0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A széncinegék világa

A széncinegék képesek változtatni kulturális szokásaikon - derült ki egy kutatásból, melyet a Konstanzi Egyetem és a németországi Max Planck Etológiai Intézet kutatói végeztek. A vizsgálatban széncinkék dinamikusan változó populációját figyelték meg.

A kutatás feltárja az állatcsoportok kulturális változásának erőteljes mozgatórugóját, a bevándorlást, mely gyorsan változó környezetekhez való alkalmazkodást segíti elő.

Az állatvilágban a „kultúrának” neveznek minden olyan viselkedés mintát, melyet az állatok egymástól tanulnak és ez a tudás átadás nemzedékeken át tart.

A kulturális hagyományok számos állatcsoportban léteznek, köztük főemlősöknél, delfineknél és bálnáknál, rágcsálóknál és madaraknál is.

A széncinkék az állati kultúra klasszikus példái közé tartoznak. Az 1920-as években egy nagy-britanniai város madarai megfigyelték hogyan kell kinyitni a tejesüveg tetején lévő fóliát, hogy tejhez jussanak. Ez a viselkedés húsz éven át terjedt tovább, mindaddig míg végül az ország összes madara eltanulta a gyakorlatot. 2015-ben a tudósok kísérletileg megerősítették, hogy a széncinkék képesek fenntartani a kulturális hagyományaikat.

Akár egy madár is el tud terjeszteni egy viselkedésmintát egy populáción belül.

Azonban az nem volt világos, hogy egy viselkedést, mely az évek során tradícióvá vált képesek-e megváltoztatni, akkor, ha egy hatékonyabb mintával találkoznak.

„Az állatok kulturális változásának kísérleti bizonyítékai meglehetősen ritkák, ezért meglepettek és izgatottak voltunk az eredményt illetően.” – mondta Michael Chimento a kutatás vezetője.

Az új tanulmány bebizonyította, hogy a hatékonyabb magatartás felül kerekedhet a régi berögzült viselkedéseken. A kísérletben vadon befogott széncinegéket használtak, melyeket különböző rejtvények megoldására tanítottak meg.

A vadon élő cinkék télen változó szociális csoportokat alkotnak és a tudósok úgy gondolták, hogy zord körülmények esetén a csoporthoz újonnan érkező „bevándorló” egyedek szerepet játszhatnak a kulturális evolúcióban.

A vizsgálatban 18 madárcsoportot alkottak, mindegyik csoporthoz egy automata rejtvény doboz tartozott, mely jutalom ételt adott jó megoldás esetén. Amikor egy madár megoldotta a rejtvényt, a megoldás típusát, idejét és a madár azonosságát egy RFID, infravörös és számítógépes látástechnika segítségével rögzítették. Mindegyik csoportnak volt egy oktató madara, amit egy viszonylag nem túl hatékony megoldó módszerre képeztek ki, amely aztán elterjedt a csoporton belül. Ezt követően a csoport tagjainak felét négy hét alatt fokozatosan lecserélték vadon élő új madarakra, a felét pedig hagyták a csoportban, így kialakult a szociálisan statikus „maradók” és a változékony „újonnan érkezők” csapata.

A kísérlet érdekessége, hogy mindkét madárcsoport rájött egy hatékonyabb megoldásra az élelem megszerzését illetően, azonban az „újonnan érkezők” sokkal nagyobb valószínűséggel alkalmazták azt.

Míg a rejtvény dobozzal nagyobb tapasztalattal rendelkező „maradók” általánosságban innovatívabbak voltak az új, hatékonyabb megoldásban, mégsem azt a viselkedést részesítették előnyben. Tehát a változó csoport madarai gyorsabban megoldották a feladatot, annak ellenére, hogy kevesebb tapasztalatuk volt vele.

Forrás: sciencedaily.com