0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Kelet és délkelet felé nyitna Szerbia

A mezőgazdaság szerbiai helyzete úgy jellemezhető a legrövidebben, hogy az egész ország keresi a helyét a nap alatt. A belgrádi kormány igyekszik otthon tartani a külföldi munkavállalás iránt tömegesen érdeklődő fiatalokat - köztük a földdel rendelkezőket is –, eközben azon is dolgozik, hogy a szerb mezőgazdasági termékek hosszú távon biztos vásárlókra leljenek a világpiacon.

Az utóbbi napok vezető agrárhíre az volt Szerbiában, hogy Milan Krkobabić vidékfejlesztési miniszter Újvidéken bejelentette: az általa vezetett tárca nem kevesebb, mint 150 ezer üresen álló falusi házat „oszt szét” a fiatal mezőgazdasági termelők között, azzal a feltétellel, hogy vállalják a rurális vidékeken maradást és az ottani élelmiszer-termelést. Részletekkel egyelőre nem szolgált ezzel kapcsolatban, mert a program kidolgozása még folyamatban van.

Házosztás a fiatal termelőknek

Amit mondott, attól sokan megrettentek, főként az idősebbek, mert eszükbe jutatta, hogy ilyet, ház- és földosztást csak a kommunisták műveltek a térségben a II. világháború után. Akkor az osztozkodás előtt előbb kollektíven háborús bűnössé nyilvánították a félmilliós jugoszláviai németséget (mára alig háromezren élnek Szerbiában) és a Sajkás-vidéki magyarokat. Az összes vagyonukat elkobozták, és házaikat, földjeiket a Boszniából érkező több százezer kolonista között osztották szét. Így váltak akkoriban egész városok szerb többségűvé.

Ezt követően a ’90-es években dúló délszláv háború alatt ide érkezett földönfutókat segítette az állam oly módon, hogy támogatást nyújtott nekik falusi házak és telkek megvásárlásához.

Csak feltételezni lehet, hogy ez alkalommal is valami hasonlóról lesz szó. Előbb-utóbb kitudódik. Biztosak lehetünk benne, hogy a kormány illetékesének nem áll szándékában olyan vagyonelkobzáshoz folyamodni, mint ami a világégés után történt. Viszont 150 ezer üres ház megvásárlása – merthogy ennyi a cél – hatalmas falat a szerb kormány számára. Ennek ellenére reménykedünk benne, hogy ez mégis megfelelő kapaszkodó lesz a külföldi munkavállaláson gondolkodó fiatal munkanélküliek számára.

Ennek megvalósulásáig azonban ma­rad a szomorú valóság, ami az, hogy mérva­dó becslések szerint, ha tovább gyorsul a népességcsökkenés Szerbiában – jelenleg évente 51 ezer fővel fogy a lakosság –, akkor az országban található 4709 település egynegyede, 1200 falu 15 éven belül kihal, egyetlen lakója sem lesz. A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor 85 olyan település volt a nyugat-balkáni országban, ahol kevesebb, mint 10 ember élt, majdnem ezer faluban pedig kevesebb, mint 100.

A helyzet azóta tovább romlott. A fogyás oka a születések alacsony száma és a tömeges elvándorlás. A falvakban kevés a munkalehetőség, ezért az ott élők, főként a fiatalok, külföldre mennek a könnyebb megélhetés reményében, vagy jobb esetben valamelyik szerbiai nagyvárosban keresik a boldogulást.

Másrészt a mezőgazdasági termelők körében is erőteljes a polarizálódás. Egyre nagyobb mezőgazdasági földterület kerül egyre kevesebb tulajdonos birtokába. A földművelők középrétege megszűnőben van, úgy megváltoztak a gazdálkodási körülmények.

Ma már nem tud úgy megélni egy család 8–10 kataszteri hold földből, mint a nagyszüleink idejében, hogy csak kukoricát és búzát termelnek,

meg otthon felhizlalnak néhány disznót. Aki ma kevés földdel rendelkezik, annak meg kell izzadnia a bevételért.

Emiatt nő a primőr zöldségféléket, málnát, földiepret vagy dísznövényt termelők száma a délszláv térségben, és az sem véletlen, hogy ma már 21 ezer hektáron 6300 bejegyzett termelő folytat környezet- és egészségbarát biogazdálkodást Szerbiában. Egyszerűen rákényszerülnek, hogy az igényesebb termelésben keressék a boldogulás lehetőségét.

Az állam kelet-délkeleti nyitással segítene a termelőknek

Žarko Galetin agrárközgazdász szerint Szerbia jelenleg 3,5 millió tonna kiváló minőségű kukoricával rendelkezik, ami elenyésző mennyiség ahhoz képest, hogy Kína évi 18,5 millió tonna kukoricát importál. Elmondta, hogy a kukorica jelenleg a világban és Szerbiában is keresett áru. Itt 22 dinárt (68 forintot) fizetnek a felvásárlók kilójáért, ami az előző évekhez képest magas árnak számít. Ritkán jön össze olyasmi, mint most: tavaly kiváló termést sikerült betakarítani megfelelő minőségben, és a világpiaci hiánynak köszönhetően mégis 7 éves csúcson van a kukorica ára. Ennek örülni kell – de eközben fegyelmezetten meg kell tervezni és végre kell hajtani a következő lépéseket, hogy a kínai lehetőséget el ne veszítsük, tette hozzá a szakember.

Szerbiában az utóbbi évek során gyakran elhangoztak olyan melldöngető kijelentések, hogy a fél világ szerbiai élelmiszerre éhes, és hogy az ország kiviteli lehetőségei kimeríthetetlenek. Aztán amikor akadt egy közgazdász, aki kimondta, hogy a világ néhány nagy gépjárműgyártó cégének, vagy például a legnagyobb növényvédőszer-gyártó vállalatoknak egyenként is nagyobb az éves költségvetése, mint amekkora a szerb államháztartás, akkor elhallgattak a dicsekedők. Be kell vallani, hogy Szerbia világviszonylatban kis ország, amely kiszolgáltatott helyzetben van. Jót tesz neki, ha nyitott szemmel, megfontoltan építi kapcsolatait a világ országaival.

Ahhoz, hogy az emlegetett fiatal szerbiai mezőgazdasági termelők versenyképesek legyenek, nem elegendő, ha házat kapnak, helyzetbe is kell hozni őket.

Az állam jelen esetben azzal segíti őket – és a többi termelőt –, hogy miközben deklaráltan elkötelezte magát az EU-s felzárkózás mellett, Oroszországot és Kínát, sőt néhány arab országot is komoly partnernek – ahogy itt mondják, nagy testvérnek – tekint.

Tehát miközben Szerbián keresztül kiépült a Török-áramlat gázvezeték, és jó ütemben halad a kínai áruk Európába szállítását megkönnyítő Belgrád-Budapest vasútvonal építése, ezek árnyékában számos élelmiszerügylet is megvalósulhat, amik a szerbiai mezőgazdasági termények külföldi értékesítését könnyítik. Mindeközben az EU-s fejlesztési támogatások egy része is hozzáférhetővé vált a szerbiai gazdálkodók számára. Vegyünk sorra néhány példát!

A kínai lehetőség

Aki odafigyel rá, hogy mennyire jó viszonyban van a belgrádi vezetés Pekinggel és Moszkvával, az tudja, nem véletlen, hogy Szerbia éppen a kínai és az orosz vakcináknak köszönhetően került a világ élvonalába a koronavírus ellen beoltott népesség arányát tekintve.

Az sem véletlen, hogy Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter a minap aláírta a pekingi kormány képviselőjével a szerbiai kukorica kínai értékesítésére vonatkozó, az élelmezés-egészségügyi részleteket pontosító megállapodást.

Ez az előfeltétele annak, hogy a szerbiai kukorica megjelenhessen a hatalmas ázsiai országban.

Ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia már hosszabb ideje a világ tíz legnagyobb kukoricaexportáló országa közé tartozik, és hogy Kína a világ legnagyobb kukoricavásárlója, akkor belátható, hogy ez óriási lehetőség a szerbiai mezőgazdaság, sőt a szerb állam számára is.

De a történet csak most kezdődik. A megállapodás rögzíti egyebek mellett, hogy a belgrádi minisztérium köteles folyamatosan ellenőrizni a termelés folyamatát azokon a területeken, ahol a Kínába szánt kukoricát termesztik. A kínai exportra kerülő tengeri raktárairól külön nyilvántartást készítenek, és ezeket az objektumokat fokozottan ellenőrzik. Tehát semmi sincs ingyen. Fel kell nőni a feladathoz és helyt kell állni. Ezután lehet majd arról tárgyalni, hogy mennyi kukoricát és milyen áron értékesíthet Szerbia a világ legnagyobb piacán – merthogy a kínaiakat sem kell félteni…

Az orosz piac a leghektikusabb

Az elmúlt években több alkalommal is írtam az orosz piacra irányított szerbiai agráripari termékek sorsáról. Sok esetben sikeres volt a kereskedés a két ország között, a szerbiai termelők a haszonélvezői lehettek. De ha felidézzük, hogy szerb vélemények szerint több alkalommal is mondvacsinált okokra hivatkozva fordítottak vissza az oroszok a határról szerbiai alma- vagy őszibarack-szállítmányt, az egyik évben pedig fuzáriumtoxin miatt küldtek vissza kifogásolt minőségű kukoricát, akkor azért szkeptikus lesz az ember az orosz piac nyújtotta lehetőséget illetően. A szerb-orosz együttműködés ékkövei, úgy tűnik, egyhamar nem lesznek a szerbiai mezőgazdasági termékek.

És a Közel-Kelet?

Korábban beszámoltam arról, hogy az arabok élénken érdeklődnek az állami kézben lévő szerbiai mezőgazdasági birtokok megvásárlása iránt. Így került arab kézbe a legnagyobb szerbiai mezőgazdasági vállalat, a Belgrádi Mezőgazdasági Ipari Kombinát (PKB), 17 ezer hektár kiváló minőségű termőfölddel együtt. Az Egyesült Arab Emírségek vezető agrárvállalkozása, az Al Dahra tulajdonába került, a vállalat 105 millió eurót fizetett a kombinátért. A PKB szakszervezetének kimutatása szerint az agrárvállalatnak a mintegy 17 ezer hektár termőföld mellett 70 kilométeres csatornarendszer és öntözőhálózat, 17 ezer jószág és jelentős gépállomány képezi a vagyonát.

A szakszervezet szerint valós értéke egynegyedéért értékesítették a vállalatot.

Sokan feltették annak idején a kérdést: a szerb állam szembemegy a nemzet érdekeivel? Ez azonban már a régmúlt, 3 éve történt. A nyitás hatására folyamatosan érdeklődnek közel-keleti arab országok a szerbiai mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek iránt.

Branislav Nedimović iráni üzletemberekkel tárgyalt a minap. Sok részletet nem árultak el a megbeszélésről, de az kiderült, hogy Irán a Szerbiában előállított kukorica és kukorica-vetőmag, gyógynövények, valamint marhahús vásárlása iránt érdeklődik, és szerbiai beruházásokban is gondolkodik.

Arról nem szólt a hír, hogy ezzel párhuzamosan a kragujeváci fegyvergyár termékeinek kiviteléről esetleg született-e megállapodás a két ország küldöttségei között. Viszont a múltban számos példa volt rá, hogy az arab országokból érkezők elsősorban a kiváló szerbiai harci eszközök és fegyverek iránt érdeklődtek – valós céljukat azonban agrárüzletek kötéséről szóló hírek felröppentésével palástolták. Dehát ami eladó, azt el kell adni – még Szerbiában is…

A mezőgazdaság szerbiai helyzete úgy jellemezhető a legrövidebben, hogy az egész ország keresi a helyét a nap alatt. A belgrádi kormány igyekszik otthon tartani a külföldi munkavállalás iránt tömegesen érdeklődő fiatalokat – köztük a földdel rendelkezőket is –, eközben azon is dolgozik, hogy a szerb mezőgazdasági termékek hosszú távon biztos vásárlókra leljenek a világpiacon.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság