0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Zöldségtermesztés: A jövedelmezőség határán

Mintha a végét járná idehaza a zöldborsó- és a csemegekukorica-termesztés. Korábban is jelezték, hogy vannak gondok, főként a zöldborsó jövője válik kérdésessé a klímaváltozás miatt. Amikor pedig tavaly a gabonafélék ára fölfelé kúszott az aratást követően, a két nagymagvú zöldség termesztésében érdekelt gazdák elkezdték kongatni a vészharangot.

 A klímaváltozás mellett a szerválaszték szűkítéséből adódó növényvédelmi nehézségek is ellenük szólnak. A zöldborsót valamikor négyéves fordulóban termesztették Magyarországon, ma pedig már arról szól a szakmai fáma, hogy legalább hat évet kell várni, amíg visszakerülhet a helyére. A tél ennek a két növénynek a „temetésétől” volt hangos. Hol tartunk most? Erre kerestük a választ Kurucz Gyulával, a Nagyhegyesi Szövetkezet vezetőjével.

A gazdaság 1600 hektár jó minőségű földön gazdálkodik, amiből 1000 hektárt a legkorszerűbb módon tudnak öntözni.

A szövetkezet mintegy 70 földtulajdonost és gazdát integrál, sőt néhány régi ismerős földjét is megművelik üzleti-baráti alapon.

Fennállásuk óta arra törekedtek, hogy úgynevezett pénzes növényeket termesszenek; olyanokat, amelyek nemcsak nagy hektáronkénti árbevételre képesek, hanem az átlagjövedelmük is jóval meghaladja a szokásosat. Még a legutóbbi évek fejlesztései is ennek jegyében történtek náluk, bár a korábban megpályázott öt lineár öntözőrendszerből csak egy nyert támogatást. Némileg változott a kép a közelmúltban. Tavaly három öntözésfejlesztési pályázatot adtak be, amiből egy már biztosan nyert, és a másik kettő kapcsán is bizakodnak a kedvező döntésben. Emellett, ugyancsak pályázat segítségével, nagyobb víznyomó-beruházásba akarnak kezdeni, hogy a gazdaság összes területét öntözhessék.

Fő- és másodvetésben

Korábban 12 növénykultúrával foglalkoztak, de közülük a burgonya és a cukorrépa már befejezte a pályafutását Nagyhegyesen.

Ígéretesnek mutatkozik viszont az ún. zöldítő és zöldtrágyanövények vetőmagjának termelése, mert nagyon korrekt partnerre akadtak a Multimag Debrecen Kft.-ben.

A többi fajt sem feltétlenül vetik minden évben. Termesztenek takarmánykuko­ricát, öntözetlenül 10 tonnával szá­molnak hektáronként a 40 aranykoronát meghaladó területeiken. Az öntözött kukoricánál viszont a hektáronkénti 15 tonna az elvárás. Ennek megfelelően ennek a jövedelme is figyelemre méltó.

Zöldbab csak öntözve

A fővetésű zöldbab hektáronként 14 tonnát teremhet, és az átvételi ára kilónként 100 forint. Viszont irgalmatlanul drága a vetőmagja. Csakis öntözve szabad termeszteni, amellett a növényvédelme – különösen a kártevők ellen – egyre kilátástalanabb. Akár 770 ezer forint is lehet a hektáronkénti jövedelme, de ez az ideális állapot, a mai körülmények között lehetetlen elérni.

A másodvetésű zöldbab hektáronkénti termése 12 tonna, és az öntözésére még jobban kell figyelni. Azon kívül minden gondja-baja megegyezik a fővetésű zöldbabéval, ám a jövedelme legfeljebb 500 ezer forint lehet – ha az égiek és földiek is úgy akarják.

A fejtett bab 6,5 tonnára képes hektáronként, ám ennek az értékesítési ára kilónként 200 forint. Ezzel a növénnyel is ugyanaz a gond, mint a zöldbabbal: nem kedvez neki a klíma, és nagyon meggyengült a vegyszeres növényvédelme, vagyis a kártevők lenullázhatják az eredményességét.

A télen még úgy volt, hogy befejezik a hibridkukorica-vetőmag termelését, de végül kaptak egy jó ajánlatot a legnagyobb hazai termeltetőtől, úgyhogy ezt a munkát is folytatják. A nagymagvú zöldségek közül a csemegekukoricát, a zöldborsót és a zöldbabot termesztik fővetésben. A zöldborsó után következik a másodvetésű csemegekukorica és a másodvetésű zöldbab, valamint termesztenek még fejteni való babot is.

Mire elég az áremelés?

Az öntözetlen kukoricánál meghaladja a 300 ezer forintot a hektáronként maradó nyereség, és roppant egyszerű a termesztése.

Az öntözött kukoricáé már kissé bonyolultabb, de kimutatható hektáronkénti jövedelme megközelítheti az 500 ezer forintot. Igaz, ebből le kell vonni 100 ezer forintot, mivel az öntözött és otthagyott területet újra kul­túrállapotba kell hozni.

A hibridkukorica-vetőmagból öntözéssel legalább 5 tonnára számítanak a betakarításkor. Ez a mostani ajánlat szerint 500 ezer forint átlagjövedelmet ígér, és esetleg még egyéb bónuszok is jöhetnek rá.

Öntözéses csemegekukorica-termesztésnél napjainkban hektáronként 20 tonnáról beszélnek, ám a gyakorlatban nem mindig ennyi. Sok fajtában ugyan valóban benne van ez a teljesítmény, de mivel az üzemekben gyakran nem tudják őket a számukra legalkalmasabb időben elvetni, csökken a hozam. Emellett a szakaszolás érdekében igen korai és korai csemegekukorica-hibrideket is kell vetni, amelyek termőképessége bizony a 20 tonna alatt marad. A feldolgozók végre „megemberelték” magukat, és árat emeltek. Viszont Kurucz Gyula szerint még így is kérdéses, hogy mire lesz elég a kilogrammonkénti 50 forint a betakarítás utáni elszámolásban. Csak emlékeztetőül:

2019-ben 36-38 forintot fizettek egy kilogramm csemegekukoricáért, tavaly már 43-45-öt, így jutottak el ezen a télen az 50 forintig.

Ennél a növénynél létezik szubjektív hátrány is, mégpedig az, hogy nagy a különbség vevő és vevő közt, már ami a termelővel való korrektséget illeti.

A másodvetésű csemegekukorica a zöldborsó után számításaik szerint csak 16 tonnás átlagtermést ígérhet, ráadásul ehhez is minden évben legalább 150 mm öntözővizet kell kiadni. Ez 150 ezer forinttal növeli a költségeket. Ne feledjük, az öntözött takarmánykukorica csaknem ennyit, hektáronként 15 tonnát terem ugyanott. Ez utóbbinak kockázatmentes az értékesítése, nem kell tartani területkizárástól és utólagos levonástól, mint amit a csemegekukoricánál tapasztalnak a termelők. Ezért is keveslik a gazdák a hektáronként 360 ezer forintos átlagnyereséget, főként, ha összevetik a takarmánykukoricával.

Egyre kockázatosabb

A zöldborsót fővetésben termesztik. Amikor ennek a költség-hozam viszonyairól beszélünk, Kurucz Gyula azzal kezdi, legyünk realisták!

A különböző éréscsoportú zöldborsófajtákra náluk hektáronként 6,5 tonnára mernek szerződni.

Ezen a télen látványosan megugrott a növény szerződéses ára, most 150-160 forintért sikerült megalkudniuk rá. Két évvel ezelőtt általában 100-110 forintot adtak érte, aztán tavaly néhány helyen már sikerült elérni a kilónkénti 130-at. Az árnövekedés tempója eléggé látványos, ennek ellenére a felvásárlási ár még így sem versenyképes a már említett száraz vagy öntözött takarmánykukoricáéval, illetve ebben az új helyzetben a hibridkukorica-vetőmagéval. Ha a fővetésű zöldborsónál minden rendben lesz, akkor számíthatnak a sikerre. Viszont a növényvédőszer-kivonások nagyon érzékenyen érintik ezt a növényt, a korábbi hatásos szerek helyett ma már jobbára csak „szentelt vízzel” dolgozhatnak a termelők.

Rettentően veszélyezteti a zöldborsót a fuzárium, főleg öntözéses termesztésben.

Azon kívül emberfeletti izgalmakra ad okot a gyapottok-bagolylepke és a levéltetű. Ha ez utóbbi megjelenik a zöldborsóállományban, akkor ott abban az évben már nem számíthatnak nyereségre.

Megbízható partnerek

Nagyhegyesen idén 180 hektáron vetettek és vetnek zöldborsót. Tavaly még 430 hektáron termesztették a növényt, de vissza kellett lépniük. A kényszerhelyzetben a feldolgozók árat emeltek, ám még így sem sikerült az igényeknek megfelelő nagyságú területet leszerződni az országban. Azok a gyárak, amelyek év elején belátták, hogy a megdrágult gabonafélékkel tartaniuk kell a versenyt, azok viszonylag elfogadható nagyságban tudtak szerződést kötni, de aki sokáig spekulált, hogy fizessen-e többet vagy sem, annak most jobbára legföljebb mutatóban van szerződése zöldborsóra.

A nagyhegyesiek eddigi jó kapcsolatukra alapozva kötöttek szerződést a Kecskeméti Konzervgyárral, a Parmen Kft.-vel és a balmazújvárosi Global Green Kft.-vel.

Azért nekik termesztenek, mert őket régóta ismerik, kölcsönösen elégedettek egymással és tisztelik a másikat.

Bármennyire szép is a 160 forintos átvételi ár, a mostani piaci viszonyok között mégsem elég vonzó. Más növényeket egyszerűbben, sokkal kisebb odafigyeléssel lehet megtermelni és értékesíteni. Az integrációs partnereik kivétel nélkül a takarmánykukorica termelését választották a zöldborsó helyett, még ha száraz körülmények között valamivel kisebb is a hektáronkénti jövedelme.

A Nagyhegyesi Szövetkezet helyzete speciális abban a tekintetben, hogy elenyésző a földbérletek aránya, jobbára ki-ki a saját földjén gazdálkodik. Ennek azért nagy a jelentősége, mert a tulajdonos vigyáz a földjére, annak minőségére, és nem a mindenáron való kizsarolása vezérli.

Csemegekukoricát valaha 1000 hektáron termesztettek, de idén csak 150-re kötöttek szerződést, a már említett három céggel egyenlő arányban.

A termesztés melletti döntő érv nem a jövedelem nagysága, hanem a feldolgozókkal kialakított becsületes, tisztességes viszony volt: most a gazdák próbálnak segíteni a maguk módján a rendkívül súlyos helyzetbe került üzemeknek. Távolabb látnak az orruk hegyénél, ezért ápolni igyekeznek a korábban megszolgált bizalmat.

A tervezett 130 hektár fővetésű zöldbabhoz még jön 80 hektár másodvetésű állomány a zöldborsó után. A fejtett babot egyre inkább „visszafejlesztik”, mert a mostani áron nem éri meg a termesztése.

Beszéljenek a számok!

Beszélgetésünkkor Kurucz Gyula felhívta a figyelmet egy nagyon zavaró külső körülményre, amit ő kapzsiságnak tart.

Egy nemzetközi kereskedőlánc reklámkiadványát mutatta, amiben a csemegekukoricát és a zöldborsót egyaránt 1000 forintért hirdették kilogrammonként.

Eközben a termelők morzsolt csemegekukoricára átszámolva 100 forintot kapnak kilogrammonként, a zöldborsóért pedig 150-160 forintot. A különbség tehát kilónként 840-900 forint. Ezek az arányok megmagyarázhatatlanok és elfogadhatatlanok.

Leginkább olyankor bosszankodnak, amikor a tévében-rádióban azt hallják, hogy milyen jól járnak a termelők, mert emelkedik a felvásárlási ár. A kukoricánál ez 6-8 forint kilogrammonként, a zöldborsónál 20-30 forint. A feldolgozás és a kereskedelem során erre sok száz forint rárakódik, mire a termék a fogyasztóhoz ér, de arról nem szól a fáma.

A bosszúság itt nem ér véget, hiszen most éppen a feldolgozók mennek a gazdákhoz, kérik a megértésüket, és azt, hogy ne követeljenek ilyen magas felvásárlási árakat. Ez szívre ható beszéd, a tetteket azonban az elmék vezérlik.

A gazdálkodást pénzre játsszák, tehát csak úgy lehet róla beszélni.

És mi van a kukorica, a búza és a többi gabonaféle áremelkedésével? Ugyanis a takarmánykukorica árának alakulása miatt kellett a zöldségnövények árát is – látszólag – nagymértékben megnövelni. Kurucz Gyula a számok embere. Szerinte nem hagyható figyelmen kívül például az, hogy a területalapú támogatást minden évben a szeptember végi árfolyamon kapják meg a magyar gazdák. Az euró 2019-es árfolyama közel 320 forint volt, ami 2020-ra 366 forint fölé ugrott. Ez a 46 forintos leértékelés a 20 százalékos áremelés háromnegyed részét lenullázta. A fennmaradó egynegyed részt pedig az inputanyagok költségének emelkedése vitte el.

Két példát is említ az árak kapcsán. A csemegekukorica címerezésének tavalyi napszáma 15 ezer forint volt, idén viszont már 20 ezer forintról beszélnek.

Annak a burgonyának, amit kilogrammonként 30 forintért visznek el a vevők a nagyhegyesiektől, csupán a prizmából a zsákba szedéséért és az egalizálásáért 10 forintot kér a napszámos; azaz a teljes érték egyharmadát.

A műtrágya tonnájáért múlt év végén még 60-70 ezer forintot kellett fizetni, ma már 100 ezer forintért adják. Ugyanez érvényes a növényvédő szerekre, az alkatrészekre, a javítási költségekre. Amikor Debrecenbe beköltözött a BMW, hatására megemelkedtek a környéken a keresetek. A Nagyhegyesi Szövetkezetben akkor 20 százalékkal emelték a fizetéseket. Most az üzemanyag drágulása ugrásszerű, hisz az egy évvel korábbihoz képest 100 forinttal többet kell fizetni a gázolajért literenként.

Ezekből az következik, hogy nominálértékben kimutatható ugyan a mezőgazdasági termékek áremelkedése, de reálértékben legföljebb a szinten tartásukról beszélhetünk.

És ebben a piac által vezérelt árversenyben a nagymagvú zöldségfélék egyre inkább az alsó polcra kerülnek.

Forrás: Kertészet és Szőlészet