A braekel alakját tekintve a sirálytyúkokra hasonlít, az enyhén lejtő hátvonal a széles vállakból ered és a telt nyergen át a sarlótollakban gazdag és magasan tartott kakasfarokba megy át. A mellnek és a hasnak teltnek és kereknek kell lennie!
A tojó testtartása inkább vízszintes, emellett még teltebb a hastájéka, a taraja vége elhajlik, füllebenyei kékesebbek, néha a taraj alapján és az arc alján is kék pigmentek láthatók. A kakas a közepes méretű, széles, enyhén lapított koponyán egyszerű, közepes méretű, kissé durvább szövetű tarajt visel 5-6 foggal. Zászlaja a sirálykáéval szemben kissé kövesse a tarkót! A közepes méretű füllebenyek kékesfehérek, az áll-lebenyek a taraj szerkezetének megfelelően a közepes méretűnél nagyobbak. A fajtára jellemző a sötét-fekete szemhéj, a sötétbarna, fekete szemek körül. A lábak palakékek, körme fehér.
Eredeti színük szerint a fajta színe arany vagy ezüst volt, ezért ezek a hivatalosan elfogadott színek a legtöbb országban. Emellett fehérsávozott sárga szín is több országban előfordul.
A braekel szívós, igen tevékeny, életerős fajta. A tojók egészen sok fehér színű tojást raknak. Egy jól tartott braekel tojó számára a 180 db tojás éves termelése nem okoz gondot. A tojások meglehetősen nagyok, kb. 65 g-ot nyomnak. Csak kivételes esetben kotlanak, ezért a tojások keltetése keltetőgéppel vagy más fajtához tartozó tojóval történhet. Legjobb az állatokat szabadon tartani, de legalább egy nagyméretű, elegendő változatosságot nyújtó kifutóban. Kiválóan repülnek, amire érdemes ügyelni. A braekelek általában gyorsan növekednek. A tojók fiatalon kezdik a tojásrakást, általában már 4,5 hónapos korban. A braekelek természetüknél fogva félénk tyúkok, viselkedésük nagyban függ a gondozó személyétől, de akármilyen igyekezet mellett sem lesznek teljesen szelídek.
Belgiumban a kísérlet nagy sikerrel járt, így manapság elég sok háztartásban tartanak braekeleket a konyhai hulladék eltüntetésére.
Egy másik különlegességnek a jellegzetes braekel-mintázat tekinthető, amely a rajzolatos mintázat egy változata. A fajtánál a tollgerinc két oldalán lévő rajzolatos minta összeér és egy egyenes vonalat formál. Ezek a vonalak meglehetősen szélesek és vékonyabb fehér vonalakkal váltakoznak, ez az úgynevezett sávozott rajzolatosság. A tojóknál ez a mintázat a háton, vállon és mellen található meg. A nyaktollazat tiszta fehér vagy minta nélküli aranybarna, mely így kellemes kontrasztot alkot.
Törpe braekel
Származási helyük Hollandia és Németország. A törpe braekelek első írásos nyomát 1935-ből találjuk, mikoris a hollandok egy kiállításra ilyen néven neveztek be tyúkokat.
Később, egy német tenyésztőnek öt generáción keresztül végzett munkával a fekete német törpetyúk és nagytestű braekel keresztezésével is sikerült a jelenlegi törpe braekelt létrehozni. Alaki és külső tulajdonságaik a nagytestű változatáéval azonosak, kivételt képeznek a színváltozatok. A törpéket csak arany és ezüst színben ismerik el, a jellegzetes mintázatban, rajzolatban. A fajta szívós, életerős, az állatok gyors növekedésűek, korán érők. Egészen tekintélyes mennyiségű kb. 35 grammos tojásokat raknak. Kotlásra a fajta nem hajlamos. Szelídítésük szinte lehetetlen. Aktív természetük miatt a törpe braekelek sok helyet igényelnek: vagy nagy kifutót, vagy olyan zárt helyet, amelyben megtalálják elfoglaltságukat. Nagyon jól repülnek, ha rajtuk múlik legszívesebben egy fán éjszakáznak. A sávozott változat megjelenése alapján kitűnik a tyúkok világából.
A nyaknál nem megengedett a mintázat és ezzel éles kontraszt nyerhető a test többi részével. Érdekes színképe és mintázata miatt a legszebb kiállítási tyúkok közé tartozik.
Szénási Gábor