Lánya, az idén tizennyolcadik életévét betöltő Anna már egészen kicsi korában nyeregbe ülhetett, az évek során pedig szenvedélyes lovas vált belőle, aki nemcsak hazai, hanem nemzetközi versenyeken, a korosztályos magyar válogatott tagjaként is öregbíti a család hírnevét.
Úgy sejtem, korán megadatott számodra, hogy lóhátra ülj.
Köszönhetően annak, hogy lovascsaládba születtem, már egészen kiskoromban nyeregbe pattanhattam: az első alkalommal úgy egyéves lehettem, s persze nem önállóan, hanem szüleim karjaiban, velük együtt lovagoltam. E nap emlékei bennem csak halványan élnek, a fotók azonban megörökítették.
Szüleid már a kezdetektől fogva profi lovasnak neveltek, vagy egyszerűen csak szerették volna, ha kedved leled ebben a sportban?
Menet közben kezdett érlelődni bennem a gondolat, annál is inkább, mivel már kicsiként is azt láttam, hogy körülöttem szinte mindenki lovagol.
Mivel díjugrató szülők gyermeke vagyok, hozzám is ez a szakág állt legközelebb, ugyanakkor kipróbáltam magam a díjlovaglásban is. Az szintén kedves volt a szívemnek, ám a sors – a lovam sérülése – közbeszólt, így a díjlovas pályafutásom idejekorán befejeződött.
Emlékszel-e az első versenyedre?
A legelső megmérettetésem jó néhány évvel ezelőtt volt, méghozzá egy Póni Klubos versenyen, melyen futószáron lovagoltam. A Magyar Lovassport Szövetség által szervezett első hivatalos versenyem pedig 2013-ban volt.
Az azóta eltelt nyolc évből mely sikereidre vagy leginkább büszke?
A legbüszkébb az elmúlt két év díjugrató országos bajnokságain elért második és harmadik helyezésemre vagyok, a legkedvesebb emlékeim pedig az első kontinensviadalomhoz, a 2016-os gyermek, ifjúsági és fiatal lovas Európa-bajnoksághoz kötődnek. Utóbbin a gyermekek közt versenyeztem, és bár annak ellenére, hogy sem nekem, sem pedig a lovamnak, Costa Bravának nem volt sok tapasztalatunk, sikerült bekerülnünk a döntőbe.
Édesapád néhány évvel ezelőtt azt nyilatkozta, szeretett volna ennyi idősen úgy lovagolni, mint ahogy te tudsz. Hogy látod, mi a legnagyobb erősséged, illetve mi az, amiben leginkább szeretnél fejlődni?
Számos ponton szeretnék előrébb lépni: törekszem például arra, hogy a pozícióm még biztosabb legyen a nyeregben, különös tekintettel a nagyobb ugrásokra. Ilyenkor ugyanis még gyakran kibillenek az egyensúlyomból, aminek legfőbb oka az, hogy kevés alkalmam van igazán magas pályákat lovagolni.
Amit talán a legnagyobb előnyömnek tartok, az az, hogy sokféle lóra van lehetőségem ülni, így rengeteg tapasztalatra tudok szert tenni.
Ugyanakkor azt sem sokan mondhatják el magukról, hogy a szüleikkel edzhetnek.
Mindent összevetve ez egy hatalmas előny, illetve ajándék számomra. Kezdetben édesanyámmal (Janik-Jakab Valéria – a szerk.) edzettem, mióta pedig felnőtt lovakkal dolgozom, azóta édesapám foglalkozik velem. Természetesen egészen más a viszonyunk, mint ha külsős edzőm lenne, de az, hogy apa a nap 24 órájában velem van, így bármikor tud segíteni vagy tanácsot adni nekem, rengeteget számít.
Kérlek, mesélj arról, hogyan zajlik egy átlagos edzésheted.
A családunk lovardájában, a gödöllői Colonado Lovasiskolában edzem, és szinte mindennap lovagolok. Édesapám hetente egy vagy két alkalommal tart nekem ugróedzést, a síkon történő lovaglást pedig általában egymagam gyakorlom.
Jelenleg hét lóval dolgozom: vannak köztük felnőttek, melyekkel versenyekre készülök, illetve csikók is, melyek kiképzés céljából vannak a lovardánkban.
Van a lovak között olyan, amely valamiért kedves a szívednek?
Mindegyikük más-más egyéniség, így különböző okokból kifolyólag állnak közel a szívemhez. Ugyanakkor kiemelném Back Home-ot, mivel idén már negyedik éve lesz annak, hogy versenyzem vele. Nagyon tapasztalt és magabiztos ló, sokat tanultam tőle, nem beszélve arról, hogy vele kezdtem el a nagyobb pályákon való versenyzést, illetve vele léptem fel a nemzetközi ifjúsági kategóriába is.
Ha jól tudom, nem is oly rég egy svájci lovardában gyűjthettél életre szóló tapasztalatokat.
Az olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok svájci díjugrató, Pius Schwizer lovardájában töltöttem el egy hónapot idén, illetve három hetet tavaly.
Naponta sok lovon ülhettem, s ugorhattam is velük, mindeközben pedig edzéseket is kaptam Piustól. Hatalmas lehetőség és élmény volt ez számomra, ezért ha újból módom lesz kiutazni, akkor szeretnék magammal vinni egy-két lovat is, hogy tanácsokat kaphassak velük kapcsolatban is.
Jó ideje részt veszel a fiatal díjugrató lovasok tehetségkutató és -gondozó programjában, a Talent Programban is.
A programba az indulását követő második évben, 2015-ben jelentkeztem, és azóta folyamatosan részt veszek benne. Sok mindent köszönhetek neki: rajta keresztül kezdtem el nemzetközi versenyekre járni, illetve kerültem be a korosztályos magyar válogatottba is. Az évek során, a program keretében sok edzőtáborban fordultam meg, ahol remek hazai és külföldi edzők foglalkoztak velünk. Az edzések mellett különböző foglalkozásokon veszünk részt – például sportpszichológiai képzést is kaptunk –, közben pedig remek közösséggé kovácsolódtunk.
A lovaglás mellett mennyi időd jut tanulásra?
Mivel a lovaglás egyre több és több időmet öleli fel, ezért a 2020/2021-es tanévet magántanulóként, egyéni tanrend szerint kezdtem el. Angol nyelvből már letettem az érettségit, a többi tantárgyból ez a jövő év végén lesz esedékes. Leginkább a matematikát és a történelmet kedvelem, ezekből emelt szinten érettségizem majd.
És szabadidőd van mindemellett? Mivel töltöd?
Ha éppen nem lovagolok vagy tanulok, akkor szívesen töltöm az időt a barátaimmal. Fontosnak tartom, hogy legyen egy B tervem is, hisz sosem tudni, mikor éri az embert egy olyan sérülés, ami miatt abba kell hagynia a lovaglást.
Ami biztos: olyan szakot választok majd, amit a sport mellett is tudok vállalni.
Melyek lesznek a legfontosabb idei versenyeid?
Csehország és Ausztria ad otthont idén a Nemzetek Díja küzdelmeinek, melyek egyúttal a felkészülést jelentik majd a díjugrató utánpótlás Európa-bajnokságra is. Remélem, megadatik számomra a lehetőség, hogy a válogatott keret tagjaként részt vehetek a portugáliai megmérettetésen.
Van-e példaképed a jelenlegi díjugrató lovasok között?
Miután magam mögött hagyom a korosztályos éveimet, szeretnék hasonlóan eredményesen versenyezni, mint az általam nagyra becsült jelenlegi felnőtt magyar válogatott tagjai. A külföldi lovasok közül nagy példaképem Marcus Ehning díjugrató, akit volt szerencsém élőben is látni egy római versenyen, ahol a szakág legjobbjai vettek részt, rendkívül látványos lovaglásával ő mégis kimagaslott közülük.
