Back to top

Zöldülő főváros

Ma már közhely, hogy világunk felgyorsult. Valamennyien tapasztaljuk, hogy mindennapjaink napról napra magasabb fordulatszámon pörögnek, ezzel egy időben gyorsabb tempóban pusztítjuk a természetet is. Világviszonylatban fogynak az erdők, csökken a természetes környezet.

Hatalmas pusztító erdőtüzekről és önös gazdasági érdekektől vezérelt erdőirtásokról szólnak a híradások, sokkolva a téma iránt fogékony embereket. De mi a helyzet Magyarországon? Csökkenek a magyar erdők? Hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, most induló rovatunkban a hazai erdős területek helyzetének elmúlt 100 évén kalauzoljuk végig az Olvasót. Elsőként a főváros zöld tüdejének történetét foglaljuk össze.

Az I. világháború előtti Magyarország erdőségei mintegy 7,3 millió hektáron terültek el, az ország akkori területének csaknem 26 százalékán. A trianoni békediktátum azonban amellett, hogy a magyar népet szétszakította, erdőterületét is drasztikusan, 85 százalékkal csökkentette. Erdőkben leggazdagabb tájaink – a Kárpátok és Erdély hegyvidékei – a határokon kívülre kerültek, a csonka országban csak 1,1 millió hektár erdő maradt, emiatt az erdősültség 11,8 százalékra visszaesett.

A faanyag hiánya legsúlyosabban az Alföldet érintette, hiszen a béke megkötése előtt az ott élő lakosság a Kárpátok erdőségeiből fedezte szükségleteit, viszonylag olcsón.

A 19. század elejére ráadásul berobbant az ipari forradalom, melynek faigényével már nem bírt lépést tartani a megmaradt erdők természetes felújulása. Az erdésztársadalom ezt felismerve, bevezette a tervszerű erdőgazdálkodást, az erdők pótlása pedig az 1920-as években stratégiai cél lett.

Az Alföldön kezdték

A kezdő lépést az alföldi régió fásítási programjáról szóló 1923. évi 19. törvény jelentette, melyet Kaán Károly erdőmérnök készített elő, aki a hazai természetvédelem alapköveinek letételével és a megmaradt erdők állapotjavítási feladatainak kidolgozásával is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

A tervek szerint a mezőgazdasági szempontból értéktelen területekre a helyi klímához jól alkalmazkodó erdőket kívántak telepíteni, de rendelkezett a törvény a mezőgazdasági területek körüli erdősávok, fasorok kialakításáról is.

A faínség megszűnése mellett Kaán Károly arra is számított, hogy az erdőtelepítések jótékony hatást gyakorolnak majd az Alföld klímájára, a levegő magasabb páratartalma és a csökkenő porszennyezés pedig segíti a tuberkulózis elleni védekezést is.

A Guckler Károly út a Hármashatárhegyen 1927-ben... (Fortepan)

A gyors eredmény elérése érdekében idegenhonos, szélsőséges viszonyokat jól toleráló fafajokkal kezdtek kísérletezni. Ennek egyik helyszíne volt a Pilisi Parkerdő kezelésében lévő Gödöllői Erdészeti Arborétum is, ahol az egyes akácfajták növekedését vizsgálták. Az arborétum Magyarország egyik legszárazabb mikroklímájú területén található, így kísérleti célokra különösen alkalmasnak bizonyult.

A kopárok helyén

A homokon, a szikeseken és a kopárokon más és más fafajok mutatkoztak ígéretesnek, amelyeket egyfajos (monokultúr) állományként vagy elegyes telepítésekben alkalmaztak.

Így alakultak ki az alföldi akácosok, erdeifenyvesek, a kopárok feketefenyvesei, de az ártéri nemes nyárasok is, zöld juharral, kései meggyel és nyugati ostorfával tarkítva.

Az erdészek ezeket az erdőket úgynevezett előerdőnek szánták, vagyis később igényesebb, őshonos fafajokkal kívánták a területeket újraerdősíteni. Az átalakítás néhol már megtörtént.

...és 2019-ben

Ennek megfelelően megindult a főváros közvetlen közelében található, a filoxérajárvány pusztítása miatt kopárrá vált magaslatok, például a Hármashatár-hegy erdősítése is. Az erdősítési program vezéralakja az a Guckler Károly volt, akinek nevét a hegycsúcson álló, 2018-ban átadott kilátópont és a hegy oldalában kanyargó tanösvény is viseli. Guckler Károly fővárosi erdőmesterként – bécsi mintára – a talaj iránt kevésbé igényes feketefenyőben látta a megoldást, melynek talajképző szerepet szánt. Munkájának köszönhetően napjainkra ezekben az erdőkben már megtelepedtek az őshonos fafajok, térnyerésükhöz a Pilisi Parkerdő szakemberei apró lépésekben eltávolítják a feketefenyőt, emellett hazánkban honos fafajokat is ültetnek.

Lassúnak vélték

A kopárok mellett más gondok is adódtak a főváros környéki erdőkkel.

A lakossága ugyanis már az I. világháború előtt szinte csak tűzifaerdőként kezelte a budai tölgyerdőket.

A tűzifa termelését költséghatékony módon oldották meg: nem vetettek magokat, nem ültettek csemetéket. Az erdőt levágták, az ott maradt tövekről újra sarjadtak a fák, így aztán hamar sűrű erdőség alakulhatott ki. Ez a folyamat a háborút követő faínség miatt csak rosszabbodott. A sarjaztatás egyik legnagyobb veszélye ugyanis, hogy általa a tölgyfák egészségi állapota jelentősen romlik, így hosszabb távon ez a megközelítés a fák és az erdő pusztulásához vezet. Guckler Károly egyértelműen felismerte ezt a gondot.

A kopárokon embert próbáló feladat az ültetőpászták és gödrök kialakítása

Amikor kinevezték erdőmesterré, majd az Erdészeti Hivatal vezetőjévé, nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába, hogy a tuskókról sarjadt tölgyesek helyébe élet-erős, fiatal fákat ültessen. Mindebből azonban a város és a lakói csak a gyors ütemben kitermelt sarjerdőket látták, ami jókora felháborodást keltett.

Mivel a magról kelt, így lassabban és kevésbé látványosan növő tölgyeket sokan nem tudták erdőként elfogadni, a munkálatokat lassabb ütemben, kisebb területeket kitermelve, majd beültetve folytatták.

A II. világháború derékba törte a fásítási törekvéseket. A munkálatok csak az ’50-es, ’60-as években, a szocialista tervgazdálkodás időszakában indultak újra a fővárosban és az ország más területein. A Budai-hegyvidék telepített erdőségei mellett akkor jöttek létre a pesti oldal „kiserdői”, céljuk a por- és a zajszűrés mellett a gazdasági hasznosítás volt.

Farkas-erdő, Halmi-erdő, Keresztúri-erdő, és még hosszan folytathatnánk a felsorolását azoknak a „kiserdőknek”, melyeket abban az időben azért hoztak létre, hogy tűzifát adjanak. Szerepük napjainkra teljesen átformálódott. A fővárosban egyre kevesebben fűtenek fával, a fatüzelést felváltotta a távfűtés, valamint a gáz-, a villany- és egyéb fűtési módok.

A budapesti erdők területe jelenleg 5700 hektár, és mindinkább a pihenést, a felfrissülést, a napi sportolást és kutyasétáltatást szolgálják, ezzel új feladatok, kihívások elé állítva az ott dolgozó erdészeket.

Földünk „erdőcsökkenési” trendjei tehát szerencsére hazánkra nem vonatkoznak. Mi több, az elmúlt 100 év alatt a kétszeresére nőtt a magyar erdők területe, hiszen 2020-ban már több mint 22 százalékos erdősültségről beszélhetünk. A tervek szerint pedig ez a szám a következő 10 évben 27 százalékra emelkedhet.

Mészáros Péter

Pilisi Parkerdő

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2020/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mikor kezdjük el öntözni?

A fák gyökerei nagy területet hálóznak be a talajban, és a legtöbb vizet és táp­anyagot két időszakban veszik fel: március közepétől május közepéig, illetve augusztusban és szeptemberben. Mindkét időszakban energiaigényes élettani folyamatok játszódnak le a fákban, amit lehetőség szerint nekünk is támogatnunk kell.

Több mint ötszáz középiskolás az erdészeti vetélkedőn

A veszprémi Vetési Albert Gimnázium csapata nyerte az idei „Fedezd fel az örökséged!” erdőismereti vetélkedőt. Az Országos Erdészeti Egyesület ötödik alkalommal hirdette meg a középiskolásoknak szóló versenyt, amely idén az erdők láthatatlan értékeire hívta fel a figyelmet. A vetélkedőre 58 településről közel 100 iskola 185 háromfős csapata jelentkezett.

360 ezer diákkal egy hétig a fenntarthatóságról

Április 19-23. között hatodik alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei Fenntarthatósági Témahetet. A rendezvénysorozat Áder János online tanórájával kezdődött hétfő délelőtt. A Témahéten határon innen és túl több mint 1600 iskola 360 ezer diákja foglalkozik a fenntarthatóság kérdésével.

A bölények menthetik meg a spanyol erdőket

A bölények menthetnék meg a spanyol erdőket a tüzektől, mivel a korábban a kihalás szélére sodródott, de manapság újra növekedő populációjú növényevő faj az erdők gyúlékony aljnövényzetével táplálkozik - hívják fel a figyelmet szakemberek.

Mivel permetezzük a vadgesztenyefákat?

Ismét beindítottuk az előrejelző hálózatunkat, április 6-án felszereltük a csapdákat a vadgesztenyelevél-aknázómoly rajzásának követésére. Az ország nyolc pontján figyeljük majd a fogási adatokat, és azok alapján teszünk javaslatot a permetezés megindítására. A kezdés időpontját azonban mindenki csak a saját faállományába kihelyezett csapdákkal tudja meghatározni.

Rezét újra szolgálatban

Sikeresen teljesítette a hatósági üzembe helyezési vizsgát a Gemenci Állami Erdei Vasút gőzöse, így újból szolgálatba állhat. Utasokkal teli szerelvényeket azonban a koronavírus-járvány miatt még nem vontathat.

25 év, 25 erdei kincs, 25 kilométer

Negyed évszázada tart a környezeti nevelés a Mecsekerdő Zrt. erdei iskoláiban, ennek alkalmából az online oktatásban is felhasználható ismeretterjesztő sorozatot készít, valamint közös kilométer- és emlékgyűjtésre hív a baranyai erdőgazdaság.

Az esőerdők második legnagyobb pusztítója az Európai Unió

A Természetvédelmi Világalap felmérése és elemzése szerint közvetve az Európai Unió a második legnagyobb pusztítója az esőerdőknek azzal, hogy olyan fogyasztási cikkekre tart igényt nagy mennyiségben, ami az erdők kivágásához vezet.

„Erdőt a jövőnek kell létrehozni, nem a múltnak”

Első alkalommal jutott be magyar pályázó a COPA-COGECA női innovációs díjának döntőjébe. Biró Boglárka erdőmérnök, a SEFAG Zrt. Lábodi Erdészetének fahasználati ágazatvezetője nemcsak hazánkat képviselte elsőként az európai női gazdálkodókat reprezentáló versenysorozatban, hanem az erdőgazdálkodást is.

Pompás „jégbabák”a királykúti jegesbarlangban

Szemet gyönyörködtető, és ritkán látható méretű képződmények jöttek létre a királykúti jegesbarlangban, ahol az idei tél időjárása különösen kedvezett a jégképződés folyamatának. Az ÉSZAKERDŐ Zrt. Telkibányai Erdészetének kezelésében van Magyarország egyetlen jegesbarlangja.