A hűvös idő és a talaj felső rétegének alacsony nedvesség tartalma miatt a parlagfű csak szórványosan, jellemzően a művelt illetve bolygatott területen található meg, mivel a bolygatás során nedvesebb talajrétegek kerültek a felszín közelébe. Az évelő növényekkel borított területeken az alacsonyabb talajhőmérséklet és a felső talajréteg víz hiánya miatt a parlagfű nem tudott csirázni, kelni, ezért az ilyen területeken még nem jelent meg. Az elmúlt években egyre gyakoribb a száraz és hűvös tavasz, ezért a parlagfű tömeges kelése májusra tolódott.
A védekezés során, ahol csak lehetséges, célszerű a kémiai gyomirtást előtérbe helyezni a bolygatással járó talajműveléses gyomirtással szemben, mely legtöbbször csak újabb gyommagkelést generál. Kiskertben, ágyásokban elkerülhetetlen a gyomlálás, kapáláshoz itt célszerű saraboló kapát használni, amely a talajfelszín alatt sekélyen haladva vágja el a gyomok gyökerét. A fűnyírás, kaszálás során nagyon fontos a helyes vágási magasság beállítására, ugyanis ha a vágás parlagfű (csíra)növények szintje felett történik a parlagfű növények fényhez jutnak és növekedésnek indulnak.
A parlagfű biológiájából adódóan a tömeges csírázás időszaka (a csapadékos, hűvösebb nyári időjárást kivéve) júniusban véget ér, amennyiben ezen időszak alatt kitartóan és hatékonyan védekezünk, jó eséllyel parlagfű mentesen tudjuk tartani a területünket, és ezt követően már csak a gyengébb utókelésre kell figyelnünk.