Elsősorban angyali türelemre van szükség, ne öntözzük, ne mozgassuk ezeket a szárazságtűrő növényeket. Nem vehetjük egy kalap alá őket, a kaktuszok még a többi pozsgásnál is kényesebbek az öntözésre.
Télen teljesen szárazon kell tartanunk a gömbkaktuszokat és az oszlopos növekedésű fajokat, lehetőleg 6-8 °C-os, világos helyen.
Az eredetileg fán lakó levélkaktuszok viszont a szobában telelnek, optimális számukra a 15-18 C-fok, és visszafogott öntözésre is szükségük van.
A többi pozsgás (varjúhájak, aloék, agávék, szenéciók, kövirózsacserjék) igényei nemzetségtől, fajtól függően eltérők, de inkább tartsuk szárazabban mindegyiket, mint hogy túlöntözzük, és attól pusztuljanak el.
Az alsó levelek összezsugorodnak és leszáradhatnak, de nem baj, attól még nem kell vizet adni a növénynek.
A finomabb, keskeny levelű fajokra figyeljünk jobban, azok a levélvégek száradásával jelzik, hogy nedvességre van szükségük.
Sajnos nem lehet sokkal konkrétabb tanácsot adni a teleltetéshez, mert mint minden esetben, a hőmérséklet, a fényviszonyok és a növény igényei döntik el, mennyi nedvesség optimális a számukra.
Minél hűvösebb és sötétebb a telelőhely, annál kevésbé öntözzünk.
A nem télálló fajok közül a legedzettebbek 4 C-fok körüli hideget viselnek el, tehát
tavasszal akkor vigyük ki a szabadba, amikor már éjszaka is legalább 5-6 C-fok van.
Fényigényes növények, de nem mindegyik viseli el a tűző napot, mások viszont bronzosra vagy élénkebb sárgára színeződnek a napfény hatására.
A téli nyugalmi állapot után pedig mindenképpen fokozatosan szoktassuk őket a jobb fényviszonyokhoz, ne tegyük azonnal tűző napra. Ha lehet, először északi vagy keleti fekvésbe kerüljenek, vagy nagyobb növények árnyékába. Ha másképp nem tudjuk megoldani, fátyolfóliával, Raschel-hálóval takarjuk le a növényeket.
Saját káromon tanultam meg ezt is: a legfiatalabb levelek szenvednek napégést ilyenkor, és bár a növény túléli a sérülést, elveszíti szép tömött formáját.
