Élelmiszergazdaság - Műtej, műhús, műtojás

Mértékadó vélemények szerint a „fejlődés” ezen iránya feltartóztathatatlan és műélelmiszerek sokasága rövidesen a mindennapi étrendünk része lesz.

Okok és előzmények

Ha a műélelmiszerek térnyerésének előzményeit keressük, akkor az alternatív táplálkozási formákat, elsősorban a vegetarianizmust érdemes említeni.

Ennek alapjai az állatok leölésének elutasításában gyökereztek, de hívei hamar belátták, hogy az ember, mint biológiai lény számára, az evolúció során kialakult táplálkozási és emésztési jellegzetességei miatt elengedhetetlen az állati fehérje fogyasztása. Ezen etikai probléma feloldására született meg a húshelyettesítő, majd a mesterséges fehérjék előállításának elképzelése. Ezt segítette a tudomány XX. századi fejlődésének elképesztő üteme és az élelmiszertudomány, mint modern diszciplína meggyökeresedése. Az etikai okok mellé aztán felsorakoztak élelmezésbiztonsági, egészségügyi, gazdasági és végül klímavédelmi szempontok is. Nézzük ezeket is sorra!

S habár ezen a területen még az amerikai nyugdíjalapok pénzével megtámogatott GMO világcégek sem tudtak áttörést elérni, sokan állítják, középtávon a mesterségesen előállított élelmiszerek enyhíthetnek Afrika és Ázsia nyolcszázmilliós éhező lakosságának problémáin. Egészségügyi szempontból elsősorban az ételallergiák elkerülése jöhet szóba, de az ilyen céllal előállított élelmiszerek inkább sorolhatók a funkcionális és gyógyhatású élelmiszerek sorába, mint a népélelmezési cikkek közé. A gazdasági érvek ma még gyenge lábakon állnak, hiszen a műélelmiszerek gyártása egyelőre drága. Ugyanakkor, ha megvan a technológia, onnan már csak egy lépés a tömeggyártás – ahogyan ezt megtapasztalhattuk már az élet más területein.

A zöld civilszervezetek azt állítják, hogy a klímaváltozást okozó káros gázok kibocsátásáért 18-30%-ban az állattenyésztés, illetve az állatitermék-előállítás felelős.

Válaszok

Az állattenyésztés súlyosan környezetkárosító hatásával kapcsolatban már több cáfolat megjelent. Az európai állattenyésztők szövetsége tájékoztató kampányt is indított, ám – főleg a fiatalok körében – tényként kezelik, hogy az állattenyésztő ágazatok, illetve a hústermelés egésze környezetszennyező, állatkínzó és fenntarthatatlan. Mindezekkel kapcsolatban nagyon sok a naivitáson, torz romantikán vagy nettó rosszindulaton alapuló híresztelés, aminek a média teret adott.

hiszen évszázadokon át úgy szelektálta őket az ember, hogy a termelést helyezte előtérbe. Ehhez alkalmazkodott az állati szervezet, a számunkra pozitív tulajdonságokat rögzítő géneket pedig továbbörökítette utódaira. Ám hosszú távon ezek csak akkor maradtak fenn, ha az ember által biztosított környezet ezt lehetővé tette. Emiatt van az, hogy a szarvasmarha jól érzi magát az istállóban, a sertés az akolban, baromfi a ketrecben, holott az őstulok – ha létezne – nem bírná a bezártságot, a vadsertés sem tűrné a falakat és a bankiva tyúk is elpusztulna a tojóketrecben. Ezen érvelésre bizonyíték az állattenyésztés egyik alaptétele: jól csak a megfelelően tartott, takarmányozott, komfortos körülmények között élő állat termel.

Ebben lehet némi igazság, de azt érdemes szem előtt tartani, hogy az állatitermék-előállítás hatékonysága az utóbbi évtizedekben a sokszorosára emelkedett, ráadásul az ökológiai lehetőségek még messze nincsenek kihasználva – többek között Magyarországon sem – így az állattenyésztésben még hatalmas tartalékok vannak. Számítások szerint 2050-re ötvenhat százalékkal több húsfélét kell termelnünk 2010-hez képest, mivel a bolygó népessége addigra bőven meghaladja a kilencmilliárdot. Ennyi tartalék van az ágazatban.

Műtej, műhús, műtojás

Mindezek ellenére a műélelmiszerek fejlesztése elképesztően gyors ütemben halad a korábban leírt társadalmi okok miatt, ráadásul a tudományos alapok is már megvannak. A műhús előállításának forrása érdekes módon az egészségügy.

Az Egyesült Királyságban folyó első kísérletek eredményei azonban siralmasak voltak. 2013-ban sikerült ugyan mesterséges körülmények között műhúst előállítani, ám az első adag, hamburgerként felhasználható termék önköltsége meghaladta a 250 ezer eurót. A technológia gyors fejlődését fémjelzi azonban az, hogy az előállítás költségét 2019-re sikerült 10 euróra csökkenteni. Ez az ár egy 15 dekagrammos húspogácsa esetében még mindig felette van a valódi hústermék árának, ám a fejlesztések iránya már azt vetíti előre, hogy pár év múlva már lehet hatékonyan és olcsón műhúst termelni. Egy bökkenő azonban továbbra is van. A hústermékek valódi ízét adó zsír- és kötőszövetet nem szintetizáltak a műhúshoz, így annak egyelőre semleges, steril íze van. Kutatók meg­állapítása szerint egy angus steak ízmi­nőségének az előállítása még a tudományos fantasztikum világába tartozik.

A műtojás előállítása terén már előrébb tartanak a kutatások.

Kuriózumként készítettek kocka alakú tojást is, ám mindezek mégsem kerültek piacra. Tavaly azonban egy san-franciscói startup vállalkozás már forgalomba hozott műtojást. A több mint százmillió dolláros befektetéssel, mungóbab felhasználásával kifejlesztett termék az Egyesült Államokban már forgalomba is került. A gyártók állítják, hogy a műtojás beltartalomra, ízre és elkészíthetőségre teljesen megegyezik a valódival, sőt még talán jobb is, mert nem tartalmaz koleszterint. Elképzelhető, hogy a műtojás rövidesen Európában is megjelenik majd, mert egy német cég forgalmazási szerződést kötött az amerikai gyártóval.

Műtej előállításával szerte a világban foglalkoznak már. A kutatások alapja elsősorban a nyugati világ felnőtt lakosságában néhány összetevővel szemben egyre nagyobb arányban tapasztalható intolerancia és allergia. A műtej gyártása során több technológiát is leírtak már.

Izraelben növényi alapanyagból, élesztők segítségével történő erjesztéssel nyertek tejszerű anyagot. De hogy Magyarország se maradjon le: a napokban látott napvilágot az a sajtóhír, hogy a Szent István Egyetemen tojásból készíttek – ahogyan fogalmaznak – tejtermék-helyettesítő termékcsaládot. A műtermékek fejlesztése ma már ott tart, hogy műjoghurtot és műsajtot is készítenek úgy, hogy annak tényleg semmi köze nincs a tehéntejhez.

És a végére még egy különlegesség. Létezik már műlibamáj is.

Nem is eredménytelenül, hiszen elkészült már az első mesterséges libamáj mousse – bár ezt még nagyon kevesen kóstolhatták meg.

Hogyan csinálják?

A műélelmiszerek előállítási technológiái elég változatosak. Tejtermékeket többnyire növényi anyagok biotechnológiai átalakításával nyernek. Az említett kínai műtojás más úton készült, tisztán élelmiszerkémiai termék volt. „Aminek ismerjük a kémiai összetételét, azt ipari úton elő is tudjuk állítani” – fogalmaztak akkor. A tojás azonban viszonylag egyszerű termék, lévén egyetlen sejtről van szó.

A hús textúráját úgy érik el, hogy hétköznapi nyelven őssejteknek nevezett, sok irányba szaporodni képes sejteket különböző hormonokkal késztetnek zsírszövet és kötőszövet termelésére, majd ezeket egymásra rétegzik. A fejlesztők szerint nincs messze az az idő sem, amikor az előbbi technológiát 3D-s nyomtatókra ültetik át, így ténylegesen hátszín, tarja, vagy comb formájú műhúst lehet majd termelni.

Jay Kiesling, a technológia úttörője szerint a szintetikus biológiában a sejteket és a DNS-t tetszés szerint tudjuk majd használni. Ha pontosan megismerjük a gének működését, akkor olyan genetikai programot írhatunk, amilyet csak akarunk, ezáltal pedig a sejtekkel olyan szöveteket, termékeket termeltethetünk, amilyenre csak szükségünk van.

Az AirProtein névre keresztelt termék előállítási módja eléggé ködös, azt állítják hogy szén-dioxidból, vízből, néhány tápanyagból és villamos energiából elő tudnak állítani fehérjét. Ez már valóban hús a semmiből…

Ki áll mögötte?

A kezdtek a fent említettek szerint az egészségiparhoz, illetve az űrtudományhoz kötődnek. Mára azonban a fejlesztést szinte teljes egészében átvették a startup cégek. Tevékenységük persze pénz nélkül nem megy, így e cégek mögött tőkeerős befektetők vannak. Néhány kormány és élelmiszeripari multicég is pénzel ilyen vállalkozásokat, de a pénzalapok nagyját a kockázati befektetők adják, többek között Bill Gates amerikai, vagy Li Ka-shing kínai milliárdos. A Forbes magazin cikke szerint a fejlődés pólusai Hollandia, az Egyesült Államok és Izrael.

Mi lesz a hagyományos állattartással?

Rövidtávon valószínűleg semmilyen változás nem lesz a ma ismert állatitermék-előállítás területén. Hosszabb távú prognózisokban az a feltételezés, hogy a hagyományos állattenyésztés és állattartás nem szorul vissza, de csak azért nem, mert a növekvő emberiség élelmiszerellátását a modern mezőgazdaság és élelmiszeripar együtt tudja majd megoldani.

E lap hasábjain talán megengedhető a feltételezés: a kistermelés és a háztáji gazdálkodás termékei különösen sokat jelentenek majd az önellátás és a prémium kategóriájú ételek előállítása szempontjából. Hogy mindez mikor következik be, azt nehéz megmondani, de élelmiszermérnökök szerint 20-40 év múlva már az átlagfogyasztó asztalán is ott lesznek a műélelmiszerek, amelyek árban már versenyezni lesznek képesek a hagyományos termékekkel.

Lévai András