0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Őszi kalászosok áttelelés után

Idén húsvét után kétszer is esett a hó. Igaz, gyorsan elolvadt, de április 6–7-én, szinte mentsvárként, lehullott 4–6 milliméternyi csapadék, amikor már valóban szomjaztak a földek. A naptárra nézve az lehet a meggyőződésünk, hogy az ilyenkor szokásoshoz képest az őszi kalászosok lemaradtak a fejlődésben.

Viszont ha az időjárást vesszük alapul, akkor a búza és a repce megérezhetett valamit, mert a fehér hétnek nevezett húsvétot követő időszakban még mínusz 3-4 fokokat is mértünk éjszakánként, tehát mintha a frissen sarjadó növények tudták volna, mi következik. Ha pedig április 23-ára, Szent György napjára gondolunk, azt várhatnánk, hogy akkorra már sem a fácán, sem a nyúl nem látszik ki a vetésekből. Tehát érthető, hogy némi bizonytalanság övezi az őszi kalászosokat és az őszi káposztarepcét, ami elsősorban az időjárásnak köszönhető. Ezeknek a növényeknek az átteleléséről, a termelés eddigi feltételeiről, a lehetséges gondokról és nehézségekről avatott szakembereket kérdeztünk.

Honti László fejlesztőmérnök, KITE Zrt.: mindenből kisebb a vetésterület

Valós, mért adatok alapján a hazai szántóterület mintegy kétharmadára „rálátó” fejlesztő-integrátor vállalat egyértelműen gondokat tapasztal, és a jövőben kisebb-nagyobb nehézségekre számít.

– Az őszi kalászosokat, köztük az őszi káposztarepcét is, a 2020. november 11-i hivatalos felmérés alapján tudjuk értékelni.

Április közepe után várunk új adatokat, addig a régiekre kell hagyatkoznunk. Az elmúlt év őszén összesen 960 ezer hektár őszi búza elvetését tervezték a gazdák, amiből viszonylag optimális időpontig, azaz november 1-jéig összesen 700 ezer hektáron sikerült befejezni a búza vetését. Ami megmaradt mint elvetetlen terület, az körülbelül 230–260 ezer hektárra tehető, ott csak novemberben, néhol, uram bocsá’, decemberben került a mag a termőföldbe.

Említenünk kell az őszi árpát is, amit 250 ezer hektáron szándékoztak vetni a magyar termelők. Ebből 230 ezer hektárt sikerült is teljesíteni. Tritikáléból 85 ezer hektárral számoltak az elmúlt év őszén, és ebből 73 ezer hektár lett a realitás.

Az okok között elsősorban az időjárást kell említenünk, mégpedig azt, hogy tavaly a szokásosnál sokkal csapadékosabbnak bizonyult az október.

Emiatt szinte mindenből tovább kellett dolgozni az optimális vetési időnél, és ezeken a táblákon most is észrevehető a lemaradás, a gyengébb kelés.

A gazdák egyébként nem nagyon akadtak fenn ezen a jelenségen, mert hasonló történt 1998 őszén is. Igaz, akkor azt követelte a hivatalosság, hogy vessenek kevesebbet – miközben az esős idő miatt szinte alig haladt a munka. A végére az őszi búza vetésterülete nem érte el a 800 ezer hektárt.

A kukorica és a napraforgó mindent felülmúlóan ígéretes piaci ára miatt a legtöbb helyen jelenleg úgy gondolkodnak, hogy ezen a tavaszon ezt a két növényt fogják elhelyezni a be nem vetett területeken.

A KITE Zrt. számításai szerint – legalábbis a vetőmagforgalomból levonható következtetések erre utalnak – mind a szemes kukorica, mind az olajnapraforgó esetében 10 százalékos vetésterület-növekedés várható.

Sőt, szakmai beszélgetések és egyéb információk alapján egyre erősödik az a meggyőződésünk, hogy a napraforgónak ezen a tavaszon nem lesz versenytársa, szinte az összes lehetséges helyre azt fogják vetni. Mi úgy számolunk, hogy a kukorica vetésterülete, ami általában alulról közelíti az 1 millió hektárt, most akár 1,1 millió hektár is lehet, miközben a napraforgóé a szokásos 650 ezer hektár helyett akár a 700 ezer hektárt is elérheti.

Az elmúlt év őszétől február végéig elfogadhatóan alakult a csapadék. Ugyanakkor a március meglehetősen száraz volt, amellett hideg, ami most visszaköszön az ősziek állapotában. A búza levelén élettani eredetű elhalás tapasztalható. Ezt ne keverjük össze a különböző gombabetegségek következményével!

Mivel a tél jobbára enyhe és hó nélküli volt, ezért a lisztharmat, a sárga- és a vörösrozsda, valamint a szeptória is jelen van a fejletlen búzaállományban.

Ezek mind átteleltek, bár a fertőzöttség mértéke egyelőre kisebb, mint a küszöbszint.

A szeptóriás levélfoltosság a leggyakoribb. Erre majd a szárba induláskor kell különösen odafigyelni, nehogy túl nagy kárt okozzon! Még egyszer hangsúlyozom, hogy az élettani elhalást és a gombabetegség következtében kialakult állapotot nem szabad összekeverni! Élettani elhalásnál a növényekben egyszerre tapasztalható mezo- és mikroelemhiány, mégpedig egyértelműen a száraz, hideg és fagyos március miatt. Az őszi árpánál, bár megtalálható benne több áttelelő gomba is, de a fertőzés mértéke még nem számottevő.

Az őszi káposztarepce ára, hasonlóan a napraforgóéhoz, az egekben van, és ez már az őszön is érződött. Ennek a vetésterülete most körülbelül 300 ezer hektár, nem sokkal több, mint amennyi lenni szokott.

Az időjárás következtében a repce jól telelt, bár a repcetáblák igencsak foltosak.

Sokfelé felfedezhető bennük a pocok kártétele. Ennél a növénynél sem volt baj a téli faggyal, kifagyás nem nagyon történt, viszont tapasztalható egyfajta tőhiány. A repcénél számításba jöhet, hogy aki nincs megelégedve az állományával, az még ezen a tavaszon kukoricát vagy napraforgót vethet a helyére.

Főleg a kukoricánál tapasztalható gond – amivel már rég nem találkoztunk Magyarországon –, hogy hiány mutatkozik vetőmagból. Ki honnan tudta, onnan szerezte be. Még maguk a vetőmagos cégek is beszálltak az importba. Az biztos, hogy a kukoricánál az igény jóval meghaladja a lehetőségeket.

Már mindkét növény vetése megkezdődött. Április elején a Dunántúlon lehetett találkozni kukoricavetőkkel, míg az Alföldön a napraforgót kezdték el nagyon korán vetni.

A búza levelén és hegyén barnulás, sárgulás látszik, ami Magyarországon nem gyakori jelenség április 10. előtt.

Ahol csak tudták, kijuttatták a nitrogénfejtrágyát, bár most azok jártak jól, akik mezoelemekkel is rásegítettek a növény fejlődésére.

A fenológiai késés miatt fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy amikor a búza szárba indulása megkezdődik, a tápanyagoknak már ott kell lennie felvehető formában a növény gyökérzeténél. A búza most 7–8 leveles fejlettségi állapotban van, a repce 10 leveles állapotban, tehát érződik a hőhiány.

Őszi káposztarepcéből ma már 100 százalékban hibrideket termesztünk, és mostanra vitán felülivé vált ezek télállósága. Ezzel tehát nem lehet gond.

A jó repceterméshez körülbelül 300 ezer tő szükséges hektáronként, bár igazán jó hozamra akkor számíthatunk, ha a repce egyedi fejlettsége és a tőállománya is rendben van.

Petőházi Tamás GOSZ-elnök: csak átlagosak a lehetőségek

A különböző növények versenyhelyzetét elemezve kijelenthető, hogy az őszi búza és általában az őszi kalászosok már nem nagyon rúghatnak labdába, még a mostani árak mellett sem, pedig most elfogadhatónak tűnnek. Csakhogy vannak sokkal gazdaságosabban termeszthető növények.

– Tavaly ősszel, vagy egy kicsit korábban, nem kapott elég figyelmet az a tény, hogy az őszi kalászosok vetőmagját idejekorán elvitték a gazdák az utolsó szemig. Megvették még augusztusban, pedig nem volt olcsó, akár 160–180 ezer forintot is kértek tonnánként. Igaz, az aratást követően a jó minőségű búza ára rohamosan drágult, és azóta is jól érezhetően nagy a kereslet rá.

Az őszi búzánál mára számottevővé vált a hibridek aránya, elérte a 13–14 százalékot, vagyis körülbelül 130–135 ezer hektáron már ilyen típust termesztünk.

A hibrid búzát a normál búzánál jóval korábban vetjük, még szeptemberben. Emiatt tavaly nem alakult ki olyan helyzet, mint a fajtabúzáknál, amiket októberben a szokásos havi csapadékmennyiség kétszerese mellett kellett elvetni. A hibridek kisebb vetőmagnormával kerülnek a talajba. Igaz, drágábbak – de a bokrosodási képességük olyan vagy jobb, mint a Bánkúti búzáé volt valamikor.

Elfogadható vagy optimális időben az őszi búza mintegy 70 százalékát sikerült elvetni. A kényszer rávitte a gazdákat, hogy még novemberben is folytassák ezt a munkát, sőt találkoztunk decemberi búzavetéssel is. Ez utóbbi kapcsán feltétlenül ide kívánkozik két megjegyzés. Az egyik, hogy senki ne várjon ezektől rekordot vagy kiemelkedő hozamot az aratáskor! A másik, hogy megfelelő időjárás esetén – amilyen múlt év végén volt – ezek a vetések kicsíráznak, adott esetben a hó alatt bújnak elő.

Az elmúlt tél enyhének ítélhető, általában nem volt túl nagy hideg, de sajnos, ugyanez igaz a hótakaróra is.

Ennek következtében a kártevők és kórokozók könnyedén át tudtak telelni, vagyis a növényvédelemre nagyon oda kell figyelnünk 2021 tavaszán!

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a jelenlegi vetésterület mérsékelt mérete miatt senkinek nem kell olyanra gondolnia, hogy aratáskor hiány léphet fel! Tudjuk, hogy garatfelöntésben számolva maximum 1,1–1,2 millió tonna búzára van szükségünk étkezési célra, azon felül kell még 300 ezer tonna vetőmagnak az idei őszre.

Tavaly tavasszal 10 hétig nem esett az eső. Emiatt eléggé kétségbeestünk, de aztán május utolsó napjaitól, a júniuson át annyi csapadék esett és olyan eloszlásban, hogy végül is elfogadható termést takaríthattunk be.

Az idei kilátások feljogosítanak bennünket minimum a tavalyi teljesítmény megismétlésére.

Pepó Péter egyetemi tanár: a talajok víztelítettsége elfogadható szinten van

A debreceni professzor nemcsak nevezetes bemutatóival vívott ki szakmai elismerést, hanem azzal is, hogy év közben járja az országot, gyakran meg-megállva egy-egy tábla mellett – még most, a koronavírus-járvány idején is.

– A vízellátottsággal kezdem, mégpedig a saját mérések alapján. Tavaly szeptember 1. és idén március 31. között a Látóképi Kísérleti Telepen 272 milliméter csapadékot mértünk, ami alig tér el a 262 milliméteres sokéves átlagtól. Az egyes hónapokat nézve változatosabb a kép.

Októberben 60 milliméter eső esett a megszokott 38 milliméter helyett, emiatt a gazdák csak felében-harmadában tudtak rendesen elvetni.

Ugyanakkor novemberben 24 mm hullott a megszokott 42 milliméter helyett. Decemberben hasonlóan alakult a helyzet, 22 millimétert kaptunk a szokásos 44 milliméter helyett. A január meglepetést hozott, mert 70 milliméter csapadékot regisztráltunk – a sokéves átlag 30 milliméterével szemben. Februárban 40 milliméter hullott a megszokott 30 helyett.

Mindezek alapján a talajaink átlagosan telítettek nedvességgel, bár a telítettségük differenciált.

Bocz professzor úr örök bölcsessége nyomán mi is a talaj felső 200 centiméterét vizsgáljuk, hogy abban mennyi a felvehető nedvesség. Csemegekukorica után, aminek kisebb a vízfogyasztása, novemberben 67 milliméter volt az úgynevetett diszponibilis vízhiány, az ilyenkor megszokott 70–80 milliméterrel szemben. Ez így helyes, mert így nincs túltelítve a talaj, és ha jön egy nagyobb eső, be tudja fogadni vizet.

A differenciáltság azt is jelenti, hogy a felső talajrétegekben több a nedvesség, mélyebben kevesebb.

Szemes kukoricánál 145 milliméter hiányt mértünk december 12-én. Ez, mint elővetemény, jobban igénybe veszi a vizet.

Azután február 26-án mértük ismét a talaj víztelítettségét, akkor a csemegekukorica után -26 milliméter, a szemes kukorica után -80 milliméter jött ki. Ezután némi meglepetés volt a hideg és száraz március, aminek hatására március 19-én a csemegekukorica után 58 mil­limétert mutatott a talajnedvesség-hiány, a szemes kukorica után pedig 88 millimétert tapasztaltunk.

A hazai búzavetések egy részét sikerült körbejárnom még húsvét előtt. Voltam a Kisalföldön, a Dunántúl északi részén, a Bakony peremvidékén, és természetesen jártam a Dunától keletre is, főként a Tiszántúlon. Jó és gyengébb vetésekkel egyaránt találkoztam, és a kései vetések után egyértelműen rosszabb állapotokat regisztrálhattam.

Április elején a búzák fenológiai fejlődésében 1,5–2 hetes lemaradás volt érzékelhető, mert a hűvös idő miatt márciusban nem növekedtek a búzák, a bokrosodás is elmaradt.

Húsvét után nagyon vártuk a csapadékot, és érkezett is valami, ami segít abban, hogy a növénykékben meginduló differenciálódás ne szenvedjen túl nagy csorbát.

A búza hozamának kialakulásában évtizedek óta döntőnek bizonyul a négyzetméterenként kialakuló kalászszám. Ez a bokrosodásnak is függvénye, de elegendő víz, tápanyag és egészséges növényzet kell hozzá, illetve természetesen olyan fajta, ami bokrosodásra képes. Ha most a másik időjárási véglet következik, tehát az április inkább meleg és csapadékos lesz, akkor a kései vetések még könnyen megerősödhetnek, a lemaradásuk el is tűnhet.

A februári fagyokon jól lehetett fejtrágyázni, megítélésem szerint 60–65 százalékban idejében elvégezték.

Most az az elemi érdekünk, hogy felkészüljünk a gyomosodás és a betegségek ellen.

Március végén még sehol sem találtam gyomot, ám egy héttel később, húsvét előtt már megjelentek a jellemző gyomnövények. A hátralévő időben szükség lesz rá, hogy a búza megkapja a második fejtrágyázást is a szárba szökkenéskor. A búza jó piaci ára miatt ebben az évben talán erre is jut forrása a gazdáknak.

Mi itt a kísérleti telepünkön úgy készülünk – és másoknak is ezt javasoljuk –, hogy gombabetegségek ellen legalább kétszer kell kezelni az őszi búzát ebben az évben. Az enyhe tél miatt sajnos számolnunk kell a kártevőkkel, illetve nemcsak számolni, hanem védekezni is muszáj ellenük. A melegebb téli időjárás miatt a sárgarozsda is előjöhet, bár tavaly elkerült bennünket.

Jelenleg úgy tűnik, hogy az elfogadható búzaár miatt a gazdák nem spórolnak semmivel.

De ha ez megváltozna, és a tonnánkénti ára visszamenne 40–45 ezer forintra, akkor azért már senki nem juttatna ki több fejtrágyát, vagy nem hajtana végre többlet növényvédelmi kezelést.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság