0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Tojás helyi használatra

Az Altinger családban Péter, a férj őstermelő, Marianna, a feleség egyéni vállalkozó. Ahogy Zalalövőn a legtöbben, ők is munka mellett, másodállásban dolgoznak a mezőgazdaságban. A házuk udvarában „működő” tojástermelő gazdaságukban a nagymama van otthon egész nap az állatokkal – ahogy mondja, szeret az tyúkok körül lenni.

A családi gazdaság nem tojástermelőként indult. Először keltetőjük volt, azonban a nemes fajtáknak, a bocskorosnak, a kopasznyakúnak nem volt piaca. Így fordult az egyébként akkor a nemzetközi fuvarozásban kamionsofőrként dolgozó családfő figyelme a baromfitartás, pontosabban már akkor is a tojástermelés felé.

Ennek ellenére 2015-ben az akkor GYES-en lévő, diplomás ápoló feleség végezte el az aranykalászosgazda-tanfo­lya­mot, s lett először őstermelő majd egyéni vállalkozó.

150 ketreces tartású tojótyúkkal kezdtek. Az állomány azután a kereslet növekedésével párhuzamosan évről évre nőtt, mára közel 600 Tetra SL tyúkot tartanak. Ennél tovább azonban nem tervezik növelni az állományt, mert, bár több tojást is el tudnának adni, ennél a létszámnál még nem kellett nagyobb beruházást végrehajtaniuk, mindent önerőből, támogatás igény­bevétele nélkül építettek.

A nagyobb állomány fajlagos tartási költségei is növekednének, különösen a takarmányozásé. A kukoricát ugyanis saját, 10 hektáros területükön termelik, mellé szóját és meszet vásárolnak, nagyobb állományhoz pedig a kukorica egy részét is vásárolniuk kellene.

A takarmányt egyébként maguk keverik – egyszerre egy hétre előre.

A növekedés ellen szól az is, hogy ha több a tojás, azzal esetleg piacra kellene járni, amit a család nem vállal. Ennél az állományméretnél még meg tudják teremteni az egyensúlyt a munka, a gazdálkodás és a családi élet között.

A madarak naposcsibeként január végén, február elején érkeznek a gazdaságba, Altingerék helyben nevelik fel őket, egy szezont tojnak, majd június elején van a váltás, amikor az 5 hónapos állomány már S méretű tojást tojik. A másfél éves öreg tyúkok értékesítésével sincs gondjuk: amit ők maguk, illetve a família nem vág le, azt a háztól az ismerősök elviszik.

Ezekkel a tojásokkal egyébként csak a környéken találkozni. Altingerék látják el az iskolát, éttermeket friss tojással, ahol kötelező a fertőtlenítés, így ők maguk nem kell, hogy bármi módon előkészítsék azokat az eladásra.

Ezért is kedvelik a ketreces tartást, ugyanis a tojás tisztább, mint szabad tartás esetén, és kevesebb a törött, a használhatatlan is.

Az állomány természetesen folyamatos állatorvosi kontroll alatt van, háromhavonta esnek át szalmonellaellenőrzésen, így a háztól vitt tojás is teljesen biztonságos (a háziasszony döntheti el, hogy csak megmossa, vagy hipós vízben fertőtleníti). Az ára régi törzsvásárlóknak a tojás nagyságától függetlenül 40 forint, a többieknek idén pár forintot emeltek – bár szerintünk a vevőknek még így is megéri.

Forrás: Kistermelők Lapja