Back to top

Őrült méhsűrűség: Amerika „kenyeres kosarában”

A méhállományok egymás melletti összezsúfolása, az egy területre koncentrált nagy méhsűrűség sok veszéllyel jár együtt. Gondoljunk csak napjaink COVID19-fertőzésére, mely pillanatok alatt szétterjedt a világon. De a pandémia előtt is tudtuk, hogy például a menekülttáborok és a menedékhelyek a betegségek, a feszültség és a szociális problémák kirobbanásának táptalajai.

Túl sok állat találkozása egy kis helyen a betegségek és kártevők átadásához, országos járványhoz és egyéb stresszt kiváltó okokhoz vezet.

Miért kezdtem ezzel az írást? Mert az USA-ban minden februárban a mandulásokba vándoroltatott, kereskedelmi beporzást végző 2,5 millió méhcsalád összezsúfolása minden bizonnyal katalizátora a kártevők és a kórokozók terjedésének.

Raklapon lévő méhcsaládok Langstroth kaptárban, mandulaültetvényen

Ha a méhek a helyi veszélyek (őrült magas méhsűrűség) mellett még valamilyen rovarirtó szernek is ki vannak téve, immunrendszerük meggyengül.

Méhészek százai, méhcsaládok milliói találkoznak minden tavasszal Amerika „kenyeres kosarában”, hogy elősegítsék a növénytermesztők számára a jó termést. Az időjárás és a mézelő méh egészsége két nagyon fontos tényező, amelyek befolyásolják a bolygó legnagyobb beporzási eseményének sikerét. Ahhoz, hogy a méhek munkája magas terményhozamot eredményezzen, a hőmérsékletnek 12,7°C-fok felett kell lennie, és az időjárásnak túlnyomóan naposnak és nem túl szelesnek. A méhek nagy számú jelenléte és megfelelő egészségi állapota kell ahhoz, hogy be tudják repülni a virágzó területet. Azonban a télen elpusztult családok magas száma lehűtheti ezt a beporzási „bulit”.

A legtöbb méhész január közepén viszi a méhcsaládokat a gyümölcsösbe, hogy készen álljanak a február 9-15. között bekövetkező mandulavirágzásra.

Ha a méhész úgy döntött, hogy nem kezeli varroa ellen a méheket a „sziromhullásig”, és január közepén bevitte őket a gyümölcsösbe olyan atkamennyiséggel, amely magasabb a javasolt 1-2 atka/100 méh aránynál, jó az esély arra, hogy a méhek nyugtalanok lesznek, nemcsak a magas atkaszámtól, hanem a környezettől is. A mandulásban lévő méhek étrendje szirupból, virágporpótlókból, a mandula virágporából és nektárjából áll, amely sajnos tartalmaz rovarölő és gombaölő szereket is - pedig a Mandulatermesztők Egyesületének kézikönyve kiemelt fontossággal ír arról, hogy virágzás alatt a gazdák ne permetezzenek.

Dr. Dennis van Englesdorp méhkutató, a mandulamegporzás idejére összegyűlt méhcsaládok esetében, a magas atkaszám egészséges méhcsaládokra jelentett veszélyeiről számol be. Csak egyetlen magas atkaszámmal rendelkező méhészet kell ahhoz, hogy megfertőzze a szomszédos családokat.

Csak egy, a gyümölcsösben 200 méhcsaláddal jelenlevő méhész kell ahhoz, hogy az atkákat az összes környező kaptárba eljuttassa.

Az aktanépesség elburjánzásának megfékezésére azt javasolja, hogy legyen egy „közösségi kezelési nap”.

A legtöbb „megaméhész” raklapokon szállítja/tartja a méheit, így az atkák megszámolása az aljdeszkán elhelyezett ragadós lappal nem megfelelő megoldás. Néhányan Apivarral (amitráz) kezelik a méheket, amikor megérkeznek a mandulásba, mivel ez tűnik a legkíméletesebbnek a méhanyák és a fejlődő fiasítás számára. Sokan kétségbe vonják e módszer hatékonyságát. Néhány méhész vár a kezeléssel a szirmok lehullásáig. A sok főállású és hobbiméhész a mandulavirágzás előtt, közben és után alkalmazott kezelési módszerei, gyakorlatai és az ún. egész éves integrált atka elleni védekezései közti eltérések lehetőséget teremtenek az atkák keveredéséhez és a vírusok átadásához az egyes méhcsoportok között.

Mivel a méhek társas rovarok, az egészséges, erős méhcsaládok egyedei meg fogják találni a szomszédos, kevésbé aktív kolóniákat, és kihasználják a szabad rablást, amelynek során gyakran atkákat és betegségeket visznek vissza magukkal a kaptárba.

De amikor elveszünk méhekkel teli fias kereteket az egyik kaptárból és egy másikhoz tesszük, vagy két gyengébb családot egyesítünk, a betegségek és a kártevők átadása elkerülhetetlen.

A „Tájékozott Méhészeti Társaság” nevű project mintegy 1000 méhcsaládot vizsgált meg a mandulásban 2016 februárjában vett minta alapján. A legtöbb eredmény „közel nullás” volt, azaz atkamentesek voltak a méhek, mégis sokan összeomló családokról számoltak be. Dr. van Englesdorp kijelentette: „Úgy gondoljuk, hogy a magas atkaszámmal rendelkező összeomló családok az egyes méhészeteken belül és azok között is terjesztenek atkát. Ezek az »atkabombák« azokból a családokból származnak, amelyek túl sok atkával (több mint 1 atka/100 méh = 3 atka egy átlagos ½ üveges mintában) kezdik meg a nyarat.”

Ha elhagyjuk a kezeléseket, vagy csökken a kezelés hatékonysága (akár rezisztencia kialakulása, akár a címkén levő útmutatás be nem tartása miatt), nyár végére a méhcsaládok elérhetik a kritikus atkaszintet.

A magas atkaszámtól és a rovarirtó szerektől legyengült immunrendszer, és a kevés természetes gyűjtés súlyosbítja a helyzetet, és a nyár végi „halálspirál”, amellyel olyan sok méhész szembesül, megkezdődik.

Fotó: MTI/Varga György

A mandulabeporzást végző főállású méhészeknek tudniuk kellene méhcsaládjaik atkaszámát, amikor a mandulásba mennek, hogy elkerüljék más méhészetek megfertőzését. De a megporzáson kívül, vannak nyáron is olyan területek, ahol viszonylag sok méhcsalád találkozik, mert remek a méhlegelő, ilyen a két Dakota állam. Segíthetnénk csökkenteni az atkák átfertőződését azzal, ha tartunk egy másik „közösségi kezelési napot” nyáron, pl. Észak-Dakotában. Hagyományosan, a májusi és augusztusi kezelések az integrált kártevő elleni védekezés legjobb időpontjai ezen a helyen.

A méhészek alkalmazhatják a hangyasavas kezelést, miközben elveszik az utolsó mézes fiókokat, majd a méhek áttelelhetnek a pajtában vagy a napos Kaliforniában.

A közösségi kezelések, „támogatottság” esetén, évente háromszor megtartva, mindenképpen segítenék a méhészkedést. A kormányzattól és az atkaölő szereket gyártóktól kellene tőkét szerezni ennek a törekvésnek a támogatására. Nem számít, hogy álló- vagy vándorméhészet, minden méhésznek azon kell dolgoznia, hogy megvédje a méheket, és ezáltal a szomszédok méheit is a kártevőktől és a kórokozóktól. John Miller, főállású méhész szerint: „Tudunk a méhállományt érintő közösségi kezelésekre irányuló törekvésekről. A szanatóriumok és kórházak összefogásának példája a C. difficile baktérium 36%-os csökkentésére a közelmúltban, felkeltette a figyelmem. Mi lenne, ha a közösségi varroakezelés 36%-kal csökkentené a varroa atkák számát augusztus végén? Ideje komolyan megfontolni a kártevő közösségi kezelését.”

Az állóméhészetek gyakrabban tudják ellenőrizni a méhcsaládokat és javítani az atkaszámon, mielőtt bekövetkezne az összeomlás.

Akár gyenge, akár erős vegyszereket használunk, ha követjük a címkén található útmutatást a kezelések során, akkor a családokban alacsony, még elfogadható lesz az atka mennyisége. A számukat ellenőrizni kell a kezelés előtt és után is, hogy megbizonyosodjunk a módszer hatékonyságáról. A korai felismerés és beavatkozás, majd a rutinszerű megfigyelés/tesztelés a kezelés megismétlésével, ha szükséges, garantálja az egészséges méhcsaládokat.

A saját udvarukon méhészkedő „hobbisták” is részesülhetnek a közösségi kezelés napjának előnyeiből.

Ha a vándorméhészek megjelennek a kevesebb családot tartó méhészek „küszöbén”, a varroa atkára gyakorolt nyomás nő. Sok kevés családdal rendelkező méhész hamis illúziókba ringatja magát a védekezésről mindaddig, amíg a varroafertőzés meg nem jelenik, és így elveszíthetik a családokat egy észrevétlen vírusfertőzés miatt.

Egy következetes kezelési és ellenőrzési terv a legjobb módszer.

A helyi „kezelési nap” kezdődhetne a helyi egyesületeknél, ahol a méhészek az ott megtanultakat - hazatérve a saját méhészetükbe - alkalmazhatják. A családok kezelése, majd az atka mennyiségének újraellenőrzése 2-3 héten belül megfelelő szinten tarthatja az atkák számát az áttelelés érdekében.

A mézelő méh tartásának szempontjai a megaméhészetekben és a néhány családos hobbi méhészetekben meglepően hasonlóak: melyik az a „bevált” kezelés, ami csökkenti az atkák számát, megöli a varroa atkát a fedett fiasításos sejtekben, és megtisztítja a méhcsaládot a vírusoktól, a beteg méhektől? Melyik kezeléssel tud az elfoglalt méhész időt, pénzt és energiát megtakarítani? Hogyan tudjuk tavasszal fejleszteni a méhcsaládokat, hogyan tudjuk a szaporítást egészséges, fejlődőképes méhekkel ellátni? Mely kezelések a legjobbak a rajzás megelőzésére?

Mindenki a mézelő méhek egészségére összpontosít: a méhészek, a kutatók, a környezetvédők és a döntéshozók.

Az amerikaiak továbbra is el szeretnék érni azt a sokféle változatos ételt, amit a méhészek és a gazdálkodók teremtenek elő közös munkájukkal. Hogyan hasznosíthatjuk annak a több mint két millió méhcsaládnak a találkozását először Kaliforniában, majd egy pár hónappal később Észak-Dakotában a közös kártevő elleni kezelésre?

Gordy Wardell méhvédő aktivista jól összefoglalta egy írásában a lényeget: „… meg kell emelnünk a kalapunkat az amerikai méhészek előtt, akiknek sikerült méhcsaládokat szolgáltatni a világ legnagyobb kereskedelmi beporzásához. Kétmillió kolónia egy helyen (Kaliforniában), egy időben. A beporzás nem olyan, amit külső erőforrások felhasználásával meg tudnánk oldani, nem hagyatkozhatunk más országokra, hogy ezt megtegyék helyettünk. Határaink le vannak zárva az élőméhimport számára. Minden egyes méhet ez a nagyszerű ország garantál. Ez igazán elképesztő, ha a vállalkozás méretét vesszük figyelembe.”

Áldozatkészség, szorgalom, kitartás, elszántság és kemény munka: ez csupán néhány mindazon erényekből, amelyekkel a méhészeknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy garantálják a bőséges terményt és a különféle ételeket számunkra.

Egy támogatott vagy ingyenes közösségi kezelési nap a méhészek számára – ez a legkevesebb, amit tehetünk viszonzásként az amerikaiaknak biztosított ételek iránti odaadásuk és buzgalmuk tiszteletére.

Az ABJ cikkét Hajtós Helén fordította

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2021/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Rovartenyésztés felsőfokon: Amusca és Mavitec innovációja

A mérnöki, építési és tesztelési időszak után már rendelhető az első méretezhető, mobil rovartenyésztő "istálló". A forradalmi ötlet dr. Walter Jansentől, a rovarfehérjék előállításával foglalkozó Amusca rovarszakértőjétől származik, célja pedig az élő rovarlárvák előállítása fehérjetermelés céljából, a baromfi- és vízitakarmány-ipar számára.

Hurrá! Végre jöhet a kukacropi!

A szárított sárga lisztkukac lett a nyerő, ez az első ehető rovar, amely élelmiszerként megszerezte a forgalomba hozatali engedélyt az EU-ban.

Változatos levéltetvek

A szúró-szívó szájszervvel rendelkező levéltetvek minden évben tetemes kárt okoznak a gyümölcsfák leveleinek, fiatal hajtásainak szívogatásával. A megtámadott levelek összesodródnak, torzulnak, elszíneződhetnek, és már a nyár elején lehullanak. Az új levelek lassabban képződnek, ami a hajtások növekedésének leállásához is vezethet.

Afrikai sertéspestis elleni vakcinát tesztelnek

Az afrikai sertéspestis elleni új vakcina klinikai tesztelése zajlik a Fülöp szigeteken, ahol nagy méreteket öltött a járvány.

Méregtelenítő kúrák - használ vagy inkább árt a testünknek?

A méregtelenítő kúrák célja a szervezet méregtelenítése a mérgező anyagoktól, népszerűek az egészségük javításában érdekelt emberek körében. De vajon ezek hasznosak vagy inkább károsak?

Magyar óriás - A galambok királynője

Ha az amerikai King a galambok királya, akkor a magyar óriás a galambok királynője. Sajnos hazánkban kevés van belőlük, amit könnyen megértünk, ha tudjuk, hogy ennek a fajtának sem a tartása, sem a tenyésztése nem egyszerű.

Állatbemutatókat és új gazdasági épületet adtak át a győri állatkertben

Törpevíziló- és pápaszemespingvin-bemutatót, valamint egy új gazdasági épületet adtak át a győri Xantus János Állatkertben, a Modern városok program részeként szerdán.

Túrázás közben is óvatosan!

Borsod-Abaúj-Zemplén megyét nagyjából ezer kilométer turistaút szeli keresztül, ezek jelentős része az ÉSZAKERDŐ Zrt. által kezelt állami tulajdonú erdőterületeken halad át. Többek között ilyen az Országos Kéktúra útvonala is, mely Hollóházáról indul és a teljes szakasz negyede az erdőgazdaság illetékességi területén található.

Gyomorfekélyt jelezhet, ha bal oldalán fekszik a sertés

Gyomorfekély jele lehet, ha a sertések inkább a bal oldalukon fekszenek. Ezt állapította meg az Agri-Food and Biosciences Institute (AFBI) és a belfasti Queens University (QUB) közös kutatása. A kutatásból az is kiderült, hogy a gyomorfekélyes sertések kevésbé hajlamosak veszélyes viselkedésre, például farokharapásra.

Nézd meg a kezét, vedd meg a sajtját!

Magyarországon egyre többen készítenek tehén- és kecsketejből tejfölt, túrót, sajtokat, ám olyan szakember még mindig kevés van, aki a juhtejre alapozza vállalkozását. Rácz Miklós Tamás sajtkészítő Miskolctól 15 percnyi autózásra, Újcsanáloson ezt tette, amikor pár éve az öltönyt lecserélte gumicsizmára, s ezt azóta sem bánta meg.