Back to top

Megugorja az elvárásokat is

"Nagyon szerettem volna ennyi idősen úgy lovagolni, mint ahogy ő tud” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt cikkünk szereplőjéről édesapja, a magyar bajnok díjugrató Janik Attila.

Lánya, az idén tizennyolcadik életévét betöltő Anna már egészen kicsi korában nyeregbe ülhetett, az évek során pedig szenvedélyes lovas vált belőle, aki nemcsak hazai, hanem nemzetközi versenyeken, a korosztályos magyar válogatott tagjaként is öregbíti a család hírnevét.

Úgy sejtem, korán megadatott számodra, hogy lóhátra ülj.

Köszönhetően annak, hogy lovascsaládba születtem, már egészen kiskoromban nyeregbe pattanhattam: az első alkalommal úgy egyéves lehettem, s persze nem önállóan, hanem szüleim karjaiban, velük együtt lovagoltam. E nap emlékei bennem csak halványan élnek, a fotók azonban megörökítették.

Szüleid már a kezdetektől fogva profi lovasnak neveltek, vagy egyszerűen csak szerették volna, ha kedved leled ebben a sportban?

Menet közben kezdett érlelődni bennem a gondolat, annál is inkább, mivel már kicsiként is azt láttam, hogy körülöttem szinte mindenki lovagol.

Aztán amikor végre már önállóan is a nyeregbe ülhettem, úgy éreztem, hogy ez az, amit igazán szeretek csinálni, így egyre több és több alkalommal ültem lóhátra, s idővel tudatosult bennem, hogy szeretném komolyabb szinten űzni a sportot.

Mivel díjugrató szülők gyermeke vagyok, hozzám is ez a szakág állt legközelebb, ugyanakkor kipróbáltam magam a díjlovaglásban is. Az szintén kedves volt a szívemnek, ám a sors – a lovam sérülése – közbeszólt, így a díjlovas pályafutásom idejekorán befejeződött.

Emlékszel-e az első versenyedre?

A legelső megmérettetésem jó néhány évvel ezelőtt volt, méghozzá egy Póni Klubos versenyen, melyen futószáron lovagoltam. A Magyar Lovassport Szövetség által szervezett első hivatalos versenyem pedig 2013-ban volt.

Egy háromnapos verseny kezdő kategóriájában indultam, s mivel hiba nélkül sikerült teljesítenem a pályákat, nagyon jó élményekkel gazdagodtam, amik remek alapot adtak a további versenyeimhez.

Az azóta eltelt nyolc évből mely sikereidre vagy leginkább büszke?

A legbüszkébb az elmúlt két év díjugrató országos bajnokságain elért második és harmadik helyezésemre vagyok, a legkedvesebb emlékeim pedig az első kontinensviadalomhoz, a 2016-os gyermek, ifjúsági és fiatal lovas Európa-bajnoksághoz kötődnek. Utóbbin a gyermekek közt versenyeztem, és bár annak ellenére, hogy sem nekem, sem pedig a lovamnak, Costa Bravának nem volt sok tapasztalatunk, sikerült bekerülnünk a döntőbe.

Édesapád néhány évvel ezelőtt azt nyilatkozta, szeretett volna ennyi idősen úgy lovagolni, mint ahogy te tudsz. Hogy látod, mi a legnagyobb erősséged, illetve mi az, amiben leginkább szeretnél fejlődni?

Számos ponton szeretnék előrébb lépni: törekszem például arra, hogy a pozícióm még biztosabb legyen a nyeregben, különös tekintettel a nagyobb ugrásokra. Ilyenkor ugyanis még gyakran kibillenek az egyensúlyomból, aminek legfőbb oka az, hogy kevés alkalmam van igazán magas pályákat lovagolni.

Szeretném azt is, hogy rugalmasabb legyen az ülésem, illetve igyekszem fejleszteni a kéz- és szártartásomon is.

Amit talán a legnagyobb előnyömnek tartok, az az, hogy sokféle lóra van lehetőségem ülni, így rengeteg tapasztalatra tudok szert tenni.

Ugyanakkor azt sem sokan mondhatják el magukról, hogy a szüleikkel edzhetnek.

Mindent összevetve ez egy hatalmas előny, illetve ajándék számomra. Kezdetben édesanyámmal (Janik-Jakab Valéria – a szerk.) edzettem, mióta pedig felnőtt lovakkal dolgozom, azóta édesapám foglalkozik velem. Természetesen egészen más a viszonyunk, mint ha külsős edzőm lenne, de az, hogy apa a nap 24 órájában velem van, így bármikor tud segíteni vagy tanácsot adni nekem, rengeteget számít. 

Kérlek, mesélj arról, hogyan zajlik egy átlagos edzésheted.

A családunk lovardájában, a gödöllői Colonado Lovasiskolában edzem, és szinte mindennap lovagolok. Édesapám hetente egy vagy két alkalommal tart nekem ugróedzést, a síkon történő lovaglást pedig általában egymagam gyakorlom.

Szombatonként gyakran sétálok ki a lovakkal a közeli erdőbe, vagy ha nem, akkor valamilyen könnyebb munkát adok nekik; vasárnaponként rendszerint pihennek.

Jelenleg hét lóval dolgozom: vannak köztük felnőttek, melyekkel versenyekre készülök, illetve csikók is, melyek kiképzés céljából vannak a lovardánkban.

Van a lovak között olyan, amely valamiért kedves a szívednek?

Mindegyikük más-más egyéniség, így különböző okokból kifolyólag állnak közel a szívemhez. Ugyanakkor kiemelném Back Home-ot, mivel idén már negyedik éve lesz annak, hogy versenyzem vele. Nagyon tapasztalt és magabiztos ló, sokat tanultam tőle, nem beszélve arról, hogy vele kezdtem el a nagyobb pályákon való versenyzést, illetve vele léptem fel a nemzetközi ifjúsági kategóriába is.

Ha jól tudom, nem is oly rég egy svájci lovardában gyűjthettél életre szóló tapasztalatokat.

Az olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok svájci díjugrató, Pius Schwizer lovardájában töltöttem el egy hónapot idén, illetve három hetet tavaly.

A napi munkákban segédkeztem, így egyebek közt a belovaglók feladataiból vettem ki a részemet.

Naponta sok lovon ülhettem, s ugorhattam is velük, mindeközben pedig edzéseket is kaptam Piustól. Hatalmas lehetőség és élmény volt ez számomra, ezért ha újból módom lesz kiutazni, akkor szeretnék magammal vinni egy-két lovat is, hogy tanácsokat kaphassak velük kapcsolatban is.

Jó ideje részt veszel a fiatal díjugrató lovasok tehetségkutató és -gondozó programjában, a Talent Programban is.

A programba az indulását követő második évben, 2015-ben jelentkeztem, és azóta folyamatosan részt veszek benne. Sok mindent köszönhetek neki: rajta keresztül kezdtem el nemzetközi versenyekre járni, illetve kerültem be a korosztályos magyar válogatottba is. Az évek során, a program keretében sok edzőtáborban fordultam meg, ahol remek hazai és külföldi edzők foglalkoztak velünk. Az edzések mellett különböző foglalkozásokon veszünk részt – például sportpszichológiai képzést is kaptunk –, közben pedig remek közösséggé kovácsolódtunk.

A versenyek alkalmával, ha szükségem van rá, mindig ott egy segítő kéz, s még ha mindenkivel nem is lehet szoros kapcsolatot kialakítani, szinte bárkivel el tudok beszélgetni.

A lovaglás mellett mennyi időd jut tanulásra?

Mivel a lovaglás egyre több és több időmet öleli fel, ezért a 2020/2021-es tanévet magántanulóként, egyéni tanrend szerint kezdtem el. Angol nyelvből már letettem az érettségit, a többi tantárgyból ez a jövő év végén lesz esedékes. Leginkább a matematikát és a történelmet kedvelem, ezekből emelt szinten érettségizem majd.

És szabadidőd van mindemellett? Mivel töltöd?

Ha éppen nem lovagolok vagy tanulok, akkor szívesen töltöm az időt a barátaimmal. Fontosnak tartom, hogy legyen egy B tervem is, hisz sosem tudni, mikor éri az embert egy olyan sérülés, ami miatt abba kell hagynia a lovaglást.

Éppen ezért szeretnék majd egyetemi diplomát is szerezni, de hogy pontosan mit tanulnék, az még nem körvonalazódott bennem.

Ami biztos: olyan szakot választok majd, amit a sport mellett is tudok vállalni.

Melyek lesznek a legfontosabb idei versenyeid?

Csehország és Ausztria ad otthont idén a Nemzetek Díja küzdelmeinek, melyek egyúttal a felkészülést jelentik majd a díjugrató utánpótlás Európa-bajnokságra is. Remélem, megadatik számomra a lehetőség, hogy a válogatott keret tagjaként részt vehetek a portugáliai megmérettetésen.

Ezt követően, szeptember elején kezdődik a díjugrató országos bajnokság, ami a hazai küzdelmek közül a legfontosabbnak számít.

Van-e példaképed a jelenlegi díjugrató lovasok között?

Miután magam mögött hagyom a korosztályos éveimet, szeretnék hasonlóan eredményesen versenyezni, mint az általam nagyra becsült jelenlegi felnőtt magyar válogatott tagjai. A külföldi lovasok közül nagy példaképem Marcus Ehning díjugrató, akit volt szerencsém élőben is látni egy római versenyen, ahol a szakág legjobbjai vettek részt, rendkívül látványos lovaglásával ő mégis kimagaslott közülük.

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2021/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Lovassport két vírus árnyékában – a Pegazus áprilisi számában

Egészen sajátos helyzetbe került kora tavasszal az európai lovassport. Nem elég a humán világjárvány, mellé még berobbant a lovakat sújtó herpeszvírus, annak is a rendkívül agresszív, idegrendszeri tüneteket okozó formája. Időközben feloldották a teljes versenystopot, de a Pegazus áprilisi lapszáma még ebben, a két vírus által nyomasztott hangulatban készült.

Stagnáló tenyésztés

Tavaly ismét valamivel kevesebb angol telivér kancát fedeztettek a magyar tenyésztők, mint egy évvel korábban, így idén várhatóan kissé tovább csökken – esetleg az új vételeknek köszönhetően stagnál – a születendő csikók száma is.

Állati jó munkatársak

A munkára fogható állatokat mindig is „alkalmazta” az emberiség, hiszen jóval olcsóbbak mint a kétlábú munkaerő, nem beszélnek vissza, sokszor az adott feladatban hatékonyabbak is az embernél és szakszervezetbe sem tömörülnek…

Edzőtábor online

Más években a március már a versenyekre készülésről, a véghajráról szól. Idén már tudtuk, nincs hova kapkodni, a súlyosbodó koronahelyzet, és az időközben beütő herpeszkrach miatt végül is lassan teljesen ellehetetlenül minden megmozdulás szakágunkban.

A fakitermelésben is segítő társa az embernek a ló

Európa több országában segítették, és segítik ma is lovak a fakitermelést olyan területeken, ahol munkagépekkel nem tudnak dolgozni. A meredek lejtőkön különösen hasznosak a lovak, mert a munkájukhoz nem kell közelítő nyomokat és utakat kialakítani. Ráadásul a lovakkal vonszolás nem teszi tönkre az állományban maradó fák törzsét, és mély nyomvályúk sem alakulnak ki, így kisebb az erózió veszélye.

Így alszik a kutya, macska, poloska, csiga, delfin, nyúl, és a többiek…

Érdekes alvásmódok figyelhetők meg az állatvilágban. Mennyire másképp alszik egy poloska és egy zsiráf? A kutyák is viszonylag éberek alvás közben, de egy nyúl - ami zsákmányállat - még inkább „figyel”, mindig résen van… A madarak pedig alvás közben sem esnek le az ágról…

Újra felfedezett értékek

A gyermekeknek élmény, az időseknek időutazás ifjúságuk világába, a fiatalok és középkorúak számára gyakorlati hasznot is hozhat a régi háziállat­fajták tanulmányozása. A családi gazdaságban napjainkban reneszánsza van az őshonos háziállatfajták tartásának: az ősi fajták előnyei, a hagyományápolás és az agrártámogatási rendszer okán.

Újratervezés után a fogathajtó szakág

Mondok József váratlan halála új helyzet elé állította a Magyar Lovassport Szövetség, valamint a Fogathajtó Szakág vezetését.

Újabb érdekes adat - néhány meglepő tény az USA mezőgazdaságról

Összegyűjtöttünk pár említésre méltó információt, amik a mezőgazdasághoz köthetőek.

Magyarországon is megjelent a lóherpesz

Több európai országban is felütötte a fejét a lovak herpeszvírusának (EHV) egy rendkívül agresszívan terjedő idegrendszeri formája. A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI*) 2021. március 1-től 28-ig azonnali hatállyal felfüggesztette a nemzetközi versenyek megtartását az európai kontinens 10 országában.