Ez hasonló lenne a norvég Svalbardon található Spitzbergák Nemzetközi Magbunkerhez, amelyben jelenleg több, mint egymillió növénymintát tárolnak a világ szinte minden országából, írja a New York Post.
Az Arizonai Egyetem hat kutatóból álló csapata a Repüléstechnikai Konferencián mutatta be az ötletét és hangsúlyozták, hogy
A tudósok mintegy 200 lávacsőből álló hálózatot fedeztek fel közvetlenül a Hold felszíne alatt 2013-ban, amely szerintük alkalmas helyszíne lehetne a spermabárkának. Ezek a struktúrák évmilliárdokkal ezelőtt alakultak ki, amikor a láva folyamai holdalatti barlangokat képeztek. A Holdon található lávacsövek átmérője körülbelül 100 méter. Becslések szerint 3–4 milliárd évig érintetlenül nyújtanak menedéket a napsugárzás, a mikrometeoritok és a felszíni hőmérséklet változásai ellen.
youtube://v/_p4qrYetW1c
A Föld természetesen ingatag környezet – mondta Jekan Thanga, a Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) professzora. Hozzátette: az emberiség körülbelül 75 000 évvel ezelőtt majdnem kihalt a Toba szupervulkán kitörésekor, amely 1000 éves lehűlési időszakot okozott. Az éghajlatváltozás pedig további aggodalomra ad okot.
Thanga csapata úgy véli, hogy a minták tárolása egy másik égitesten csökkenti a biodiverzitás elvesztésének kockázatát, ha egy esemény a Föld teljes megsemmisülését okozná.
Összehasonlításképpen: a Nemzetközi Űrállomás megépítése csak 40 repülést igényelt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a spermabárka felépítésének és fenntartásának becsült költsége 2010-ben 150 milliárd dollár volt.
