva jelentős előrelépéseket akarnak látni.