0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tisztes megélhetést biztosító juhászat

A te birkádba te nyúlj bele! Ezt a tanácsot is megfogadta Cseresnyés Jenő, aki annak ellenére, hogy juhászdinasztiából származik, nem a felmenőitől tanulta meg a szakmát. Csak a húszas éveinek végén került a mezőgazdaság közelébe, viszont azóta a szakma nagy öregjeitől megtanult mindent, amit csak lehetett, legyen szó szaporodásbiológiáról, takarmányozásról vagy épp a problémás ellésről.

Cseresnyés Jenő kisebb-nagyobb meg­szakításokkal 30 éve, 10 éve pedig folyamatosan juhászkodik. „Szeretem csinálni. Amikor belekezdtem, azt hittem, talán nullára kijövök, de aztán kiszámolva a költségeket és a bevételeket kiderült, hogy a támogatások és a bárányárak adta jövedelem tisztes megélhetést biztosít.”

Cseresnyés Jenő juhászdinasztiából szár­mazik, így azt gondolhatnánk, egyenes útja vezetett ide.

Ám ez nem így volt. Olajipari végzettséget szerzett és csak valamikor huszonévesen kezdett érdeklődni a gazdálkodás iránt. Mezőgazdasági pályafutását a helyi tsz borjúszállítójajént kezdte, mellette kezdett állatokkal foglalkozni, aztán mivel már a nagyapjának is birkái voltak, ő maga is juhtartásba fogott.

„Nyolcvankét anyám van, magyar merinó, lacaune és Ile de France vegyesen, valamint egy Ile de France kosom. Ezek a fajták jó bárányokat adnak, a kereskedő pedig ezt veszi meg. A magyar merinót azért kedvelem, mert kétévente három bárányt ad és nagyon jó anya. Emellett a francia fajtákkal nagyon jó utódokat eredményez még akkor is, ha meg akarom tartani tenyészállatnak.” A kos egyébként állandóan a jerkék között van, az állatok pedig „a fű hegyére” december-januárban ellenek.

Ahogy a juhász meséli, nincsenek modern istállói, ám a régi hodályban is jól élnek, mert szem előtt tartja a mondást: az éhes állat fázik.

A szaporulatot a herendi Angusker Kft.-nek értékesíti, amellyel korrekt viszonyt alakítottak ki. Évente 70-80, legfeljebb 100 20-27 kg súlyú bárányt ad el, illetve szokott jerkéket is értékesíteni. „A selejt birkát egy közeli vágóhídnak adom el. A gyapjú manapság ráfizetés, de egészségügyi okokból muszáj a birkát megnyírni. Tavaly a nyírás negyvenezerbe került és tízezerért adtam el ugyanannak a cégnek, amely felvásárolja a bárányaimat is.”

Cseresnyés Jenő mind a szénát, mind a szemesterményt vásárolja az állatainak, de ami a fő, minden nap legeltet. Kibérelt egy kimerült kavicsbányát, bekerítette és megteszik azt a napi 10 kilométert, amit az öregek szerint egy nyájnak meg kell tennie.

S ha már az öregeknél tartunk, Cseresnyés Jenő szerint a juhászmesterséget csak részben lehet megtanulni, de idővel az ember mindenbe belejön.

Ő maga egy csomó dolgot a gyakorlatban az öregektől, juhászoktól és állatorvosoktól tanult meg. Ők mondták, hogy mivel a juhász ismeri legjobban az állatait, ő tudja azokat a legjobban meggyógyítani, vagy éppen megelletni is.

Ahogy arról már szó volt, Cseresnyés Jenő számára a juhtenyésztés tisztes megélhetést biztosít. „Fiataloknak is melegen ajánlom, akár egy családi háznál 10-20 birkával is érdemes elkezdeni, különösen, ha van legelőterület.” – mondja a juhász. Napokra elmenni ugyan nem lehet, ám a legeltetés, illetve e nyugalmas életvitel mellett jut idő olvasásra, így lehet valaki a gyógynövények szakértője ugyanúgy, mint Mikszáth műveinek jó ismerője – ahogy Cseresnyés Jenő.

Forrás: Kistermelők Lapja