Back to top

Az első rajtól a Nemzeti Parki Termék védjegyig

A hódmezővásárhelyi Hegedűs Gábor hat éve foglalkozik méhekkel. Hobbiméhésznek tartja magát, mégis nagyon komolyan gondolja a méhészetet, a megtermelt áruk értékesítését, sőt Nemzeti Parki Termék védjegyet is szerzett. Egy igen elkötelezett fiatalembert ismerhetünk meg személyében.

MMG - Honnan jön a hamis méz? – erről is ír a Méhészet

Mikor kerültél először kapcsolatba a méhekkel?

- Dédnagyapám méhészkedett a családunkban, vele csak csecsemőkoromban találkoztam. Mégis nagy hatással voltak rám a családban róla fennmaradt történetek. A méhészkedés dédapám öröksége. A szüleim és nagyszüleim nem folytatták ezt a szép hivatást, édesapám villanyszerelő, édesanyám könyvelő – ebből is látszik, hogy messzire került a családunk a mezőgazdaságtól. Engem azonban mindig is vonzott. Éppen ezért mezőgazdasági szakközépben végeztem a középiskolát is, bár úgy adódott, hogy sosem dolgoztam benne. Az első tényleges találkozásom a méhekkel 5-6 éves koromban lehetett. A rokonok közt akad, aki méhészettel foglalkozik, és a családommal őket látogattuk meg egy pusztavacsi vándortanyán.

Élénken emlékszem még a képre: bejártuk az akácerdőt, ami zúgott a méhektől. Én már ekkor tudtam, hogy szeretnék egyszer méhekkel foglalkozni.

Az első pergetés, amin részt vettem, 13 éves koromban volt. Csak tovább mélyült bennem a méhek iránti érdeklődés. Nagyon különleges, elérhetetlen világnak tűnt számomra. Aztán amikor betöltöttem a 18-at, megkaptam dédnagyapa méhész pecsétgyűrűjét, amit húszéves méhészkedésért kapott. Ekkor már határozottan tudtam, hogy egyszer méhészkedni fogok.

1. kép

Végül hogyan lett a tervből megvalósítás?

- 2014-ben döntöttem el, hogy belevágok. Feleségem volt az, aki bátorított mindvégig. Látta, mennyire érdekel a méhek világa, hogy mennyire szeretném elkezdeni, de valami mindig hiányzott hozzá. Így egyszer azt mondta, hogy ne halogassam tovább, vágjak bele. Elkezdtem hát nézegetni a hirdetéseket. Először csak kaptárat akartam venni, amibe majd tehetek befogott rajt, és ezzel el is kezdhetem az ismerkedést a méhekkel.

Úgy adódott, hogy amikor elmentem a kaptárért – ami fekvő NB 18-as volt, azóta is azzal méhészkedem -, az eladóhoz átjött a szomszédja, hogy ott van egy raj az egyik fáján.

Szerencsémre mindjárt rajjal együtt hozhattam haza a kaptárat. Mivel azonban úgy gondoltam, hogy egy család nem család, vásároltam még hét családot, amelyekből annyit szaporítottam, hogy 11 családdal tudtam betelelni (1. kép)

Mi volt ekkor a cél a méhekkel? Volt-e valami nagy álmod?

- Azt terveztem eleinte, hogy majd 80 családot ellátok munka mellett. Főállású méhész sosem akartam lenni, ehhez túl bizonytalannak érzem a szakmát. Tehát mindig is másodállásnak képzeltem. Azonban a 80 család túl nagy falat lenne számomra még mindig. Két-három év alatt be kellett látnom, hogy 30 család az, amit biztos kézzel el tudok látni munka mellett, főleg azért, mert korlátozott a segítők száma, ami egy nagyobb állomány esetén óhatatlanul szükséges, ha az ember tisztességesen akarja ellátni a méhekkel járó munkát (2. kép).

2. kép

Ezen túl azt is el kellett döntenem, hogy csak méztermelő akarok-e lenni, vagy más méhészeti termék előállításával is foglalkoznék.

Van, ami nem változott azóta sem: a cél mindig is az volt számomra, hogy magas minőségű áru kerüljön ki a kezem alól, bármit is termelek. Én elsősorban a méz mellett tettem le a voksomat, a kezdeti szárnypróbák óta is azon dolgozom, hogy népszerűsítsem a mézfogyasztást.

Jelenleg kistermelőként értékesítem a termést. Most az a célom, hogy a teljes mennyiséget kiüvegezve, közvetlenül a végső fogyasztónak tudjam eladni. Ennek érdekében igyekszem megragadni minden olyan lehetőséget, ami segít a vásárlók szemében vonzóbbá tenni az én termékemet. Például végigjártam azt a rögös utat, aminek a végén a Nemzeti Parki Termék védjegy várt. Öt évre nyertem el a jogot, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park termékvédjegyét használhassam (3. kép).

Rendkívül nehéz volt számomra a bonyolult adminisztrációval a küzdelem.

Végül hosszas ügyintézés, utánjárás és várakozás után a nemzeti park kijelölt egy területet, amelyet méhlegelőként használhattam. Ez egy ártér volt, ahol a nemzeti parkkal kötött szerződés értelmében két hónapot tölthettek a méhek. Végül hamarabb haza kellett költöztetnem az állományt. Az ott gyűjtött mézet otthon pergettem ki, ezzel a mézzel pályáztam a Nemzeti Parki Termék védjegyért. Újabb szerződések, mintabeküldés, procedúra… De megérte, mert végül az ártéri vegyes virágmézemen ott lehet a munkámat elismerő védjegy! Majd ugyanezzel a mézemmel neveztem Gyulán is az „Év Kiváló Méze” mézversenyen, ahol arany fokozatot kapott (4. kép). Nagyon büszke vagyok erre a mézemre, bár szoktam mondani, a felcímkézett üveg úgy néz ki, mint egy versenyautó.

3. kép

Elkezdtem egy saját „brandet” kialakítani, ami szintén azt a célt szolgálja, hogy a mézemet egyenesen a végső fogyasztók asztalára juttassam (5. kép). Ez azonban hosszadalmas folyamat, az eddigi eredményeim egy év fáradságos munkájába kerültek, és még mindig nincs vége.

Nagy sikerek ezek pár, méhészettel töltött év után. Kitől kaptad a jó alapokat, hogyan képezted magad, ami segített idáig jutni?

- Részt vettem egy OKJ-s tanfolyamon, ami egy féléves képzést jelentett. Ezen kívül az internetről, könyvekből tanultam.

Szenvedélyes méhészetiszakkönyv-gyűjtővé váltam.

Azt szokták tanácsolni, hogy a kezdő először keressen egy „öreg” méhészt, akinél tanulhat, és ezután kezdjen csak önálló munkába. Én ezt nem így csináltam. Előbb lettek méheim, és utána kezdtem eljárni idősebb méhészekhez, akik elláttak tanácsokkal. Természetesen ennek meglett az eredménye: az első évben 11 családdal indultam a télbe, de csak 5 érte meg a következő tavaszt. Sírva csuktam be az üres kaptárakat. Ezen a ponton majdnem feladtam. Azonban a szakközépiskolában megtanultam, hogy a mezőgazdaságban legalább ötéves távlatot kell nézni, így elhatároztam, hogy nem adom fel, adok magamnak még egy esélyt.

A más méhészekkel folytatott beszélgetésekből sokat tanultam, elhangzottak olyasmik, amelyek a későbbiek során meghatározóak lettek a méhészeti munkám és a tanulás során.

Például egy idős méhész javasolta, hogy hallgassak meg minden tanácsot, és azokból válasszam ki azt, ami az én méhészetem adottságai számára a legmegfelelőbb lehet, próbáljak ki többféle dolgot, és találjam meg a saját módszereimet. Azután a gyászos első telelés után pedig felhívták a figyelmemet arra, hogy először az atkairtást kell megtanulni, méhészkedni ráérek utána is. Ennek az igazságát hamar beláttam.

4. kép
Mindent összevetve nehéz volt a kezdet. Minél inkább beleástam magam a méhek témájába, annál inkább rá kellett jönnöm, hogy a méhészet rendkívül bonyolult, hiszen azon túl, hogy megtanulunk bánni a családjainkkal, sok egyéb területen is naprakésznek kell lenni. Mert ez nem csak a méhekről szól.

Ott van mindjárt az egész folyamat legelején az adminisztráció, ami egy kezdő számára rendkívül átláthatatlannak tűnik.

Bejelentkezés, kijelentkezés, vándorlás, a munkafolyamatok összehangolása – mindez sokszor komoly logisztikai szervezést igényel.

Hogyan fogadta a családod és a barátok, hogy elkezdtél méhészkedni? Jelentkezett-e bármilyen gond a szomszédokkal?

- Azt már említettem, hogy a párom unszolása adta meg a végső lökést ahhoz, hogy tényleg belevágjak. A mai napig mindenben támogat. A család többi tagja is elfogadta. Édesanyám szokott lenni az egyik segítségem pergetéskor, ráadásul a méhek állandó telephelye is nála van, mivel ott áll rendelkezésre akkora terület, ami alkalmas erre. Eleinte még az én házamnál voltak. Mivel júliusban kezdtem, így abban az évben nem igazán okoztak gondot. Majd a következő tavasszal az egyik szomszéd többször is jelezte, hogy „megcsipkedik” őt a méhek, és rájárnak az esővizes hordóra.

Bár minden tőlem telhetőt megtettem, hogy békésen rendezzük el a dolgot - úgy, hogy mindenki számára előnyös lehessen -, mégis feljelentést tett ellenem.

Miután az önkormányzattól kijött egy bizottság ellenőrizni a méhtartás körülményeit és szabályosságát, megállapították, hogy minden rendben történt a méhek elhelyezésekor. Az ügy vége az lett, hogy pert nyertem a szomszéd ellen, aki viszont ezek után megfenyegetett, hogy meg fogja mérgezni a méheket. Így a békesség, és főként a méhek védelme érdekében úgy döntöttem, hogy keresek egy másik telephelyet a számukra. Ez lett édesanyám kertje, ahol azóta is zavartalanul tudok dolgozni velük.

5. kép
A nagyobb munkákban segítségem is szokott lenni. A pergetéseknél a feleségem, édesanyám és egy volt kollégám alkotja a mára már összeszokott brigádot. Korábban barátaim is segítettek, de sajnos ők messzire kerültek tőlünk, elköltöztek. Vándorolni egy méhésztárssal együtt szoktam. Korábban csak a környékre jártam, idén azonban elmondhatom, hogy megvolt az első északi akácom is, ahová ezzel a méhésztárssal összefogva mentem.

Kölcsönösen segítjük egymást, ez jó mindkettőnknek, és egy ilyen távoli vándorlásnál biztonságérzetet is ad.

Hogyan összegeznéd az elmúlt évek tapasztalatait?

- Aki megszereti a méheket, annak betegséggé válik, igazán megnyugodni csak a méhek közt tud (bár a párom szerint engem nem nyugtatnak meg, mert kívülről ő csak annyit lát, hogy állandóan idegeskedem miattuk). El kell ismerni, hogy nehéz szakma a méhészkedés. A szeszélyes időjárás, a változó klíma olykor váratlan akadályokat tud az utunkba gördíteni. Ezért sem szabad leragadni a sokéves sztereotípiáknál, rugalmasnak kell maradni, ne féljünk új dolgokat kipróbálni.

Mi a kedvenc történeted az elmúlt évekből?

- Nagyon kalandos volt a Nemzeti Parki Termék védjegy megszerzése, ugyanis a méheket ártérben tudtam lepakolni, és egyszer csak a Tisza elkezdett áradni. Kint aludtam a méheknél, az autó platóján.

Figyeltem, ahogyan emelkedik a vízszint, és amikor a kaptárak alá tett raklapokat is elérte, elkezdtem hazaköltöztetni a méheket.

Ahogy nőtt a víz szintje, úgy fogytak el onnan a kaptáraim. Kalandos volt! Rengeteget idegeskedtem akkor. De mindezt feledteti egy ismerősünk 7 éves kislánya, aki méhész szeretne lenni. Az apukájával olykor eljön a méhekhez, és figyeli a kaptár csodálatos világát. Nem is fél tőlük. Örömömre szolgál, hogy megszerettethetem a méheket a jövő méhészgenerációval.

Szűcs Andrea

Abaliget

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2021/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Méhekre kockázatos repcetáblákat semmisíttetett meg Baranya megyében a hatóság

Helyi méhészek jelzései alapján több virágzó és virágzás előtt álló repcetáblából is mintát vettek múlt héten a Baranya Megyei Kormányhivatal növényvédelmi szakemberei. A vizsgálatok célja az volt, hogy megállapítsák, az adott növényállományok kockázatot jelenthetnek-e a beporzó rovarokra, méhekre.

Takarmány-ár robbanás – ki fizeti a révészt?

Húsbavágó témát vett terítékre a Portfólió - idei harmadik - Agrár Klub konferenciája. Szakemberek segítségével járták körbe, milyen hatással lesz rövid és hosszú távon az árrobbanás a hazai takarmánypiacra és állattenyésztésre?

Méhészet: Őstermelők adózása 2.

Az ősszel elfogadott 2020. évi CXXIII. törvény az őstermelők adózását is új alapokra helyezte. A rendszer Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által kezdeményezett felülvizsgálatát követően az új szabályozást teljesen új szempontok szerint alakították ki és vezették be 2021-től. Az előző írásomban ígértem, hogy a legtöbb őstermelő számára optimális adózási formát ismertetem a következő részben. Lássuk!

Több mint ötszáz középiskolás az erdészeti vetélkedőn

A veszprémi Vetési Albert Gimnázium csapata nyerte az idei „Fedezd fel az örökséged!” erdőismereti vetélkedőt. Az Országos Erdészeti Egyesület ötödik alkalommal hirdette meg a középiskolásoknak szóló versenyt, amely idén az erdők láthatatlan értékeire hívta fel a figyelmet. A vetélkedőre 58 településről közel 100 iskola 185 háromfős csapata jelentkezett.

Jelentősen megugrott Kínában a sertéshústermelés

Kína első negyedéves sertéshústermelése az egy évvel korábbihoz képest 31,9%-kal 13,69 millió tonnára emelkedett - derült ki a múlt héten közzétett adatokból, ami két éve a legmagasabb negyedéves mennyiség.

33 milliárd forint támogatás érkezett a szarvasmarha- és juhtartókhoz

Lényegében befejeződött a tejelő tehenek, az anyajuhok és a hízott húsmarha bikák után a tavalyi évben benyújtott termeléshez kötött támogatások kifizetése. Ennek eredményeképpen 33 milliárd forint segíti a gazdálkodókat - tájékoztatott az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára.

Őrült méhsűrűség: Amerika „kenyeres kosarában”

A méhállományok egymás melletti összezsúfolása, az egy területre koncentrált nagy méhsűrűség sok veszéllyel jár együtt. Gondoljunk csak napjaink COVID19-fertőzésére, mely pillanatok alatt szétterjedt a világon. De a pandémia előtt is tudtuk, hogy például a menekülttáborok és a menedékhelyek a betegségek, a feszültség és a szociális problémák kirobbanásának táptalajai.

Hazai virágkertészet: Egyre nagyobb szükség lesz rá

Változások a technológiákban 2021 címmel szemináriumot szervezett a Flora Hungaria Nagybani Piac. A járványhelyzetre való tekintettel az előadásokat kizárólag online közvetítés formájában lehetett követni. Az előadók számára is szokatlan, fizikai közönség nélkül megrendezett esemény sok szakmai újdonságot tartogatott az érdeklődőknek.

Kihirdették az első Interwine díj eredményeit

Az elmúlt év rávilágított arra, hogy mennyire fontos az online jelentét. Egy jól működő honlap, lehetőleg webshoppal, ma már elengedhetetlen a vállalkozások számára – így van ez a borászatokkal is. A Hungarianwines.eu éppen ezért megszervezte az első Interwine díjat, a magyar borászatok és borkereskedések honlapjainak versenyét.

Nem kell a műanyag - tészta és rizs újratöltő állomást tesztel az Aldi

Az áruházlánc új rendszert tesztel a műanyag hulladék csökkentésére azzal, hogy csomagolásmentes tészta- és rizstermékek értékesítésébe kezd, mely a kimért zöldség és gyümölcs árusítás folyamatához hasonlóan működik.