Lapunk kérdésére adott válaszában, miszerint milyen kilátásokat, trendeket látnak a globális takarmánypiacon, a szakértő azt hangsúlyozta, hogy nem érdemes jóslásokba bocsátkozni, maximum a tényeket szabad egymás mellé sorakoztatni. A jelenlegi drágaságnak fundamentális és nem fundamentális okai is vannak.
Az okok
Előbbi okok közé tartozik, hogy az időjárási-éghajlati változások miatt a termés tavalyi mennyisége elmaradt az átlagostól, emiatt bizonyos terményekből globális hiány alakult ki. Európa keleti részében és Franciaországban évek óta ismétlődik a tavaszi aszály, ami nem kedvez a gabonatermesztésnek.
Kínában áradások tették tönkre a gabonatermés egy részét, Dél-Amerikában pedig a La Nina-jelenség – a földrész csendes-óceáni partján a jelenséggel járó léghőmérséklet-változás okozta intenzívebb széljárás és a hűvösebb tengervíz – okozott jelentős terméskiesést. Kanadában a repceraktárak idejekorán kiürültek, és Oroszországban is kevesebb gabona termett.
Kínában a 2018 óta pusztító sertéspestis miatt az állomány jelentős részét leölték, aminek következtében nagyot esett a takarmányfelhasználás volumene. Viszont mostanra megkezdődött a sertésállomány megújítása. A hírek szerint 15 ezer állattartó telep épül, és az ország minden takarmányt felvásárol, amit tud. Ennek főként a kukoricára van jelentős elszívó hatása.
A takarmányárak általános emelkedésének spekulációs és pszichológiai okai közé sorolhatjuk a pandémia következtében kialakult logisztikai válságot, a pánikszerű felvásárlással járó készletezést, valamint hogy a „pénz keresi a helyét”.
Ugyanebbe az irányba hat egy másik fontos globális tendencia, méghozzá az, hogy a bolygó túlnépesedése miatt egyre fontosabb kérdés az élelmiszerellátás biztonsága. A mezőgazdaság ezt nyilván meg fogja oldani, ahogyan az ’50-es, ’60-as években is szintet ugrott technológiailag, de ez a kihívás is hozzájárul ahhoz, hogy világszerte 20–30 éve emelkedik a termőföld ára.
A magyar gazdák szempontjából ugyanakkor jelentős hatással van a gabonaárak emelkedésére a kőolajár növekedése is. A Magyarországon előállított termények, például a kukorica és a repce jelentős részét – akár 50 százalékát – ugyanis egyáltalán nem vagy nem közvetlenül emberi élelmezésre használják, hanem ipari célra, például bioüzemanyag vagy izocukor előállítására.
Pénzügyi folyamatok
A Takarékbank Agrárcentrumának szakértői által preferált párizsi árutőzsdén március közepéig nagyon sokat emelkedtek a gabonaárak, azóta viszont „oldalaznak”, vagyis inkább stagnálásról lehet beszélni. A búza esetében 20, a szója tekintetében majdnem 40, a kukoricánál majdnem 50 százalékos volt a drágulás márciusig. Azóta megtorpanni látszik a folyamat. Elképzelhető, hogy a takarmányárak a következő aratásig már nem emelkednek tovább, de ebben nem lehetünk biztosak.
A szakértő kiemelte, hogy a magyar állattenyésztők számára a gyenge euró-forint árfolyam is kedvezőtlen hatású. Ez mintegy 10 százalékban játszik szerepet a magas takarmányárakban, hiszen a takarmányok árát a tőzsde határozza meg, a szóját pedig majdnem teljes egészében importáljuk.
Az új kérdések és az új latolgatás aratáskor válik esedékessé, de addig is biztos, hogy a magyar állattenyésztőkre nehéz fél év vár. Folyamatosan vásárolniuk kell a takarmányt, ami most azt jelenti, hogy egyre szélesebbre nyílik a bevételeik és a költségeik közötti olló, vagyis egyre kisebb eredménnyel számolhatnak. Ehhez a kereslet stagnálása szintén hozzájárul. A baromfi kereslete az utóbbi 10 évben egyre nőtt, de mostanra ez megállt, a sertés és a marha tekintetében pedig hosszabb ideje nem mozdul érdemben a piac.
Az is kérdés, hogy kiadásaik növekedésének mekkora részét tudják érvényesíteni az állattenyésztők a fogyasztók felé.
Ehhez hozzájárulhat a várva várt nyitás inflációs hatása, amit az MNB előrejelzései is alátámasztanak.
A megoldás
Az állattenyésztők számára alternatív takarmányok és tárolókapacitásuk növelése jelentheti a megoldást. Hollósi Dávid elmondta, hogy van olyan ügyfelük, aki tavaly 1 évre előre megvásárolta a takarmányigényét. Ő átmenetileg nagyon jól járt. Ennek ellenére általánosságban elmondható, hogy az áremelkedési hullám az összes termékpályán végig fog haladni, és végül a fogyasztóknál csapódik le.
Az állattenyésztők jelenleg leginkább abban reménykedhetnek, hogy jó lesz az időjárás, és bőséges termést hoz az idei év, a pandémia megszűnésével pedig az árutőzsdei kereskedés is normalizálódik.