Ma már rendelkezésre állnak olyan rendszerek is, amelyek mellett tovább folytatható a növénytermesztés a termőföldön, így a kettős hasznosítás révén nemcsak a termőföldhasználat hatékonysága nő, hanem a gazdálkodók is több bevételhez jutnak. A napelemrendszerek mezőgazdasági területen történő használata azonban néhány gondot is felvet. Az előnyöket és a hátrányokat egy közelmúltban közzétett tanulmány részletesen elemezte.
Ezzel párhuzamosan azt tervezik, hogy 2050-ig az ország teljes energiaellátását üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül oldják meg, ehhez pedig mindenképpen nélkülözhetetlen a megújuló forrásból termelt energia, például a napelemrendszerek működtetése. Ezek azonban több művelésből kivont területet igényelnek ugyanazon teljesítmény eléréséhez, mint a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek. Mivel Németországban a termesztésből kivont területek aránya magas más európai országokhoz képest, a kritikusok gyakran ezzel érvelnek a megújuló energia használata ellen.
Harc a területekért
Akkor is világossá válik, hogy mennyire nagy a verseny a földért, ha megvizsgáljuk a mezőgazdasági földterületek jelenlegi használatát. Egyre több helyen energianövényeket termesztenek, így ezek a területek már nem az élelmiszertermelést szolgálják.
Ráadásul a hagyományos módon épülő napelemrendszerekhez értékes területeket kell a gazdálkodásból kivonni, és ez ellentmond a nemzeti fenntarthatósági stratégiának. Ezért egyre keresettebbek Németországban az olyan új technológiák – mindenekelőtt napelemrendszerekről van szó –, amelyek úgy teszik lehetővé a megújuló energia térnyerését, hogy közben nem szítják a földterületért folyó versenyt.
A földterületért folytatott verseny nem az egyetlen kihívás a szektor számára, hiszen a mezőgazdaságot egyre inkább érinti az éghajlatváltozás is. A gazdálkodók mind gyakrabban szembesülnek a túlzott napsugárzás, a hosszan tartó csapadékmentes időszakok, az időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásaival.
Égetően szükség van tehát alkalmazkodási stratégiákra.
Új megoldások
Az agri-fotovoltaikus (Agri-PV) rendszerekre érdemes úgy tekinteni, mint a mezőgazdasági termőföldeket a lehető legkisebb mértékben igénybe vevő, de a gazdák versenyképességét és védelmét szolgáló lehetőségre, amely a terület kettős hasznosításával villamosenergia-termelésre is alkalmas. Ennél a rendszernél tehát a mezőgazdasági tevékenység még mindig előnyt élvez a villamosenergia-termeléssel szemben. Erre a célra a modulokat függőlegesen állítják fel a növények között, a mezőgazdasági területek fölé helyezik egyfajta tetőszerkezetként, vagy szántóterületek között, változtatható helyeken rögzítik.
A hozamok és az áramtermelés maximalizálása érdekében azonban a körültekintő rendszertervezés mellett a növényválasztás is lényeges.
Az olykor kiszámíthatatlanul ingadozó mezőgazdasági árak mellett az áramtermelésből származó bevétel fontos, megbízható jövedelemforrása lehet a gazdálkodóknak, anélkül, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges értékes földektől le kellene mondaniuk.
Noha a rendszer elvét már az 1980-as években leírták, csak az elmúlt években kezdték el alkalmazni néhány országban. Németországban a földek beépítettségének magas aránya miatt ez a fajta villamosenergia-termelés alapvetően vonzó modell lehet, ám mindeddig ott is kevés a megvalósult beruházás.
A megújuló energiák technológiáját kutató és használatát ösztönző, Straubingban működő TFZ intézet (Technologie- und Förderzentrum) a közelmúltban hozta nyilvánosságra a rendszerek jelenlegi helyzetét vizsgáló tanulmányt. Annak következtetései szerint a kettős felhasználásnak ezen formája különösen alkalmas azoknak a gazdáknak, akik egyidejűleg szeretnének növényt termeszteni és áramot termelni ugyanazon a területen. A szerzők ugyanakkor rámutattak arra is, hogy a kedvezőbb finanszírozási feltételek megteremtéséhez további lépések szükségesek annak érdekében, hogy hosszú távon létre lehessen hozni az Agri-PV rendszereket, és mind több gazda profitálhasson a használatukból.
Számos előnyük van
Maendy Fritz, a TFZ osztályvezetője szerint a szerzők különös figyelmet fordítottak a meglévő Agri-PV rendszerek gazdasági elemzésére is.
A bemutatott finanszírozási lehetőségek, valamint a beruházások és a működési költségek alapvető számításai alapján jó áttekintést adnak, ami nagy segítség a jövőbeli beruházások tervezésekor. Az elemzések ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a hagyományos napelemrendszerekhez képest az Agri-PV rendszerek jelenleg drágábbak, és területegységenként kevesebb villamos energiát képesek termelni, foglalta össze az osztályvezető.
Ezt a következtetést azonban kellő körültekintéssel kell kezelni, hiszen a rendszer felépítéséből adódóan kézzelfoghatóak az előnyök:
A tanulmány egyértelmű javaslatokkal zárul a politikusok számára annak érdekében, hogy az Agri-PV rendszer több gazda számára elérhető legyen. Így például a szerzők javasolják, hogy a termesztésből kivont területekre alkalmazandó kompenzációs rendeletet másképp tervezzék az Agri-PV esetében, mint a hagyományos napelemparkoknál, és hogy Agri-PV típusú napelemrendszer esetén a gazdálkodó ne essen el a terület alapú támogatástól, hiszen a föld nagy része művelésben marad.
A szerzők következtetése szerint az Agri-PV rendszereket elsősorban ott szabad létrehozni, ahol a hagyományos napelemparkok kialakítása nem lehetséges. A napelemparkok robbanásszerű terjedését követően ugyanis napjainkra egyre több korlátozó rendelkezést vezettek be az értékes mezőgazdasági területek megőrzése érdekében.
Társadalmi elfogadottság
A tanulmány részletesen foglalkozik a megújuló energiaforrások társadalmi megítélésével is, ami egyébként nagyon kedvező Németországban. A YouGov által, a Megújuló Energia Ügynökség megbízásából 2020 decemberében készített felmérés szerint a németek nagy része, 86%-a egyetért azzal, hogy a megújuló energiaforrások bővítése fontos vagy rendkívül fontos. Csupán négy százalék látja úgy, hogy egyáltalán nincs szükség a rendszerekre.
A napelemrendszerek különösen népszerűek a német állampolgárok körében. A megkérdezettek 62%-a mondta, hogy jónak vagy nagyon jónak találja a szomszédságban található napelemparkot.
Az Agri-PV rendszerek megítéléséről eddig nincs átfogó felmérés, azonban az első becslések szerint bizonyos feltételekkel az Agri-PV elfogadottsága még jobb lehet, mint a hagyományos, földre szerelt rendszereké.
A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az Agri-PV rendszerek ugyanakkor ellenállást válthatnak ki azokban a térségekben, amelyeket eddig egyáltalán nem, vagy alig érintett a megújulóenergia-termelés. Ez lehetőséget ad arra is, hogy a korábbi hibákból és tapasztalatokból tanulva elkerüljék a túlzott mértékű növekedést. Ebből a célból nagyon fontosak azok a jogi előírások, amelyek például minimum biomassza-hozamot írnak elő annak érdekében, hogy megakadályozzák az esetleges ál-Agri-PV rendszerek elterjedését.
A teljes, 88 oldalas tanulmány ingyenesen letölthető a www.tfz.bayern.de oldalról.
