A módszer azon alapul, hogy
a méhek biológiai antennájukkal felismerik a TNT robbanóanyag szagát,
miután arra kondicionálták őket, hogy összekapcsolják azt a cukoroldatéval. A gond azonban az, hogy az ember számára nem tanácsos követni őket az aknamezőre, amely fölött élelem reményében vidáman kavarognak.
Emiatt jöttek a képbe a drónok, amelyeket egyébként éppen ezekről a hasznos, döngicsélő rovarokról neveztek el. (Az angol drone kifejezés magyar jelentése: méh here.) Egy bosznia-hercegovinai és horvátországi kutatókból álló csapat kifejlesztett egy módszert arra, hogyan lehet a méheket munka közben drónokkal megfigyelni.
A pilóta nélküli légi járművek repülés közben rögzítik a rovarok mozgását, amelyet később speciális számítógépes program elemez, hogy kiderítsék, hol rejtőzhetnek az aknák a földben.
Az évtizedekkel ezelőtti háborúk alatt eltemetett robbanóeszközök ugyanis napjainkban is halálos fenyegetést jelentenek a világ számos részén. Becslések szerint Bosznia-Hercegovinában mintegy nyolcvanezer, Horvátországban pedig további mintegy harmincezer felderítetlen taposóakna maradt a ’90-es évekből, a délszláv háború idejéből. A hatástalanítás hosszú távú, költséges és nehéz feladat a kormányok számára, a technológiai újítások azonban változást hozhatnak.
– mondta Vladimir Risojević a bosznia-hercegovinai Banja Luka Egyetemről.
A méhek felderítésben való kiképzése egy másik kutatócsoporthoz köthető, amely a 2010-es évek első felében kezdett kísérletezni a méhek aknamentesítésben való hasznosításával a Zágrábi Egyetemen.
Amire Risojević professzor elmondása szerint csapatával rájött, az az, hogy a számítógépek segítséget nyújthatnak, ha automatikusan elemzik az aknakereső méhekről készült felvételeket.
A drónok által készített videófelvételeken persze nagyon nehéz beazonosítani a repülő méheket.
– mondta Vladimir Risojević -, de az eredményeink kellemes meglepetést okoztak számunkra.”
A csapat drón által rögzített, kültéri területről készített felvételekkel kezdte, amelyekre „szintetikus méheket” helyeztek ki. Amikor sikerült elérni, hogy a szintetikus méhek megkülönböztethetők legyenek a valódi méhekről készült felvételektől, egy gépi tanulási algoritmust hoztak létre, amely képes a foltok pontos észlelésére és követésére a képernyőn. Egy friss publikációjuk szerint ez az algoritmus 80 százalékban pontosnak bizonyult a méhek követésében.
A kutatók ezután hatástalanított aknákat temettek el egy horvát bánya területén, hogy meglássák, hogyan teljesít a rendszer hiteles körülmények között. A teszt eredményeinek részleteit ugyan még nem hozták nyilvánosságra, de Risojević professzor szerint
szoros összefüggés volt a méhek csoportosulása és az ismert aknák helye között.
Néhány évbe még biztosan beletelhet, amíg a módszert sikerül annyira tökéletesíteni, hogy éles aknamezőn is használni fogják, de a vadon élő rovarok nyomon követésére kifejlesztett számítógépes program a beporzás megfigyelésére is alkalmas lehet. A beporzó rovarok száma ugyanis világszerte drámaian csökken, ami az egész bolygó ökoszisztémájára hatással van.