0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Aki szereti a méheket

A méhészet szépsége a méhek szorgalmában rejlik, a rendszerben amiben élnek, dolgoznak – és persze a szeretetükben – vallja Balogh Szilvia, akit legtöbben Mézi Szilviként ismernek, annyira elkötelezett a méhészet, a méz és a belőle készülő termékek iránt.

A Szombathelyen lakó és a közeli Szeleste településen méhészkedő hölgy elmondta, hogy a méhészetet tulajdonképpen megörökölte, családja már gyerekkorában megszerettette vele ezt a mesterséget.

– Generációkra visszamenően méhészkedik a családom, még a dédnagypapám kezdte, róla pedig apáról fiúra szállt a szakma – vagy éppen hobbi – osztotta meg lapunkkal indíttatását.

– Már jó néhány esztendeje, hogy a hagyományt főállásban viszem tovább.

Biztosan tudom, hogy elődeim jól döntöttek annak idején, amikor a méhészet mellett tették le a voksukat. Manapság persze már más a méhészet. Bár az alapok ugyanazok, de sokkal több mindenre kell odafigyelni, mint annak idején az elődeinknek, például a betegségek miatt, vagy éppen a méz és a többi méhészeti termék értékesítésében.

Balogh Szilvia méhállománya hol kisebb, hol nagyobb, mivel néha előfordulnak betegségek. Bár olykor „beüt” egy-egy megelőzhetetlen pusztulás, de legalább hatvan családdal mindig tud számolni.

– A méhészet nem egyszerű szakma, bizony sok-sok elfoglaltsággal és munkával jár. Szinte egész évben talpon kell lennünk, még a téli hónapokban is. Olyankor van az ideje például a kaptárjavításnak, a keretléckészítésnek, a fűzésnek, szezonban meg ott a méz értékesítése.

Tavasszal a méhesben, a méhek közt kell lenni, ősszel meg a beetetés, a télire való gyógyszerezés a feladat.

Mindez csak néhány tennivaló, de apróbb feladatok is bőven vannak. Egyiket sem lehet kihagyni. Ha valaki nem szívvel-lélekkel dolgozik, aki nem szereti a méheket, a szakmát, az jobban teszi, ha inkább nem méhészkedik. A méhészkedés szépsége a méhek szorgalmában rejlik, a rendszerben, amiben élnek és tevékenykednek, és persze a szeretetükben.

Balogh Szilvia többfajta mézet készít. Neki a hárs a kedvence, szerinte az a legfinomabb.

– Vegyes virágmézünk, repce-, akác-, hárs-, gesztenye- és napraforgómézünk van. A minőség, akárcsak az összes többi élelmiszer esetében, mindennél fontosabb. Az előkészítéstől fogva odafigyelünk a tisztaságra, hogy idegen anyag még véletlenül se kerülhessen a mézbe. A többször átszűrt mézet OMM-üvegekbe töltjük, amiket ez után címkézzük.

Én egyébként a hársmézet szeretem az erőteljes íze és illata miatt, azonkívül a repcemézet fogyasztom előszeretettel, mert jó hatással van gyomorsavproblémákra.

Ha már a méz jótékony hatása szóba került, Balogh Szilvia elmondta: tudni kell, hogy a méz ezernyi dolgot „orvosol”.

– A méz emberi egészségre gyakorolt hatását talán nem kell külön ecsetelni. Minden tápanyagot tartalmaz, amire a sejteknek szüksége van, azonkívül természetes immunerősítő, baktériumölő és gyulladásgátló. A méz jótékony hatásai a benne található száznál is több aromaanyagnak, huszonnyolcféle aminosavnak, tizenkétféle ásványi anyagnak, tízféle szénhidrátnak, nyolcféle vitaminnak, azon­kívül enzimeknek, szerves savaknak és baktériumölő anyagoknak köszönhető. Megfázás kezelésére bármelyik méz jó választás, bár az akácmézet tartják a leghatékonyabb segítségnek. Torokfájás esetén a napraforgóméz kitisztítja a torkot, az akác- és a repceméz pedig fertőtlenítő hatásával segít a torokproblémán.

Immun­erősítésre kiváló az akác-, a repce- és a vegyes virágméz, magas vitamintartalmuk miatt.

Érzékeny gyomorra a repceméz a legjobb. Ha az valamiért nemkívánatos, akácmézzel is próbálkozhatunk, viszont napraforgómézet például nem szabad érzékeny gyomorral fogyasztani. Csontproblémák esetén egyértelműen az akácméz a legjobb hatású a csontképzés zavaraira, mégpedig magas kalciumtartalma miatt. Vérszegénységben szenvedők számára magas vastartalma miatt az akácméz és a repceméz lehet megfelelő választás.

Még hosszasan lehetne sorolni a méz és belőle készített termékek jótékony hatásait. Mindenesetre, ősidők óta fogyasztja és használja a mézet az emberiség, vagyis jócskán vannak tapasztalataink a mézfogyasztás „eredményeivel” kapcsolatban.

Ennek ellenére hozzá kell tennem, hogy még több információra volna szükség a mézfogyasztás hatásaival kapcsolatban, ugyanis tapasztalataim szerint elsősorban a vegyes virág- és akácmézet ismerik az emberek.

Pedig sokkal több mézfajta van, amiket számtalan problémára érdemes fogyasztani.

De nemcsak a hatása, hanem az íze miatt is érdemes mézet enni. Hogy milyen a jó méz? A jó méz érett, léppel „lefedelezett”. A jó méznek zamata van. Közülük talán a jellegzetes illatú, zamatú hárs a legismertebb.

Balogh Szilvia bízik benne, hogy jól alakul a magyar méhészet jövője, bár ahhoz, hogy eredményes legyen, nemcsak a méhek és a szakma szeretetére van szükség, hanem kedvező külső tényezőkre is.

– A méhészet jövőjéért szurkolok. Elő­ször is, bízom benne, hogy a méhekre káros vegyszereket betiltják, mert a repcénél, a napraforgónál jelenleg rengeteg méh elpusztul. Azonkívül a klímaváltozás, az elmúlt években szélsőségessé vált időjárás nagyon megviseli a méheket.

Ha nincs eső, vagy ha az évszakhoz képest hideg van, akkor semmi nem alakul a tervek szerint.

Emiatt az „alapanyagaink” terén is megnőtt a bizonytalanság, hiszen az időjárás a fákat is egyre jobban megviseli. Erre csak egy példa a tavaly elfagyott akácosok esete, ami nagyon nagy kiesést okozott a mézmennyiségben, és így természetesen, a bevételünkben is.

Aztán ott vannak méhbetegségek: az atka, a nyúlós költésrothadás szintén hatalmas károkat okoznak, mert nehéz ellenük védekezni. Összefoglalva: ha hosszú távon nézzük, anyagilag nem biztos, hogy megéri a méhészkedés. De munka és szorgalom nélkül nincsen semmi, mindenért tenni kell.

A magyar méz amúgy csodálatos termék, és ezt mindenki elismeri. Az Agrárminisztérium is a méhészek mellé állt. De a mostaninál jóval több reklám kellene neki. Az is fontos lenne, hogy idegen országokból ne hozzanak mézet hazánkba – minek, mikor van itthon sokkal jobb?!

A magyar méz felvásárlói árát kellene emelni, mert a méhészek néha megalázva érzik magukat, annyira keveset adnak a termékükért – miközben a magyar méz kiváló.

Saját mézes jövőjét is annyira bizonytalannak érzi, hogy nagyobb beruházást nem tervez.

– Mindig újratervezés van, egyre azon kell törni a fejünket, hogy hogyan tovább. Úgy látom, generációváltás zajlik a méhészetben. Szerintem régebben még a méhészek is jobban tisztelték egymást, segítettek egymásnak. Ma már, sajnos, ez nem nagyon mondható el rólunk.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság