0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Ugrólovak sérülésmentesen

A World of Showjumpingon jelent meg egy érdekes cikk dr. Jan-Hein Swagemakers tanácsaival, aki 2009-től a német díjugratócsapat állatorvosa, FEI-állatorvos, saját klinikával is rendelkezik, emellett ló-kiropraktőr is. Arról beszélt, hogyan lehet elkerülni egy kis odafigyeléssel az amúgy nagyon gyakori, tipikusan az ugrólovakat veszélyeztető sérüléseket.

Ezen sérülések leginkább az ízületeket, szalagokat, inakat érintik, az ugrólovaknál kevésbé jelentkezik izomsérülés. A spotsérülések 70%-a pedig a lábtőtől és a csánkoktól lefelé jellemző, amely a ló testfelépítéséből adódik.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a ló lábainak a felépítését, nagyon sok szögellést láthatunk.

A sok szögben megtörő „szerkezetek” miatt az ízületek, szalagok, inak, izmok nagy nyomás alatt vannak. A ló lábszerkezete távol áll az ideálistól, hogy a teste hatalmas súlyát viselje, ugyanakkor a természet mégsem ok nélkül alkotta meg ilyennek, ugyanis remekül vezeti az erőt és rugalmasságot ad.

Nézzünk hat alapelvet Jan-Hein Swage­makers tanácsaiból, amelyekkel elkerülhetők a leggyakoribb ugróló-sérülések.

Megfelelő kondíció

Amelyik ló pihenőn volt, időre van szüksége, hogy újra jó alapformába kerüljön, mielőtt elkezdjük vele a versenyzést.

Egyébként több mint valószínű, hogy lesérül, vagy újrasérül.

Ha a ló elfárad, nem tudja megfelelően kontrollálni a mozgását, a lábait, és nem tud alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ekkor a sérülések gyorsabban bekövetkeznek. Ezért a lovunknak megfelelő kondícióval kell rendelkeznie, amelyhez az alapállóképesség-edzés a kulcsfontosságú feladat.

Erő

Az izmok, szalagok, inak, és a csontok is mind élő szövetek, melyek ahhoz a munkához alkalmazkodnak, amelyet végeznek. Ez az izmoknál a legszembetűnőbb, mivel ezek látványosan nőnek, ahogy erősödnek. De ugyanez a helyzet az ízületekkel, szalagokkal és inakkal is, szükségük van a munkára, hogy erősödjenek, de az izmokkal ellentétben hosszabb időt vesz igénybe.

Az ízületek, inak, szalagok erősségét nehéz értékelni, mert az izmokkal ellentétben fejlődésük közben nem lesznek nagyobbak.

Természetesen a csontokra is ugyanez vonatkozik, ha súly terheli őket és rendszeresen mozognak, akkor erősödnek is. Azok a csontok, amelyeket nem dolgoztatnak, gyengébbek lesznek és könnyebben törnek. A hosszútávfutó és a súlyemelő kinézete teljesen különböző, más edzést is végeznek a maximális teljesítmény eléréséhez. Az ug­rólónak e kettő kombinációjára van szüksége, az állóképességre és az erőkifejtésre egyaránt. Tehát mindkettőt fejleszteni kell.

Propriocepció

Talán ez a legelhanyagoltabb. Pedig a legfontosabb, a testtudatosság, hogy a test bármikor képes legyen alkalmazkodni és válaszolni a különböző helyzetekben. Ha például sétálunk az úton és belelépünk egy lyukba, a lábunk korrigálni fog, még mielőtt felfognánk, hogy beleléptünk. Legalábbis ez történik jó esetben, ha van egy jól működő propriocepciós rendszerünk.

Ha sosem eddzük a pro­priocepciónkat, ha mindig teljesen sima utakon gyalogolunk és mindig ugyanazokat a mozdulatokat hajtjuk végre, akkor ez a rendszer lustává válik, nem reagál olyan gyorsan, és könnyebben megsérülhetünk.

Ugyanezt a rendszert kell fejlesztenünk a lovunkban is, amit lehetőleg fiatal korában kezdjünk meg. Erre az egyik módszer, hogy különböző felületeken mozgatjuk a lovat, a másik pedig egyes gimnasztikai gyakorlatok végzése. Ezek segítik a lovat alkalmazkodni a változásokhoz. Ha lovunk nem szokott a terepen való munkához, természetesen csak fokozatosan szoktassuk hozzá. Ha viszont már csikókorban hozzászokott az egyenetlen talajon való mozgáshoz, akkor a későbbiekben sem okoz majd neki gondot.

Minél jobban működik lovunk pro­priocepciós rendszere, annál erősebb lesz a pályán, és annál kevésbé sérül meg bizonyos fordulókban, rossz érkezésekben, megcsúszásokban, vagy más váratlan helyzetekben, amelyek előfordulhatnak a versenyen vagy edzésen.

Ha a ló fáradt, a propriocepciós rendszere nem működik megfelelően, ezért is nagyon fontos a megfelelő kondíció és az erő.

Mentális egyensúly

A ló legyen éber, legyen gyors a reakcióideje, amikor szükség van rá, de nem szabad annyira „élesnek” lennie, ami már inkább feszültség. A feszült, ideges ló könnyebben sérül, mint az, amelyik bízik a lovasában. Ez nem csak a versenyre értendő, hiszen számos egyéb helyzet is előfordulhat, ahol a lónak át kell lépnie a komfortzónáján, hogy számára félelmetes dolgokon is túl tudja tenni magát.

Bemelegítés

Minden lovaglás bemelegítéssel kezdődjön. Ez minden lónál más és más, de bizonyosnak kell lennünk abban, hogy a bemelegítés végére a ló vérkeringése megfelelő, izmai és inai is ellazultak annyira, hogy eléggé mozgékonyak legyenek, ugyanakkor készek is a teljesítményre. A jó bemelegítésnek is tartalmaznia kell apró pihenőket, hogy az inak feltöltődjenek rugalmassággal és energiával. Nagyon fontos, hogy ugyanolyan típusú bemelegítést végezzünk a lovunkkal otthon, mint a versenyen. Az edzés végén a levezetés ugyanolyan fontos, mint a bemelegítés.

Ügessünk a lóval a munka végén, és sétáljunk vele.

Ha boxban tartjuk a lovat, edzés után a nap későbbi szakaszában, vagy másnap reggel vigyük ki mozogni, hogy a szövetekben megfelelő keringés legyen. Ha nem hagyjuk mozogni két edzés között, a sérülésveszély sokkal nagyobb. A legjobb, ha napközben karámban van, így megőrizhetjük izmainak, inainak a rugalmasságát.

A legjobb masszázs a lónak az enyhe mozgás, a séta, vagy laza kocogás.

Például futószáron hagyjuk saját tempójában mozogni, anélkül, hogy kikötnénk. Vagy lovagoljunk ki lépésben egy laza terepre, odadobott szárakkal.

Pihenőidő

Adjunk a lovunknak rendszeres pihenőidőt. Neki is szüksége van szünetre, éppúgy, mint nekünk. Nem ugorhat ugyanazon a szinten, ugyanolyan frissességgel, egészségesen és motiváltan két éven keresztül. Néhányan legelőre teszik a lovaikat három hétre, ami nagyon szép, de néhány ló ilyenkor elhanyagoltnak érzi magát, úgyhogy csak óvatosan.

Minden ló más egyéniség, van, amelyik akkor érzi jól magát, ha megmarad a napi rutin, az ápolás akkor is, ha épp pihenőjét tölti.

Figyeljünk a lovunkra, milyen igénye van a pihenőidő alatt, a profi lovasoknál itt is nagy szerepük van a lóápolóknak, hiszen ők ismerik a lovat a legjobban. A legfontosabb, hogy a ló ne stresszeljen, és a pihenőidő alatt ne kelljen olyan szinten dolgoznia, mint egy top atlétának. Lehet, hogy az teszi boldoggá, ha a napi rutin része marad a lovaglás, de tegyük ezt úgy, hogy ő is élvezze. Lovagoljunk ki az erdőbe, és néhány hétig ne ugrassunk vele. A legfontosabb, hogy a lovak igénylik a mozgást!

Az nem pihenő, ha betesszük a boxba, és egy nap néhányszor megvezetgetjük kézen…

A legelőről minden lovasnak más a véleménye. Ha a lovunk napi rendszerességgel van karámban (pl. nappal karámban, éjjel boxban), akkor nem valószínű, hogy megsérül a legelőn. Ha viszont nincsen karámhoz szokva, akkor a sérülés veszélye nagyobb. Összességében elmondható, hogy azok a lovak, amelyek kint vannak mindennap karámban, kevesebb sportsérülést szereznek, mint azok, amelyeket boxban tartanak. Egy megfelelő méretű füves karám nagyon jót tesz a lónak fizikálisan és mentálisan is.

Karantén alatt

A járvány miatt számos verseny elmarad, dr. Jan-Hein Swagemakers erre is tud tanácsot adni. Foglalkozzunk a fiatal lovainkkal, fejlesszük őket, hogy készen álljanak a következő szintre. Az idősebb, tapasztaltabb lovakkal, amelyek már világlátottak, kétségtelenül más edzést kell végeznünk, mint általában. Nincs szükségük sok edzésre, adjunk nekik pihenőt.

Tartsuk meg az alapkondíciójukat, tartsuk őket mozgásban, idomítsunk, és amikor megjön a zöld jelzés, hogy újra lesznek versenyek, akkor legyen kész tervünk a felkészítésükre.

A versenyszezon előbb vagy utóbb visszatér, és a mai jó felkészítés megmenthet a későbbi sérülésektől.

Forrás: Pegazus