Korábbi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a borozás bizony már nem férfias „tevékenység”, hiszen a nők az összes fogyasztó 47 százalékát teszik ki, és olyannyira fontos számukra a minőség, hogy többet is hajlandók költeni egy palack borra, mint a férfiak.
Férfiak figyeljünk, mert nem tudjuk, hogy van-e összefüggés a nők borfogyasztási szokásai és azon tény között, hogy a nőknek kifinomultabb az ízlelőrendszere. Ám azt bizton megállapíthatjuk, hogy sokszor megfeledkezünk a gyengébbik nem borszakértelméről. Sok helyen hallhattuk már, hogy a nők szaglása jobb a férfiakénál, ám az érzékelés cizelláltsága nem korlátozódik csupán e területre.
Emellett a nők másképp is vásárolnak bort: ők inkább fogyasztani szeretik (egy felmérés szerint az amerikai borfogyasztók 64 százaléka nő), semmint tartogatni. Az értékes palackok pincében rejtegetése inkább a férfiak sajátja. Ráadásul a borok legnagyobb részét a nők vásárolják, mert általában ők a bevásárlásért felelősek.
A férfiaknak egy igazi édesszájú nemzedékét sikerült megismernem: ők nyíltabban vállalják, hogy igenis szeretik az édes bort. A nők ezt szinte szégyellik, vagy valóban elhitetik magukkal, hogy nem szeretik az édes borokat. Gyakori feltételezés, hogy attól „nőies” a bor, hogy cukor van benne – abszolút hibás megközelítés. A borfogyasztás oldaláról nézve viszont számottevő különbségek vannak a női és férfiszervezet felépítése és működése terén. A nők nagyjából feleannyi alkoholt és tannint tudnak lebontani ugyanannyi idő alatt, mint a férfiak.
Mi, férfiak gyakran hasonlítjuk a bort a nőkhöz. A bor az összes illatával, aromájával, a könnyedségével, a testességével lényegében olyan, mint egy nő, ezért is olyan nemes dolog. Nem a külsejét nézve, hanem az ízét megérezve ismered meg. Akkor ismered meg, ha magad mellett tartod, ha figyeled, ahogy változik, mert a hirtelen változás csalódást is okozhat, és inkább ott hagynád a palackban. Ezért aztán ki kell várni a megfelelő időt, nem könnyű, de érezni kell, hogy mikor jön el, majd pedig határozottan, ellentmondást nem tűrően kiszakítani az addigi közegéből.
