0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Gyerekek fejlesztése lóháton

Eger határában van egy tanya, ahol egyensúlyzavarban szenvedő, beszédhibás, mozgássérült, hiperaktív, hallássérült vagy épp autista gyerekek kis időre megfeledkeznek a hátrányaikról – képességeiket lóháton fejleszti egy elhivatott óvodapedagógus.

Hatéves kislány, hátán gerincvédő, fején kobak, kezei puha, meleg kesztyűbe burkolóznak. Biztonsággal ül Vándor, a herélt hucul csődör hátán, miközben Kovácsné Lukács Kriszta mellettük sétálva egyik kezével tartja a gyerek hátát, s énekli, hogy „a part alatt, a part alatt, három tarka macska, három tarka macska”. A kislány feladata, hogy a dalt tapssal, vagy egy-egy kézmozdulattal kísérje.

Dalma autista, de laikus szemlélőnek a karám túloldalán állva ez elsőre fel sem tűnik. Nem beszél, a hétköznapokban jellemzően kártyákkal kommunikál, s leginkább a neki biztonságos környezetben érzi jól magát. A mozdulatait kívülről figyelmesen követő édesanyától megtudjuk, az óvodás kislány korábban öt-hat percig tudott csak a ló hátán megmaradni, utána elvesztette a türelmét, sírni vagy épp kiabálni kezdett. Most már negyedórát is eltölt a gyakorlatokkal, ami hatalmas fejlődést jelent, hiszen ennyi időre legalább kimozdul a komfortzónájából, testével, mozdulataival kommunikál, s ami a legfontosabb: megérti és végrehajtja a feladatot, ami az ő esetében nem is olyan egyszerű.

youtube://v/a_l1T6eaznM

Eger határában, szőlődombok között vagyunk, szemben jól látszik a Nagy-Eged-hegy déli lejtője, távolban pedig a hófödte Bükk-hegység sziluettje bontakozik ki. Ez a Lóduló helyszíne, így nevezte el a lóháton történő képességfejlesztésre létrehozott vállalkozását a Heves megyei Novajon élő Kriszta, aki korábban óvodapedagógusként is dolgozott.

– A párom ötlete volt hat-hét évvel ezelőtt, hogy munka mellett tanuljam meg, miként lehet a gyerekeket lovas gyakorlatokkal is fejleszteni, és mivel egyre több problémás és fejlődésében megkésett gyerekkel találkoztam, én is jó ötletnek tartottam ezt.

Jómagam addig nem lovagoltam, lovakat sem tartott a családból senki, mégis úgy éreztem, ez megfelelő terep nekem, így belevágtam – mondja. Az alapokat Kiskunmajsán, a Lópofa Egészségmegőrző és Oktató Kft-nél tanulta meg, majd elvégzett egy lovastúra-vezető tanfolyamot, később pedig a „beszédindítás lóháton” kurzust.

Időközben a látóterükbe került egy herélt hucul csődör, Vándor, akinek a hátán párszor már ültek, de erre a feladatra még nem használták, így képzést igényelt ezen a területen: erre Egerben a Mátyus lovastanyán találtak akkoriban megfelelő embert.

Vándor hátán a hátrányok is tompulnak

A nyár még távolinak tűnik, a gyerekek most hideg téli délutánon érkeznek sorra a hangulatos tanyára. Az autista Dalmát fél órával később Krisztofer váltja a lovon: ő hatodikos, s egy genetikai rendellenesség miatt az utóbbi években több lábműtétet is el kellett szenvednie, hogy valamiképp kiegyenesedjenek a végtagjai. Egyik lába még ma is rövidebb, mint a másik, Vándor hátán azonban ez a hátrány szinte megszűnik létezni. A fiú tanulási nehézségekkel is küzd, a figyelme meglehetősen szétszórt: a koncentrálásban a lovon végzett gyakorlatok sokat segítenek. Az óvodás Márkót beszédhibája miatt hozta először az édesanyja az Eger melletti tanyára: a fiú négy hangot nehezen ejtett ki, de mára ezek közül hármat már könnyedén formál, így most már inkább azért jönnek, hogy a fiú jó levegőn legyen, mozogjon.

Előfordul, hogy csak a lovas gyakorlatok során derül ki valakiről egy-egy hátrányossága, javítandó képessége.

– Számomra fontos információt hordoz, hogy valaki a lábát behajlítva, vagy éppen ellenkezőleg, „földbe gyökerezve” száll le a lóról, mint ahogyan azt is elég jól ki lehet szűrni, ha egy kisgyereknek koraszülötti mivoltából adódóan vannak az izomtónus gyengeségével összefüggő hiányosságai, koordinációs problémái

– mondja Kriszta. 

A lovak tompítják az ember gyengeségeit vagy éppen kiegészítik erősségeit – folytatja. – Tapintásuk, érzékelésük annyira kifinomult, hogy még a szőrükkel is éreznek. Fülünk helyett fülünk, szemünk helyett szemünk, sőt lábunk helyett lábunk is ők, amikor együtt mozgunk velük. A csípőtájéki csontozat fejlődését alapul véve három éves kor előtt nem szerencsés lóra ültetni egy gyermeket. Ez alól kivétel lehet – de ilyenkor is erősen mérlegelni kell az okokat -, ha erre a beszédindítás vagy a járás beindításának elősegítése miatt van szükség.

Kriszta dalokkal, mondókákkal, versekkel gazdagítja a foglalkozásokat, s ebben nagy hasznára van óvodapedagógusi tapasztalata. Jól tudja, hogy a ritmusnak nagy szerepe van a beszédindításban, a szókincsbővítésben, a gondolkodás fejlesztésében, s az olvasás előkészítésében is. Általában három részre osztja a foglalkozás idejét, mindig szem előtt tartva az adott gyerek igényeit. Az első néhány percben bemelegítő torna zajlik, majd a konkrét fejlesztésre irányuló gyakorlatok következnek, míg végül jöhet a játék, az egyéni kívánság.

Amikor a gyerekek a lovakkal foglalkoznak, vagy a lovak közelében vannak, természetes módon sajátítanak el fontos etikai szabályokat. Ilyen a kötelesség, a felelősség, a segítőkészség, az önuralom, az önfegyelem, a figyelem, a pontosság, az empátia: ezeket szinte észrevétlenül magukévá teszik. Ha szívesen és örömmel járnak lovagolni, sokkal hatékonyabban gyakorolják az önuralmat, az önfegyelmet a lovardai közegben, nem kiabálnak nem rohangálnak, nehogy megijesszék az állatot. Mivel a ló félénk, menekülő állat, ezért annak hátán ülve rövid időtartamon belül is sok mindenre kell egyszerre figyelni: ez a koncentráció-képességet is fejleszti. A lépő, lépdelő ló által keltett mozgásimpulzusokat a ló hátán ülő gyermek medencéje átveszi és a gerincoszlop hullámszerűen beállítja a nyakszirtig, majd onnan tovább az agykérgi központig. A tartós mozgásingadozás az egyensúlyért felelős szerveket szenzomotoros tanulásra ösztönzi.

A ló a maga lényével, személyiségével az egyik legnagyobb motiváló erő a gyerekek számára.

A teljes cikk a Kistermelők Lapja februári számában olvasható! 

Legyen az olvasónk!

Forrás: Kistermelők Lapja