Herman Ottó a következőket írja az őszapóról:
Európa-szerte elterjedt faj, de Ázsia nagy részén is megtalálható. Erdőkben, bokrosokban, árterekben, parkokban, lakott területeken egyaránt találkozhatunk vele, azonban a fátlan, mezőgazdasági területeket kerüli.
Megjelenését tekintve törzse rövid és zömök, meglehetősen apró. Mindössze 14 cm hosszú. Az ivarok színezete hasonló, a fiataloké némileg eltér a felnőttekétől. Némelyiknek a fején fekete sáv húzódik, de van teljesen fehér is, ez teljesen független a nemtől.
Évente csak egyszer költ, ha az meghiúsul, akkor pótköltéssel próbálkozik. A fészket a párok együtt építik mohát, zuzmót, pókfonalat, birkagyapjút, valamint tollakat felhasználva. A fiókák felnevelésében mindkét nem kiveszi a részét. A tojásokon csak a tojó kotlik, azonban sok esetben hosszú farka a költés során nem fér el a fészekben, ezért farktollai meghajlanak, ami a kirepülés után egy ideig meg is látszik.
Társaságkedvelő mivolta abban is megmutatkozik a téli összeverődésen túl, hogy költéskor egy fészekben a 8-10 tojás helyett akár 20-nál is többet megfigyeltek. Ez arra utal, hogy ott egyszerre két pár is költött.
Egyes párok úgy alszanak, hogy szorosan egymáshoz bújnak, és az egyik a másik fölé rakja a szárnyát, szinte teljesen betakarva. Végtelenül gyöngédek egymáshoz, ami csak fokozza rokonszenvüket.
