Az Ukrajnából az öreg kontinens nyugati felébe irányuló mézexportról sokat elárul, hogy tavaly két héten belül teljesítették a kvótát az itteni nagykereskedelmi cégek.
– Hónapokkal ezt megelőzően hatalmas felvásárlási kampány kezdődött országszerte, amelynek során meglehetősen olcsón vették át a felkínált mézmennyiséget – emlékezik vissza Huszár Csaba beregardói méhész. – A szükség pedig mint tudjuk, nagy úr.
Ez akkor érint különösen érzékenyen bennünket, amikor csak hosszú hónapok munkája után számíthatunk némi bevételre. Például az őszi betelelési időszak és a késő tavasszal esedékes akácmézpergetés között akár nyolc hónap is eltelik.
A kívülálló azt gondolhatja, hogy az enyhe időjárásnak köszönhetően a kaptárak népe simán átvészelte a mögöttünk hagyott hónapokat.
– Tény, hogy az enyhe tél némi könnyebbséget jelent, de valójában nem a mínuszok jelentik a legnagyobb veszélyt szorgos rovarjaink számára, hanem az, ha időközben elfogy az élelmük. Illetve az is nagyon sokat nyom a latban, hogy ősszel mennyire sikeres az ősi ellenség, a méheket pusztító varroa atka elleni védekezés. Sorstársaim beszámolóit hallgatva úgy tűnik, hogy idén felemásra sikeredett a kitelelés. Sok méhcsalád elpusztult, mert időközben elfogyott az élelme.
Nagy csapást jelentett, hogy ősszel jelentős mértékben emelkedtek a cukorárak. Márpedig a családok kiteleléséhez jelentős mennyiségű cukorra volt szükség. Az ezekben a hetekben elindított serkentő etetéshez szintén nagy mennyiségű cukorszirupot használunk fel. Mindegy, hogy mit tervezünk a jövőre vonatkozóan: akár az akác virágzásának idejére szeretnénk erős családokat nevelni, akár műrajokat kívánunk értékesíteni, most mindenképpen rendszeresen etetnünk kell.
Továbbra is az a helyzet, hogy a kárpátaljai méhészek éves bevételük 75–80 százalékát eladott műrajokból nyerik?
– Ez igaz, ám gyorsan tegyük hozzá, hogy egyre több a nehézség az értékesítés terén – válaszol Bíró Ferenc, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége méhészeti tagozatának vezetője.
Mostanság ugyan mutatkozik némi érdeklődés, ám félő, hogy az eladási árak alacsony szinten maradnak.
Ismerve a kárpátaljai agráriumban zajló folyamatokat, bizonyára a méhlegelők vonatkozásában is nagy változásoknak lehetünk tanúi.
– És egyben elszenvedői is. Legalábbis mi méhészek így érezzük. Egyre több tőkeerős agrárholding működik megyénkben, amelyek a kukoricatermesztést helyezik előtérbe. Ám a technológiájuk annyira vegyszerközpontú, hogy jobb, ha a méheink még a tábláik közelébe sem mennek. Szerencsére a napraforgó a nagyüzemek másik favorizált növénye. Hasznos rovarjaink ezekről a táblákról mind virágport, mind nektárt bőségesen tudnak gyűjteni.