0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Happy Hotel, avagy így készítjük mi a bogárszállót

Erdei, arborétumbéli kirándulások alkalmával, vagy épp az utcán, a kertben gyűjtögetett „kincsekből” készülhet a legjobb bogárszálló. Lehet, hogy ezzel a kijelentéssel a rovartudósok, vagy maguk a leendő vendégek nem értenek egyet, de ha nem a legjobb, akkor is a legszebb az, amit mi készítünk. Munkánk nem volt öncélú, hisz a nagymama városi kertjébe szántuk az élővilág letelepítésére.

Réka lányommal komoly kutatást végeztünk, mielőtt nekifogtunk a saját bogárszállónk elkészítésének. Elolvastuk Nagy Z. Róbert kollégám írását, felkutattuk az interneten a legjobb rovarhoteleket, a legmenőbbekből még galériát is készítettünk. Kutatásainkra alapozva döntöttünk úgy, hogy házi használatra tökéletesen

megfelel az az 50×30 centiméteres régi, de jó állapotú fiók és egy darab horganyzott csirkeháló, amit a lomok között találtunk.

A szállóhoz összeszedtünk egy csomó roppant értékes alapanyagot:

egy törött lyukacsos téglát, kisebb farönköket, különféle tobozokat, egy virágcserepet, apró botokat, bambuszt, a megszáradt karácsonyfánkat, csigaházakat és még egy vízipálma levágott szárait is.

Ahhoz, hogy a szállót felakaszthassuk, a tetejének kinevezett oldal alá

mindkét oldalra beütöttünk egy-egy szöget, aminek a helyét gondosan kimértük

(egyébként ez volt az egyetlen olyan dolog, aminél nem a szemmérték döntött).

A szállóvendékeknek lyukas fadarabokra is szükségük lehet, ezért az egyik kis rönkbe

6-os fúrószállal lyukakat fúrtunk.

Az elsőn megmutattam, hogyan kell az akkus fúrót használni, aztán a 11 éves nagylány már önállóan készítette el a „szobákat”. A másik, kemény rönk kettéfűrészelése, amelyről kiderült, hogy a közepén egy nagyobb lyuk van, végül apai feladat lett.

Mivel nem akartuk a szálló anyagait ragasztgatni, ügyeltünk a súlyelosztásra.

Alulra került a legnehezebb anyag, a tégla. A mellé beszorított tobozok biztosítják, hogy szilárdan álljon.

A virágcserepet felül középtájra rögzítettük, oda ahová a fém zárszerkezet mellett szöget tudtunk verni. Eredetileg egy egészen picike cserepet választottunk, de aztán egy nagyobb mellett döntöttünk – elsősorban esztétikai megfontolások alapján.

Két, V alakban bevert szögön lóg a felfordított cserép.

Ebbe a „szakirodalom” szerint szalmát kell tenni, nekünk azonban ez nincs, így a vízipálma leveleit rögzítettük. Réka elmés megoldása a gyurma, azt tapasztottuk a cserép aljába és szurkáltuk bele a növényt.

A különféle lyukméretű és textúrájú anyagok elhelyezése után luxuslakosztályként néhány csigaházat is rögzítettünk (itt kicsit csaltam és ragasztópisztolyt használtam). Ezután következett a Réka-varázslat:

temperával bizonyos részeket megfestett,

és mint minden művész, ő sem hagyta befolyásolni magát, hogy kizárólag virágszíneket, vagyis kéket, sárgát és pirosat használjon. Az „ablakkeretek” nála szigorúan feketék – nem tudom ezt vajon a rovarok milyennek látják…

Utolsó simításként jött a madaraktól való védelem. Jó is, hogy

a nagy cserép eltartja a csirkehálót, mert az csak akkor védi meg a bogarakat, ha pár centire van a rovarok bújóhelyétől.

Ekkor ugyanis a kicsi madarak, amelyeket esetleg a drótháló megtart sem tudnak hozzáférni a szállóvendégekhez. A csirkehálót tűzőgéppel, népszerű nevén takkerrel rögzítettem.

Végül a szállónkat fotózáshoz egy régi istállóajtóra akasztottuk,

majd a nagymama városi kertjébe szállítottuk.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu