– Tenyészállatok esetében az ilyen magas ár egyáltalán nem mondható megszokottnak. Nemcsak a limousinok esetében rendkívüli összeg ez egy tenyészállatért, hanem más fajták tulajdonosai is örülnének, ha ilyen értéken tudnák elárverezni állataikat, különösen egy üszőt.
mert ezekben az országokban nagyra becsülik a javító hatást, amit ezek az egyedek a párosítás során át tudnak örökíteni az ivadékállományba. Ezért ezek a faktorok jelentős árnövelő tényezők. Hasonlóra a közép- és kelet-európai országokban kevésbé látunk hajlandóságot. Azt is látni kell, hogy Nyugaton a származás és egy-egy felmenő kiállításon való szereplése jelentős árnövelő tényező. Vagyis minél jobb tenyésztési vagy teljesítményeredményt realizál egy állat, vagy minél jobb helyezést ér el egy bírálaton, annál magasabb lesz az ára – és persze az ivadékaié is.
Mit lehet tudni erről a konkrét állatról és a felmenőiről?
– Felmenői kizárólag brit és ír egyedektől származnak, bár ez nem zárja ki, hogy az ükszülei vagy az afeletti generációk francia vonalakra vezethetők vissza. Tulajdonosa Birminghamtől nem messze, egy 1989-ben alapított farmon végzi a tenyésztői munkát.
Tehát már a donor anya is bajnok volt. Az anyja felmenői között van a híres Wilodge Vantastic, Ferry and Talent. Mind kiváló brit tenyészállatok. Apai oldaláról pedig érdemes megemlíteni az Ampertaine Elgin nevű bikát, amelyik szintén jó áron, 32 ezer fontért kelt el, és felmenői közt szintén díjnyertes egyedeket találunk, például Samyt, Broadmeadows Cannont vagy a Sebastien nevű tenyészbikát.
Térjünk át a világ limousintenyésztésére! Hol tartják a legtöbb ilyen fajtájú állatot? Hogyan fogalmazható meg a limousintenyésztés célja?
– Mintegy 70 országban tenyésztik világszerte, a nagy szarvasmarhatartó országok – Kanada, az USA, Brazília, Argentína, Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-Afrikai Köztársaság, Oroszország, Mongólia – mind-mind jelentős állománnyal bírnak.
A magyarországi egyesület mióta működik?
– Hazánkban önálló egyesület végzi a fajta törzskönyvezését, amely 1989-ben alakult. Egyébként az 1970-es években került Magyarországra Franciaországból, eredetileg fajtatátalakító keresztezés céljából a magyar tarka állományra, majd – a kiváló eredmények miatt – hamar létrejöttek az első tiszta vérű importált állományok. Ezek leszármazottai ma is jelen vannak a populációban, bár azóta kiegészültek – a közelmúltban egyre gyakoribbá váló – import tenyészállatcsoportokkal.
A tenyészállatok összevetése alapján a legutóbbi, 2019-es XXVI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok tenyésztési nagydíját egy borjas limousin tehén hozta el. Hol tart ma Magyarországon a fajta tenyésztése és hány törzstenyészet található nálunk? Mekkora állománnyal számolhatunk itthon?
– Nagyon büszkék vagyunk fajtánk fajtaközi győzelmére, azt azonban mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy nem célszerű összehasonlítani egymással az egyes fajtákat.
A limousin talán azért vált annyira kedvelt fajtává, mert a nemesítése során nem kizárólag a hústermelésre koncentráltak tenyésztése szervezői, hanem reprodukciós tulajdonságai szinten tartása, illetve e két említett tulajdonságcsoport egyensúlya dominálta. Ezek mellé olyan adaptációs képesség társul, ami lehetővé teszi, hogy rendkívül sokféle környezetben kiegyensúlyozottan termeljenek az egyedek. A hegyektől az alföldekig, a nedvesebb legelőktől a szárazabb, szikesebb gyepekig mindenhol megélnek. Nem véletlenül terjedt el ennyire a fajta. Magyarországon a húshasznosítású fajták közül a limousin a legnagyobb létszámú.
Idén új teljesítményvizsgálati rendszer bevezetését tervezik. Ezt mi indokolta, és mely országok példáját vették figyelembe? Hogyan változik a tenyészértékbecslés?
– A tervezésen túl vagyunk, már bevezettük az új rendszert, és az év első 2 hónapjában mintegy 260 egyed adatait felvettük eszerint. Itt szeretném megjegyezni, hogy szakbizottságunk egy emberként állt a fejlesztés mögé, noha közülük kerülnek ki a törzstenyészetek tulajdonosai, akiket a legnagyobb munkával terhel ez a feladat. Ennek ellenére elfogadták és megszavazták, mert felismerték, hogy az adatgyűjtés nélkülözhetetlen a tenyésztői munka fejlesztéséhez. Kijelenthetem, hogy az egyesület rendkívül jó csapattal dolgozik, mind a döntéshozókat, mind a végrehajtókat tekintve. Ezért tudunk ilyen gyorsan és hatékonyan működni, ugyanakkor a szakma iránt elkötelezettek lenni.
A tenyészérték nem változott, az eddigi metódus szerint becsüljük, csak az eddig használt 205 napra korrigált választási súly egészül ki a többi tulajdonság mérésével. Az új adatok gyűjtésétől és értékelésétől az állományok típus szerinti elkülönülését várjuk.
Mennyire elterjedt a fajta esetében a genomvizsgálat? Ezt milyen teljesítményvizsgálattal kell kiegészíteni ahhoz, hogy egy adott egyed utódai az elvárt tulajdonságokat mutassák?
– Franciaországban, Németországban, Írországban és a nyugati országok zömében a legtöbb tulajdonság tekintetében végeznek genomikai tenyészértékbecslést. Nálunk inkább csak a bikák esetében kérnek elemzést a gazdák. A Központi Sajátteljesítmény-vizsgáló Állomáson minden egyes bikát vizsgálunk, ami az újdonsült tenyészbika-populáció nagyjából 20 százalékát jelenti.
youtube://v/cKXEdM9LmdE