Ezen sérülések leginkább az ízületeket, szalagokat, inakat érintik, az ugrólovaknál kevésbé jelentkezik izomsérülés. A spotsérülések 70%-a pedig a lábtőtől és a csánkoktól lefelé jellemző, amely a ló testfelépítéséből adódik.
A sok szögben megtörő „szerkezetek” miatt az ízületek, szalagok, inak, izmok nagy nyomás alatt vannak. A ló lábszerkezete távol áll az ideálistól, hogy a teste hatalmas súlyát viselje, ugyanakkor a természet mégsem ok nélkül alkotta meg ilyennek, ugyanis remekül vezeti az erőt és rugalmasságot ad.
Nézzünk hat alapelvet Jan-Hein Swagemakers tanácsaiból, amelyekkel elkerülhetők a leggyakoribb ugróló-sérülések.
Megfelelő kondíció
Amelyik ló pihenőn volt, időre van szüksége, hogy újra jó alapformába kerüljön, mielőtt elkezdjük vele a versenyzést.
Ha a ló elfárad, nem tudja megfelelően kontrollálni a mozgását, a lábait, és nem tud alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ekkor a sérülések gyorsabban bekövetkeznek. Ezért a lovunknak megfelelő kondícióval kell rendelkeznie, amelyhez az alapállóképesség-edzés a kulcsfontosságú feladat.
Erő
Az izmok, szalagok, inak, és a csontok is mind élő szövetek, melyek ahhoz a munkához alkalmazkodnak, amelyet végeznek. Ez az izmoknál a legszembetűnőbb, mivel ezek látványosan nőnek, ahogy erősödnek. De ugyanez a helyzet az ízületekkel, szalagokkal és inakkal is, szükségük van a munkára, hogy erősödjenek, de az izmokkal ellentétben hosszabb időt vesz igénybe.
Természetesen a csontokra is ugyanez vonatkozik, ha súly terheli őket és rendszeresen mozognak, akkor erősödnek is. Azok a csontok, amelyeket nem dolgoztatnak, gyengébbek lesznek és könnyebben törnek. A hosszútávfutó és a súlyemelő kinézete teljesen különböző, más edzést is végeznek a maximális teljesítmény eléréséhez. Az ugrólónak e kettő kombinációjára van szüksége, az állóképességre és az erőkifejtésre egyaránt. Tehát mindkettőt fejleszteni kell.
Propriocepció
Talán ez a legelhanyagoltabb. Pedig a legfontosabb, a testtudatosság, hogy a test bármikor képes legyen alkalmazkodni és válaszolni a különböző helyzetekben. Ha például sétálunk az úton és belelépünk egy lyukba, a lábunk korrigálni fog, még mielőtt felfognánk, hogy beleléptünk. Legalábbis ez történik jó esetben, ha van egy jól működő propriocepciós rendszerünk.
Ugyanezt a rendszert kell fejlesztenünk a lovunkban is, amit lehetőleg fiatal korában kezdjünk meg. Erre az egyik módszer, hogy különböző felületeken mozgatjuk a lovat, a másik pedig egyes gimnasztikai gyakorlatok végzése. Ezek segítik a lovat alkalmazkodni a változásokhoz. Ha lovunk nem szokott a terepen való munkához, természetesen csak fokozatosan szoktassuk hozzá. Ha viszont már csikókorban hozzászokott az egyenetlen talajon való mozgáshoz, akkor a későbbiekben sem okoz majd neki gondot.
Ha a ló fáradt, a propriocepciós rendszere nem működik megfelelően, ezért is nagyon fontos a megfelelő kondíció és az erő.
Mentális egyensúly
A ló legyen éber, legyen gyors a reakcióideje, amikor szükség van rá, de nem szabad annyira „élesnek” lennie, ami már inkább feszültség. A feszült, ideges ló könnyebben sérül, mint az, amelyik bízik a lovasában. Ez nem csak a versenyre értendő, hiszen számos egyéb helyzet is előfordulhat, ahol a lónak át kell lépnie a komfortzónáján, hogy számára félelmetes dolgokon is túl tudja tenni magát.
Bemelegítés
Minden lovaglás bemelegítéssel kezdődjön. Ez minden lónál más és más, de bizonyosnak kell lennünk abban, hogy a bemelegítés végére a ló vérkeringése megfelelő, izmai és inai is ellazultak annyira, hogy eléggé mozgékonyak legyenek, ugyanakkor készek is a teljesítményre. A jó bemelegítésnek is tartalmaznia kell apró pihenőket, hogy az inak feltöltődjenek rugalmassággal és energiával. Nagyon fontos, hogy ugyanolyan típusú bemelegítést végezzünk a lovunkkal otthon, mint a versenyen. Az edzés végén a levezetés ugyanolyan fontos, mint a bemelegítés.
Ha boxban tartjuk a lovat, edzés után a nap későbbi szakaszában, vagy másnap reggel vigyük ki mozogni, hogy a szövetekben megfelelő keringés legyen. Ha nem hagyjuk mozogni két edzés között, a sérülésveszély sokkal nagyobb. A legjobb, ha napközben karámban van, így megőrizhetjük izmainak, inainak a rugalmasságát.
Például futószáron hagyjuk saját tempójában mozogni, anélkül, hogy kikötnénk. Vagy lovagoljunk ki lépésben egy laza terepre, odadobott szárakkal.
Pihenőidő
Adjunk a lovunknak rendszeres pihenőidőt. Neki is szüksége van szünetre, éppúgy, mint nekünk. Nem ugorhat ugyanazon a szinten, ugyanolyan frissességgel, egészségesen és motiváltan két éven keresztül. Néhányan legelőre teszik a lovaikat három hétre, ami nagyon szép, de néhány ló ilyenkor elhanyagoltnak érzi magát, úgyhogy csak óvatosan.
Figyeljünk a lovunkra, milyen igénye van a pihenőidő alatt, a profi lovasoknál itt is nagy szerepük van a lóápolóknak, hiszen ők ismerik a lovat a legjobban. A legfontosabb, hogy a ló ne stresszeljen, és a pihenőidő alatt ne kelljen olyan szinten dolgoznia, mint egy top atlétának. Lehet, hogy az teszi boldoggá, ha a napi rutin része marad a lovaglás, de tegyük ezt úgy, hogy ő is élvezze. Lovagoljunk ki az erdőbe, és néhány hétig ne ugrassunk vele. A legfontosabb, hogy a lovak igénylik a mozgást!
A legelőről minden lovasnak más a véleménye. Ha a lovunk napi rendszerességgel van karámban (pl. nappal karámban, éjjel boxban), akkor nem valószínű, hogy megsérül a legelőn. Ha viszont nincsen karámhoz szokva, akkor a sérülés veszélye nagyobb. Összességében elmondható, hogy azok a lovak, amelyek kint vannak mindennap karámban, kevesebb sportsérülést szereznek, mint azok, amelyeket boxban tartanak. Egy megfelelő méretű füves karám nagyon jót tesz a lónak fizikálisan és mentálisan is.
Karantén alatt
A járvány miatt számos verseny elmarad, dr. Jan-Hein Swagemakers erre is tud tanácsot adni. Foglalkozzunk a fiatal lovainkkal, fejlesszük őket, hogy készen álljanak a következő szintre. Az idősebb, tapasztaltabb lovakkal, amelyek már világlátottak, kétségtelenül más edzést kell végeznünk, mint általában. Nincs szükségük sok edzésre, adjunk nekik pihenőt.
A versenyszezon előbb vagy utóbb visszatér, és a mai jó felkészítés megmenthet a későbbi sérülésektől.