Hortobágyi idill: így telnek az 50 évvel ezelőtt élt bikák utódainak mindennapjai

 

Részletes fotógalériánkat ide kattintva találja.

„A magyar szürke szarvasmarháink a hátukon hozták be a havat, ami azt jelenti, hogy az utolsó percekig kitartottunk a legelőn, így a puszta gyönyörűen meg lett rágva az elmúlt évben” – magyarázta lapunknak Medgyesi Gergely, a Hortobágyi Nonprofit Kft. ügyvezetője. Szavai szerint, miután tavaly december elején bekerültek az állatok a téli szálláshelyeikre, szinte azonnal megkezdődtek az ellések. Akkor úgy vélték, az ellési időszak végére – február közepére – akár a 900-at is elérheti a születendő borjak száma, melyek többsége mostanra már világra is jött.

A cég a szürkemarhákat öt telephelyen tartja, melyek közül az egyik legnagyobbnál, a kungyörgyi telepnél tettünk látogatást. Túlzás lenne azt állítani, hogy az időjárás a kegyeibe fogadott volna bennünket, a tehenek és borjaik azonban a szűnni nem akaró esőtől cseppet sem zavartatva időztek a szalmával borított kifutón. Az utódok között voltak azok is, melyek egy történelmi jelentőségű, a szürkemarha tenyésztési vonalak megújítását célzó kezdeményezésnek (bővebben ebben a cikkben írtunk róla) köszönhetően jöttek napvilágra.

Ez azért fontos, mert a magyar szürke szarvasmarhák esetében különféle apai vonalakon keresztül történik a tenyésztés – Hortobágyon a „B”, a „C”, az „M”, a „T” és a „V” vonalak szerint. Azonban ezeken belül a bikák genetikai távolsága erősen lecsökkent. Szeretnénk a vonalakon belüli, illetve azok közti távolságot is növelni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép jószágokat kapunk majd, s a fajtára nézve is előnyös változások következnek majd be” – folytatta Meggyesi Gergely. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a különbségek leghamarabb két év múlva lesznek észrevehetők a természetes úton, illetve az örökítőanyag használatával fogant, jelenlegi ellési időszakban született borjak között.

Az ügyvezető egyebek mellett azt is elmondta, mihelyst kezdetét veszi az állatok kihajtása, sok tehén már a nyári szőrzetét viseli majd. „Ha egy tehén át tudja váltani a téli szőrét a nyárira úgy, hogy abban az időszakban a borját szoptatja, biztosak lehetünk abban, hogy jól takarmányoztuk őt” – tette hozzá, utalva arra, hogy az állatoknak nemcsak az utódneveléshez, hanem a szőrzetváltáshoz is sok energiára van szükségük.

Szavai szerint a legtöbb feladatuk a decemberi időszakban volt, amikor az ellések zöme zajlott. A fülszámozáson, illetve az állategészségügyi kezelések elvégzésén túl a napi munka legnagyobb részét a szalmával történő aljázás, illetve a takarmányozás jelenti. „A legfőbb összetevő a szenázs. A lucerna zölden van bebálázva, ami jobb tejhozamot eredményez és a borjakat is jobb kondiban tartja” – árulta el.