0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A jó tulajdonosok és a jó csapat alapvetően fontos

Először öt éve készült interjú a Pegazusban Stanislav Georgievvel, aki akkor, kisebb szünet után ismét zsokésampion címet nyert. Ezt azóta sem tudta senki elvenni tőle, sőt, két éve teljesült a nagy álma és Magyar Derbyt nyert, majd tavaly a zsokésampionság mellé a trénerbajnokságot is megnyerte. Hogy mi a sikerének a titka?

A válasz egyszerű: nagyon sok munka, megszállottság, tudatosság, csapatmunka, jó tulajdonosi kör és az elengedhetetlen szerencse.

A tavalyi évet a koronavírus miatti késői kezdés, és a szezon másfél-kéthónapos eltolódása miatt különleges időszakként élte meg a lóversenyzésben is mindenki. Mi az, amit pozitívumként értékelsz 2020-ból, és mi az, ami nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna?

Ahogy az eredmények is mutatják, az istállónk szezonja nagyon jól sikerült. A zsokésampionátus igazából már nem annyira motivál, hiszen ezt már többször megnyernem. Az idomári sampionátussal sem foglalkoztam az év közben, csak az év vége felé, amikor láttam, hogy akár győzhetek is, ekkor kezdtem el tudatosabban figyelni rá. Az istállónk szerencsésnek mondható, mert a lovaink stabil formában futva egész évben talpon voltak, nagyon kevesen sérültek le más istállókkal ellenétben, ahol több jó ló is viszonylag hamar pihenőre kényszerült.

Az év negatív története számunkra, hogy a lovunkat, Calabrese-t – szerintünk teljesen alaptalanul – nem engedték futni a Magyar Derbyben, a pont a nagyverseny előtt bevezetett állatjóléti intézkedések miatt.

Idén hatalmas fölénnyel nyerted a zsokésampionátust, vagyis nincs senki a lovasok közül, aki igazán meg tudna szorítani. Hogyan látod a magyar zsokéhelyzetet?

Az biztosan motiváló lenne, ha sok jó, tapasztalt magyar lovas lenne. Igazából én ebben az évben elsősorban a nagy versenynapokra – Nemzeti Díj, Magyar Derby, Kincsem Díj napja – koncentráltam, a többi hétvégén, és különösen az év végén, próbáltam az istállónk lovasainak minél több lehetőséget adni. Ahogy láthattuk is, a fiatalok is egyre jobban belejöttek és szépen teljesítettek.

Az utánpótlás helyzetével kapcsolatban azt tudom mondani, hogy nagyon sajnálom az Alagi Zsokéiskola bezárását, mert, ahogy láthatjuk, a mai fiatalok közül sokan – többek között Mocsinka Vivien, Benkő Ádám, Cserei Szabolcs, Morvai Előd, Kelemen Zénó is – onnan érkeztek.

Utánuk azonban nemigen látok új kezdőket, ami nagy zsokéhiányt fog okozni néhány éven belül. Nagyon jó lenne, ha a versenyprogramot is úgy alakítanák ki, hogy ezek a fiatalok még többet tudjanak lovagolni és nagyobb versenyrutinra tegyenek szert. Akik lehetőséget kapnak, képesek egyre jobb eredményeket elérni, fejlődnek. Sőt, szerintem idén a legjobbak még nagyobb feladatokat is kapnak majd. Arról nem is beszélve, hogy a legjobbak idővel akár elindíthatják a nemzetközi karrierjüket is a régióban, hiszen például Szlovákiában is zsokéhiányban szenvednek.

Mit gondolsz, mennyire jelent előnyt számodra, hogy nemcsak versenyben lovagolod az istálló lovait, hanem a mindennapi tréningmunkában is dolgozol velük és így jól ismered őket?

Már sokszor elmondtam, hogy ha egy istállóban nincs jó istállólovas, akkor nincs, aki az i-re feltegye a pontot, vagyis az egész istálló munkáját a versenyekben eredményre váltsa. Nálunk nagy előny, hogy mindennap tréningben is ülök a lovakon, mint ahogy a másik zsokénk, Jozef Parigal, valamint a két lovastanulónk, Benkő Ádám és Cserei Szabolcs is.

Hogyan látod, meddig tudod folytatni a zsokékarrieredet a tré­ner­kedés mellett?

Évekig küzdöttem a súlyommal, de ez már szerencsémre véget ért, hiszen 57-58 kilót gond nélkül tudok lovagolni. Ebben közrejátszik, hogy továbbra is sokat dolgozok, naponta négy-öt lovat lelovagolok, de emellett futni is szoktam. Azt tervezem, hogy még négy-öt évig folytatom a versenylovaglást, aztán szeretném átadni a helyemet a fiataloknak.

Kancákat vagy méneket szeretsz jobban lovagolni?

Nekem inkább az erősebb lovak fekszenek, akiket jól át kell lovagolni, de azért szeretem a kancákat is, hiszen például Golden Sea-vel is mindig eredményesek vagyunk együtt. Vele szemben például az érzékeny Antilopát Jozef Parigalra bíztam, mert az ő finomabb kezéhez jól illik a kanca.

Egy zsoké akár úgy is lehet sam­pion, hogy sok kis versenyt nyer, hiszen náluk a győzelmek számát veszik figyelembe, egy tréner esetében azonban ez nem elég, neki a nagyversenyekben is győzni kell, hiszen náluk meg a pénznyeremény számít a sampionátusban.

Azt mondhatom, hogy tavaly a nagyversenyekben szerencsére jól szerepeltek a lovaink, akár én lovagoltam őket, akár más, és ez egyértelműen nagyot dobott a helyezésemen az idomárok között.

Az idei évre az egyik legnagyobb istállóvá is váltatok. Emellett mi az, ami még hozzájárulhatott az ido­mári sikeredhez?

Természetesen számít az istálló mérete is, de ennél fontosabb a lovak minősége, valamint az is, hogy az istállóban a csapat mennyire jól tud összedolgozni, beleadják-e a maximumot. Én nagyon hálás vagyok a csapatomnak. Virág András az asszisztensemnek tekinthető, akire a mindennapokban az istállóban, valamint a versenynapokon is sok feladatot rá tudok bízni.

Számíthatok emellett Jozef Parigalra is a tréningmunkák során.

Mindketten ismerik a gondolkodásmódomat, az elképzeléseimet, így fél szavakból is értjük egymást és hatalmas segítséget jelentenek. Az istállóban mintegy tízen dolgoznak lovászként, munkalovasként, akik mellett két-három csak lovagló kollégánk is van, illetve négy-öt amatőrlovas is rendszeresen lejár az istállónkba. Közülük van, akinek versenyben is szeretnék lehetőséget adni, de akadnak olyanok is, akik azért jönnek, mert jól érzik magukat itt, a versenyzés nem érdekli őket.

A tavalyi harmincról idénre ötven fölé emelkedett az általad készített lovak száma. Ez a növekedés új tulajdonosoknak köszönhető, vagy a régiek tartanak több lovat?

Az istálló életében alapvetően fontos a megbízható, jó tulajdonosi kör is. A régiek mellett érkeztek új futtatók is. Az utóbbiak közül például egy új német tulajdonos, Andreas Ruhland, aki otthon tenyészt is, hat német születésű csikót hozott hozzánk.

A legnagyobb tulajdonosaim közül a bolgár Sandrovo istálló változatlanul nálam tartja a lovait, Dióspuszta színeiben is öt ló áll nálam, de a korábbi portugál tulajdonosaimnak is érkeztek csikói Dióspusztáról.

Az eddigi tulajdonosok közül többen is vásároltak egy-két új lovat, és alakultak többségében külföldi tulajdonosokból újabb szindikátusok is. Az ESDE Istálló színeiben futtató Siklósi Tamás is visszatért hozzám két lóval. Az egyik közülük a Nemzeti Díjat nyert, illetve a Magyar Derbyben második Bánk, aki a Derbyben izomsérülést szenvedett, de nagyon bízunk benne, hogy teljes értékű lóként térhet vissza idén a pályára. A másik lova egy Szonáta-csikó Steady As A Rocktól. Az anyja igazán eredményes kanca, az egyik kedvencem volt egykor, így bízom benne is.

Hogyan néz ki a lóállományod?

A hároméves évjáratom elég népes, huszonöten vannak, azonban sokan későiek és még nem mutatkoztak be versenyben. Az eddigiek alapján úgy látom, hogy Tervel, Power Dose, Miss Mistery és Eggis’s Choice jó ló lehet, de jelenleg még nem könnyű ezt megjósolni. Mindenesetre azt gondolom, hogy jó hároméveseim vannak, és az istálló meghatározó korosztálya lesz az övék.

Bízom benne, hogy idén a korábbi igazgató visszatérésével Pozsonyban is visszaállhat a korábban megszokott versenyrendszer, így a hároméveseimet a Kincsem Park és Szlovákia között meg tudom osztani.

De a jó, idősebb lovaim számára is több versenylehetőség nyílik ezzel.

Jelenleg 15-16 kétéves áll nálam, akik közül egy érkezett Írországból, hat Németországból, három Dióspusztáról és három Franciaországból. Lehetséges, hogy vásárolunk a februári deauville-i árverésen még egy-két újabb kétévest is. Morita Menantiét és Ricolettát szeretnénk itt eladni, így, ha ez sikerült, akkor helyettük jönnének az új lovak. Ez az évjárat azonban, egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesz olyan erős, mint az előző évben.

Az idősebb lovaim közé tartozik Golden Sea, Cirfandli, Antilopa, Tizedes, War Master, Calabrese, Vain Hope, Oba Hara, és visszatért Love Forever is. Minden távra vannak jó lovaink.

Vain Hope tavaly megnyerte az egyik legnagyobb sprintversenyt a Kincsem Parkban, a másikban pedig második lett. Véleményed szerint tud még tovább fejlődni?

Nagyon jó szezont zárt tavaly a kanca. Igaz, az október végi Overdose Díjban már egy kicsit fáradt volt, és nem kedvelte a mély pályát sem. Ha minden rendben lesz vele, akkor Olaszországba és Pozsonyba is elmehetünk vele a magyar versenyeken kívül. A másik sprinterünk, Oba Hara is sokat fog fejlődni az idén szerintem. Tavaly próbáltam őt kisebb versenyekben futtatni és kikerülni a többi jó sprinterünket vele, mert úgy éreztem, hogy még nem elég értett.

Nagy szenzációnak számított tavaly az első Frankel-utódok Magyarországra kerülése. Az egyik ilyen nevezetes utód, az idén négyéves kanca, Shammah nálad áll. Eddig háromszor futott a Kincsem Parkban, de nem igazán sikerült kimagasló teljesítményt nyújtania. Rájöttetek, hogy ennek mi az oka?

Először is tavaly elég későn, augusztusban érkezett hozzám, és az év során előtte nem is futott. Nem tudtuk, hogy mi volt ennek az oka, de aztán rájöttünk. A ló ugyanis a versenyekben az utolsó 100-200 méteren mindig jóformán megállt. Az utolsó futása után végeztettünk egy orvosi vizsgálatot, ami azt mutatta, hogy enyhén vérzik a tüdeje.  Ez azonban szerencsére kezelhető, így nagyon bízom benne, hogy az idei szezonra már jól oda fogjuk tudni készíteni és 1200-1400 méteren eredményesen fog futni.

Milyen terveid vannak az Év Lova díjat nyert Cirfandlival és a Galop Ligában győztes Golden Sea-vel idén?

Szerencsére mindkettő egészséges és tréningben maradtak. Cirfandli, amikor tavaly tavasszal, egy műtétet követően megérkezett az istállóba, nem nézett ki biztatóan. A tulajdonos, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok azonban nem sürgetett, egyedül az októberre tolódott Imperiál Díjat jelölte meg célként. Így volt elegendő időnk felkészíteni, formába lendíteni és kitapasztalni, hogy mit és hogyan szeret. Kezdetben elég ideges volt, így lassabb kondíciómunkákat adtam neki, hogy megnyugodjon és visszajöjjön a versenykedve.

Földes Bence lovagolja őt, akivel nagyon jól kijönnek. Igazából engem is nagyon meglepett a fejlődése, és sokkal jobb formába lendült, mint ahogy tavasszal reméltem.

Jó fejű, erős versenyló, akivel igen szeretek versenyezni és tényleg nagy örömet okozott nekünk. Reméljük, hogy ezt idén is megteszi majd.

Golden Sea-vel mindig vannak kihívások, de a szezon második felére sikerült rájönnünk, hogy mitől érezheti nyugodtabban magát. Abban bízom ezért, hogy idén még jobb is lehet. Az esetében hosszútávú, 2000-2800 méteres versenyekben gondolkodok. A külföldi versenyeit egyelőre nem erőltetném, mert úgy látom, hogy nem igazán szereti az utazásokat, a kinti versenyekben nem figyel eléggé, nem megfelelően koncentrált. A munkában én szoktam lovagolni. Nagy türelemre van szükség nála, mert amellett, hogy húz, „hisztis” is.

Tavaly az istállódból került ki az ugrószakág legjobb lova, High Spec, és az ugrósampion lovas is. Igaz, High Spec év közben megsérült és nem futott többet. Lesznek-e idén is ugrólovaid?

High Spec kétszer futott és nagy formát mutatott, majd egy kisebb sérülése után a nyári kemény pályán már nem akartuk újra megfuttatni, és a tulajdonosa hazavitte. Idén is biztosan lesz azonban két-három ló, amelyiket meg fogom próbálni ugráson. Az egyik War Master, valamint a Sandrovo istálló is hoz hozzánk két telivért ebből a célból.

Sok sikert kívánok az idei évre is!

Forrás: Pegazus