Az online díjátadón azt mondta: amikor megtudta, hogy bekerült az első öt közé, az örvendezésen kívül meg is nyugodott, mert sikerült meggyőződnie róla, hogy ha valaki szeretettel, felelősségtudattal és elhivatottsággal végzi a munkáját, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő. Sok kolléganője van a szakmájában?
– Nem, hiszen az erdőgazdálkodás alapvetően férfi szakma. De az ismeretségi körömben lévő kolléganők között nagyon sok a jó szakember. Közös vonásuk, hogy mind maximalisták. Emögött biztosan megbújik egyfajta pozitív értelemben vett bizonyítási kényszer.
Ugyanakkor például az adminisztrációban is alaposabbak vagyunk, vagy a vállalkozókkal való kapcsolattartásban és a konfliktusok áthidalásában is jól jön a női empátia, illetve kedvesség.
Erdészeti szakemberként vágott bele a női gazdálkodók, eredeti elnevezésével „farmerek” számára meghirdetett nemzetközi versenybe. Kellett hozzá bátorság?
– Bátorságra nem volt szükség, hiszen semmi sem történt volna, ha nem jutok el a döntőig. Tapasztalatszerzésnek pedig minden ilyen kihívás alkalmas. Szakmailag persze életem eddigi legkomolyabb elismerése, hogy bekerültem a top öt közé, számomra mégis az a legfontosabb része a versenynek, hogy én vagyok az első erdészeti szakember, aki ebben a versenyben az élmezőnyig juttatta magát az erdészeti szakmát, és ezzel komolyan reprezentálni tudtam.
Nem hagyományos értelemben vett innovációval pályáztam, hanem a saját komplex szemléletmódommal, amit az elmúlt 20 év során alakítottam ki állami erdészeti szakemberként, kutatóként és egyben egy mezőgazdasági kisvállalkozás vezetőjeként.
Mit gondol, azon kívül, hogy más gazdálkodók számára hasznos lehet az Ön látásmódja, szélesebb körben is hozzájárulhat ahhoz, hogy túléljük a klímaváltozást?
– Nem kell azért nagyon speciális dolgokra gondolni. Számtalan kollégám az enyéimhez hasonló elveket vall mindennapi munkája során. Innováció alatt sokan valami korszakalkotó újítást értenek. Viszont én úgy gondolom, hogy az igazán hatékony változás apró újítások sorozatából áll. Igazából azzal kezdődik, hogy elkezdünk másként nézni a meglévő dolgokra, vagyis szemléletet váltunk.
A másik hívószó, amit nagyon sokat hallunk mostanában a gazdálkodás és a környezetvédelem összefüggésében, a fenntarthatóság.
Pályázatomban azt mutattam be, hogyan kamatoztatható a tanult alapszakmámban, az erdőgazdálkodásban elsajátított tudás egy fiatal mezőgazdasági vállalkozásban, illetve hogy az abban tanultakat hogyan lehet átültetni az erdőgazdálkodásba. Számomra személyes szakmai siker, hogy az életemnek ezt a két meghatározó részét integrálni tudtam. A kétféle terület gyakorlati megismerése, művelése új felismeréseket eredményezett, amiket érdemesnek tartottam megfogalmazni a pályázatomban.
Európai innovációs díj női gazdálkodóknakA COPA-COGECA az Európai Unióban gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozók és szövetkezetek érdekvédelmi szervezeteinek szövetsége. A COPA a római szerződés aláírását követő évben, 1958-ban, míg a COGECA 1959-ben alakult meg. A COPA, a mezőgazdasági szakmai szervezetek bizottsága az Európai Tanáccsal, az Európai Parlamenttel és a nemzeti szervezetekkel tartja a kapcsolatot, a COGECA pedig az Európai Unióban tevékenykedő agrárszövetkezetek ernyőszervezete, szövetsége. A két szervezet körülbelül 50 éve közös titkársággal működik, ezért szokták többnyire együtt emlegetni őket. A COPA-COGECA jogilag is az EU-intézmények első számú konzultatív partnere a termelők képviseletében. A női innovációs díjat (Innovation Award for Women Farmers) 2010-ben hozta létra a COPA-COGECA Nőbizottsága, és immár hatodik éve hirdetik meg. Az idei kiírás címe „Női gazdálkodók az éghajlati innováció vezetőülésében” volt. Az elismerés célja, hogy bemutassa a női gazdálkodók hozzájárulását a vidékfejlesztéshez, az erdészethez és a gazdálkodáshoz, valamint hogy népszerűsítse a nők innovatív megközelítésének köszönhető megoldásokat a vidéki térségekben tapasztalt kihívásokra. Mivel az EU mezőgazdaságának és erdőgazdaságának fontos szerepe van a gazdasági, környezeti és társadalmi kihívások kezelésében, a vidéki nők és női gazdálkodók szerepvállalásának növekedése hozzájárulhat a vidéki vállalkozások, az önfoglalkoztatás és az európai mezőgazdasági innováció fellendítéséhez. Míg a női gazdálkodók az EU mezőgazdasági munkaerejének 35 százalékát képviselik, addig mindössze 30 százalékuk vezető vagy tulajdonos egy gazdaságban. Nyolcvan százalékukat „a tulajdonos házastársaként” sorolják be. A COPA-COGECA idei díjazottjai megmutatják, hogy a női gazdálkodók hogyan támogatják új üzleti modellek kifejlesztését, és milyen aktív szerepet töltenek be a mezőgazdaságban az éghajlatváltozás legnagyobb kihívásainak kezelésében, olvasható a szervezet közleményében. A kiírásra 42 pályázat érkezett az EU-tagállamokból, amelyek közül öt döntőst választott ki a szervezőbizottság, köztük a kaposvári dr. Biró Boglárkáét, a SEFAG Zrt. erdőmérnökéét. Az eredményhirdetésre március 10-én került sor. Az Innovation Award for Women Farmers idei győztese a spanyol Nazaret Mateos Alvares lett, az olasz Immacolata Migliaccioa pedig különdíjat kapott. Lotta Folkesson, a Copa Női Munkacsoportjának elnöke kiemelte, hogy az összes döntős elismerést érdemel az ágazatban játszott szerepe miatt, és hogy remélhetőleg sok női gazdának inspirációt jelentenek. |
Hogyan választotta az erdészeti hivatást?
– Mindig a reál tantárgyak érdekeltek, leginkább a biológia. Néhányan a családban sportvadászok, és ők kislány koromtól magukkal vittek az erdőbe. Gondolom, ezeknek lehetett a legfontosabb szerepe abban, hogy a soproni erdőmérnöki karra jelentkeztem, amit azóta sem bántam meg.
Azt szeretem benne a legjobban, hogy gyakorló erdészként ténylegesen tehetek biológiai környezetünkért, a jövő erdeiért. Ha meglátok egy jól sikerült fiatal erdőt, aminek a megtervezésében, alapításában, gondozásában részt vettem, az majdnem akkora büszkeséggel tölt el, mint amikor a lányaimra nézek.
Kutatóként milyen eredményekre büszke?
– 2005-ben védtem meg a doktori címemet. A bükk álgesztesedését vizsgáltam a SEFAG erdőállományaiban. Nagy hangsúlyt fektettem a roncsolásmentes faanyagvizsgálati módszerek megismerésére.
A kaposvári Diagnosztikai, Onkoradiológiai Kutatási és Oktatási Központ jóvoltából lehetőségem nyílt CT- és MR-berendezések kipróbálására. Ennek során az élő fák vizsgálatát próbáltam leképezni a témában tapasztalattal rendelkező kutatócsoportunkkal. A kapott eredmények minden várakozásunkat felülmúlták. Ki tudtuk mutatni az álgesztesedést, és a teljes keresztmetszet minden pontjáról tökéletes képet kaptunk. Később – Európában elsőként – MR segítségével is sikerült kimutatnunk az álgesztesedést.
Ezt követően faanyagtelítési vizsgálatokba kezdtünk a csapattal egy fejlesztési lehetőség kidolgozására.
Emellett tanúsítványként is szolgálhatnak ezek a mérések a faanyag valós védőanyagokkal megtörtént kezeléséről.
Mondana példát arra is, amikor a mezőgazdaságban hasznosította az erdővel kapcsolatos ismereteit, tapasztalatait?
– Pályám kezdetén erdőművelési beosztásban dolgoztam a Kaposvári Erdészetnél. Hozzám tartoztak az erdészet területét érintő vadkárok, mintegy tizenöt vadgazdálkodóval tartottam a kapcsolatot. Ennek során tanultam meg azt a fontos szabályt, hogy a vadkárvitákban – hacsak nincs extrém eltérés a felek hozzáállásában – az a legfontosabb, hogy higgadt megegyezésre törekedjünk. A bíróságig fajuló viták senkinek sem használnak. A peres ügyek nagyon lassan zajlanak, ami egy olyan kis gazdaságnál, mint például a mienk, komoly finanszírozási gondokat okozhat.
Szerencsémre a helyi vadgazdálkodó hivatásos vadásza érti a tevékenység mezőgazdálkodói aspektusát is, így együttműködünk és közös megoldásokat keresünk. 2016-ban sikerült bekerülni az agrár-környezetgazdálkodási programba, és a területeinket kisparcellás rendszerűvé alakítottam át, amelyek közé zöldített – lucerna, illetve zöldugar keverékű – sávokat alakítottam ki. Ezek sokat segítenek a vadgazdálkodónak a vadásztatásban és a vadkárelhárításban.
Mindemellett tudom, hogy sok hazai gazdaságban mekkora gond a vadkár, és csak remélem, hogy a jövőben is a mostanihoz hasonló hozzáállással találkozom a vadgazdálkodó szakemberek részéről. Máskülönben könnyen megbillenhet a gazdálkodásunk egyensúlya.
A COPA-COGECA pályázatának az éghajlati innováció volt a kiemelt témája. Erdőmérnökként hogyan látja ezt a kérdést?
– A klímaváltozás a magyar erdőket sem kíméli, és szerintem nem fenyeget, hanem már itt van. Egyre komolyabb kárláncolatok veszélyeztetik az erdők egészségi állapotát és stabilitását. Minden tapasztalatunkra, józan eszünkre szükség van, sőt a bátorságunkra is, ha fel akarunk lépni ellene. Szerintem nagyon fontos és sürgető, hogy merjünk változtatni a belénk rögzült szabályrendszereken.
A legnagyobb problémának azt érzem, hogy még mindig mintha nem akarnánk észrevenni, hogy számtalan erdőrészlet már nem egy, hanem két szintet is romlott a korábban megállapított klímaosztályozási besorolásához képest. Ez azt jelenti, hogy sajnos vannak olyan területek, ahol a legjobb tudásunk és elhivatottságunk ellenére sem tudjuk a 100 évvel ezelőtt létrehozott, egészségi állapotuk alapján vágásra megérett állományokat reprodukálni. Döntést kellene hoznunk – ami persze nagyon nehéz, és sok érdekellentétet fel kell oldani előtte –, hogy mi a jobb: ragaszkodni valamihez, ami 10-20 év múlva nagy eséllyel már sínylődni fog, és még a középkorú erdők fázisát sem éri meg, vagy változtatni a jövő célállományán, ami egészségesebb és stabilabb lesz, de a mai értékmérőink szerint kevésbé természetes vagy értékes erdőt jelent. Sajnos, a jelenlegi szabályozás ebben a kérdésben még mindig rettenetesen mereven köti az erdőgazdálkodókat, és szerintem ez a legnagyobb hiba, mivel máris hatalmas késében vagyunk.
