Mars isten hónapja
A római mitológiában Mars isten eredetileg természetistenség volt, úgymint a tavasz, a termékenység, a földművelés békeszerető védnöke. Neki tulajdonították a természet ébredését, a termés védelmét a természeti csapások ellen, és a nyáj megóvását a farkastámadások ellen. Később azonban általános termékenységistenné vált, és már nemcsak a növényvilágra és a bőséges termésre volt gondja, hanem a férfierő és a háború szimbólumává is vált.
Talán idővel az emberek félreértették a szerepét, mivel Mars életét ugyan meghatározza a harc, de valójában a tél „démonai”, az elmúlás és a hidegség ellen vívja örök harcát, és mikor győz, ismét kirobbanó lendülettel megindul a fejlődés. A tiszteletére nevezték a tavasz első hónapját Martiusnak, és rendeztek a születésnapján, vagyis március elsején díszes felvonulást.
A Márciuska legendája
Éldegél Romániában egy réges-régi népszokás, melyet már az erdélyi magyarok is szívesen magukévá tettek, sőt amelyet bármely magyar vagy más nép tagja felvehet.
Március 1-jén piros-fehér színű fonalból sodort, bojtban végződő zsineggel átkötött amulettet ajándékoznak az emberek egymásnak, főleg a lányoknak és a nőknek, de a fiúk és férfiak is szívesen hordhatják.
A márciuska a tavaszvárás jelképe. Feltehetően több ezer éves hagyomány, amit néhány néprajzkutató dákó-trák eredetűnek gondol, míg mások római korinak vélik. Az ókori Rómában a Mars istenségnek szentelt hónap első napján ünnepelték meg az új évet. A trákok szintúgy ekkor kezdték az évet tavaszköszöntéssel.
A hozzávalók jelentősége
A piros a tavaszt, míg a fehér a telet szimbolizálja, ezek összefonódása jellemző erre a változékony időszakra, amikor egyik nap már tavasz van, míg a másik nap ismét kimutatja a foga fehérjét a tél. Kicsit elvonatkoztatva a vörös jelenti az életet, a szenvedély tüzét, a termékenységet, míg a fehér a hideget, a tisztaságot, az emberi bölcsességet szimbolizálja, tehát a két szín ötvözete a nőies és a férfias minőségek egyesülését, békés egymás mellett élését sugallja.
Az aranyozott fémből készült kitűzőnek hagyományosan kedves, vidámságot előcsalogató formavilága volt, mint pl.: négylevelű lóhere, katica, patkó. Akadtak olyanok, akik maguk készítették el abból, amit a környékükön felleltek. Régészeti leletek szerint a legkorábbi márciuskák festett folyami kavicsok voltak, melyet a nők a nyakukban viseltek. A mai modern mărțișor szinte bármilyen formájú lehet és gyakorlatilag akármilyen anyagból készülhet, azért ez utóbbi tekintetében alapvető kedvenc maradt a porcelán és a fém.
Régen úgy viselték, mint egy talizmánt, mely megvédi viselőjét a gonosztól, hogy azt elkerüljék a betegségek, erős és egészséges maradjon. Természetesen a hozzá kapcsolódó ideológia is változott az idők során, mert manapság inkább tekintik baráti gesztusnak, illetve a szeretet és a tisztelet szimbólumának, mint védő hatású tárgynak.
Viselésének vége olyan jellegzetes tavaszt jelző eseményekhez kapcsolódott, mint a fecskék vagy a gólyák érkezése, a cseresznyefák kivirágzása, a kakukk megszólalása. Annyi bizonyosan állítható, hogy március végén a zsineget egy virágzó fa ágára kötik, hogy szerencsét hozzon és onnantól fogva őszig őt védelmezze. Bulgáriában az első gólya megpillantásakor kell kívánni valamit, levenni, és egy kő alá betenni „Márciuskát”…
2018-ban az UNESCO a világörökségek közé sorolta ezt az életörömet sugárzó szimbólumot, illetve a természet újjászületését gyengéden noszogató szokást. Talán még nálunk is elterjedhet.
