0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Hatalmas álmodozó voltam – Beszélgetés Felvinczi Lillával

Díjugratónak készült, azonban első saját lováról hamar kiderült, hogy mi sem áll távolabb tőle – cserében megszerettette a díjlovaglás szépségeit Lillával. A kezdeti nehézségek után jöttek a sikerek, és egyik pillanatról a másikra a válogatott keretben találta magát.

Tavaly óta új társa van, Bonjour Majlund, akivel olyannyira összeillenek, hogy egyből Európa-bajnokságon szerepeltek, olyan eredménnyel, amin még ő maga is meglepődött.

Emlékszel arra a napra, amikor először ültél lóra? Hogy érezted magad a nyeregben?

Hihetetlen, de nagyon tisztán él az emlék bennem. Körülbelül négyéves koromban lehetett, az ócsai lovardában, miután hosszas és fárasztó unszolással elértem, hogy a szüleim elvigyenek lovagolni. Egy Boci névre keresztelt tarka pónira ültettek fel, akin persze csak futószáron lépegetve, egy voltizshevederbe csimpaszkodva, de hatalmas vigyorral az arcomon közlekedhettem. Nagyon boldog és lelkes voltam, és természetesen azon a héten még elmentünk egy következő órára.

Tudatosan készültél arra, hogy idővel komolyabban fogod űzni a lovaglást, vagy apránként érlelődött benned az elhatározás?

Hatalmas álmodozó voltam, lelki szemeim előtt mindig az olimpián ugrattam az álomlovammal, de sosem gondoltam komolyan, illetve tudatosan nem is törekedtem ilyen cél felé.

Hobbilovasként sodródtam az árral, amikor is megkaptam életem első nagylovát, Dayanát, akinek minden porcikája a díjugratás ellen volt, így ha tetszett, ha nem, ki kellett próbálnom magam díjlovasként.

Ő szerettette meg velem a szakág szépségeit. A kezdeti nehézségek után jöttek a sikerek, és egyik pillanatról a másikra a válogatott keretben találtam magam.

Hogyan élted meg az első versenyedet?

Az első megpróbáltatásom lovasként még a régi Tattersallban volt, a Póni Klub keretei között, egy decemberi napon. Farkasordító hideg volt, még a zsűri is egy fűtött autóban ült bírói bódé gyanánt. Kezdetben nagyon meg voltam szeppenve, és természetesen az első verseny okozta izgalmat is több ízben átéltem, de a nap végén egy ötödik hellyel és egy piros szalaggal tértem haza, amit a mai napig őrizgetek.

Azóta mely sikereidre vagy leginkább büszke?

A gyermek kategóriás éveimből leginkább a 2019-es országos bajnokságot emelném ki, ahol sikerült megütni a mágikus 70%-os szintet, és megszerezni a bajnoki címet. Hatalmas siker volt az akkor már 18 éves Dayanával eljutni közös karrierünk csúcspontjára, érzelmileg és szakmailag is. A junior versenyeim közül egyértelműen a 2020-as kontinensviadalt szeretném kihangsúlyozni, ahol mindenkit – önmagamat is – meglepve teljesítettünk Bonjourral.

Boldog voltam, hogy hasznos tagja tudtam lenni a junior csapatnak, és úgy gondolom, hogy ez az eredmény volt az éves munkám gyümölcse.

Fantasztikus emlékként maradt meg, öröm volt számomra részt venni az eseményen. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem a tavalyi fóti világkupát is, ahol mindhárom nap remek állapotban versenyezhettem, és ennek következtében nagyon jó százalékokkal szereztük meg mindennap az első helyet a kategóriában.

Hogy látod, mi a legnagyobb erősséged, illetve mi az, amiben leginkább szeretnél fejlődni?

Úgy gondolom, hogy relatív hideg fejjel tudok versenyezni, és gondolkozni program közben, ami igencsak az előnyömre válik. Rengetegszer lovagolok úgy a négyszögben, hogy másodpercenként ugrik be az edzőm hangja, egy kép, vagy éppen egy oda kapcsolódó lovasérzés.

Nagyon gyorsan tanulok, mind a szavakból, mind vizuálisan könnyen meg tudom érezni, amit egy adott lovas érezhet, és ezt a saját lovaglásomban is könnyen tudom alkalmazni.

Még bőven van mit fejlesztenem viszont az ülésem magabiztosságán, ugyanis a lovam jelleme határozott lovaglást követel. Hatalmas ugrás volt az aranyos természetű Dayanáról a terjedelmes mozgású, heves személyiségű Bonjourra átülni, kihagyva a póni kategóriát, ezért még fel kell, hogy nőjek a feladathoz. A kezeimre is kell még ügyelnem, hogy ne túl erősen adjam a segítségeket, és hogy mindig „tartsam a bögréket”.

Volt már komolyabb sérülésed?

Szerencsére még nem szereztem pár horzsolásnál és egy-két kék foltnál többet, eddig nem is volt még részem kimondottan durva esésben.

Ki az edződ, és rajta kívül kik segítenek a legtöbbet?

Több mint egy éve Szeicz Erika az edzőm, akire mindig számíthatok, ha esik, ha fúj. Lényegében ő tanított meg M szinten lovagolni, ezért is volt szoros a tavalyi évem: áprilisban még hallani sem akart versenyzésről, augusztusban pedig már a kontinensviadal döntőjében lovagolhattam.

Mellette a legtöbb támogatást a szüleimtől kapom, akik lehetővé teszik nekem ennek a sportnak az űzését, és további céljaim elérését is.

Kérlek, mesélj arról, hogyan zajlik egy átlagos edzésheted.

A Tabajd melletti bélápapusztai lovardában tartjuk a lovaimat, ahova rendszerint a délelőtt lezajló online oktatás után jutok ki. Az edzőmmel minden héten legalább kétszer, de általában négyszer is dolgozom, ez az időbeosztásunktól függ; a hét további napjaiban Bonjourral egyedül szoktam lovagolni, illetve egy szabadnapot kap. Természetesen komolyabb számonkérés előtt mindennap kontroll alatt szoktam edzeni, de egyúttal figyelünk arra is, hogy Bonjour ne legyen túlterhelve.

Már az Eb-n is Bonjour Majlunddal indultál, nem is akármilyen eredménnyel. Úgy tűnik, összeillő páros vagytok. Mit lehet tudni róla? Hogyan került hozzád? Milyen a jelleme, milyen lovagolni? Mik az erősségei és a gyengeségei?

Bonjour egy dániai tenyészetből került a Helgstrand, illetve a Bang istállókhoz, ahonnan hozzám, 2019 decemberében. Gyönyörű kisugárzású, lassan tízéves, fekete DWB herélt, roppantul nagy lehetőségekkel megáldva. Nagyon szereti az embereket, mindig felhívja a figyelmet magára, és mindig van benne energia. Komplikált ló, hétről hétre új kihívások elé állít, de minden küzdelmet megér, mert amikor megtaláljuk a közös hangot, az valami fenomenális érzés.

Hatalmas erőssége az ugrásváltása, amit bármikor szívesen csinál, akár sorozatban is; és figyelemre méltó az alapból adott lépése, és teret ölelő ügetése is.

Még van mit fejlesztenem vele a hosszhajlításokban, illetve alapvetően a hirtelenkedését kell még tompítanom.

Részt veszel a fiatal díjlovasok tehetségkutató és -gondozó programjában, a Talent Programban is. Mit jelent számodra ez a lehetőség?

Egy szezon kihagyása után az idei a második alkalom, hogy részt vehetek a programban. Számomra ez egy folyamatos kontroll, visszajelzés, ami főleg a téli időszakban nagyon hasznos, emellett pedig betekintést nyerhetek vele a holland edzéstechnikába Johan Rockxon keresztül.

Egy ilyen tehetséggondozó program sokaknak segít megtalálni az alapvető irányvonalakat, és másfajta nézőponttal közelíti meg az adott lovas problémáját.

Az idei program rendhagyó volt, ugyanis Zoomon kommunikáltunk Johannal, aki a pandémia miatt idén nem tudott Magyarországra utazni, de fáradhatatlan kamerásunknak és a jó szervezésnek köszönhetően rendkívül pozitív csalódás volt.

Hogyan egyezteted össze a tanulást a sporttal?

A családom már az aktív versenyzői életem kezdetén megfogalmazta, hogy a lovaglás nem kifogás a tanulásra. Külföldön tervezek továbbtanulni, ami miatt naponta sok időmet elveszi a tanulmányi munkám. Jelenleg az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium kilencedikes tanulója vagyok, de emellett májustól részt fogok venni egy angol nyelven folyó egyetemi felkészítő oktatási programban is, ahol már ki szeretném jelölni a főbb érdeklődési területeimet.

Mivel mind a díjlovaglás, mind a tanulás szerves része az életemnek, szeretném, ha mindkettő jelen maradna a továbbiakban is, és mindkét területen elérhetném a kitűzött céljaimat.

Mivel töltöd a szabadidődet? A lovak mellett van más szenvedélyed is?

Mivel ez egy eléggé időigényes sportág, és a tanulást sem szeretném mellékágra tenni, a maradék időmet a barátaimnak szentelem, illetve az olyan apró dolgoknak, mint az olvasás, kutyasétáltatás vagy főzés.

Melyek lesznek a legfontosabb idei versenyeid?

A herpeszvírus-, illetve a koronavírus-szituáció fényében elég nehéz konkrétumot megfogalmazni. Ha lesz lehetőségem, akkor szeretnék Szilvásváradon, Máriakálnokon és Pilisjászfalun is indulni nemzetközi megmérettetésen, de természetesen a cél az idei junior Európa-bajnokságon részt venni, és újra döntőbe jutni. De mindenekfelett a saját és a lovam egészsége a fontos.

Van olyan feladat, amit most tanul a lovad? Hogy haladsz?

Bonjour S szintig képzett, így a junior és a fiatal lovas feladatokat – amiket most gyakorolunk – magabiztosan tudja. Az ő képzettségéhez leginkább csak nekem kell fejlesztenem magamat, és minél több tapasztalatot szerzünk együtt, annál biztosabban, stabilabban tudunk együtt teljesíteni nehezebb feladatokat is.

Ki a példaképed a díjlovasok között?

Alapvetően Charlotte Dujardin, Jessica von Bredow-Werndl, és Morgan Barban­con Mestre, akik nagyon inspirálóan lovagolnak, illetve folytatják az életvitelüket, legalábbis szerintem. Öröm látni őket a négyszögben, igyekszem minden alkalommal magamba szippantani egy kis tudást a lovaglásukból, amikor van szerencsém látni őket.

Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik a díjlovaglásban szeretnék kipróbálni magukat?

Sose adják fel, de mindig gondolkozzanak tiszta fejjel, és ne veszítsék el a sport iránti szenvedélyüket.

MMG Direkt

Elindult a Magyar Mezőgazdaság új műsora, az MMG Direkt. Ezen a héten Sári Enikő a Magyar Mezőgazdaság Kiadó tulajdonos ügyvezetője beszélget a generációváltás nem éppen egyszerű folyamatáról Akác Balázzsal és ifjabb Akác Balázzsal, a Holstein Genetika Kft. ügyvezető igazgatóival. A teljes adást holnap, 2021.04.28-án nézheti meg a youtube csatornánkon.

De már most bepillanthat a beszélgetésbe – MMG Direkt röviden:

youtube://v/EtEaQhzz6i4

 

 

 

Forrás: Pegazus