0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Génmegőrzés és bivalyhústermékek

Szurdokpüspöki határában, a Mátra nyugati kapujának egyik legnagyobb fennsíkján bivalyok élnek szabadtartásban a Mátrai Bivalyrezervátumban, ahová nem vezet kiépített út. Egy turistaút és egy vízmosás mentén jutnak oda azok is, akik gondozzák az állatokat. A szélsőségek tanyájának nevezi a tulajdonos ezt a helyet, hiszen igazi kihívás a bivalyok megközelítése.

Szalai Ferenc 2014-óta foglalkozik a házi vízibivalyok tenyésztésével, és egyben génmegőrzésével is. Adódik a kérdés, hogy miért éppen a bivalyokat választotta.

A történet a szürke marhákkal kezdődött, mikor is egy ismerőse hat állatot adott át neki.

Azonban néhány hónap után rájött, nem akar már ezzel a fajtával foglalkozni. Kiderült, ahonnét a szürke marhák származtak, ott bivalyokat is tartanak. Szemrevételezve egyből amellett döntött, hogy eladja szürke marháit, árukon pedig bivalyokat vásárolt.

– Korábban nem volt alkalmam közelebbről megismerni őket, de pár hét alatt felmértem, milyen fantasztikus állatok; csodálatra méltó intelligenciájuk és viselkedésük, az, amilyen komoly szabályrendszer szerint élnek. Őshonos állatok, az ember legnagyobb segítője volt, mi mégis hagytuk majdnem elveszni – ez a felismerés odavezetett, hogy a hat bivaly néhány év alatt közel 120-ra „szaporodott” Szalai Ferenc gazdaságában.

A tenyésztő úgy véli, hogy manapság egy átlagember nagyon keveset tud a bivalyokról, legfeljebb állatkertekben vagy nemzeti parkokban lát néhányat belőlük.

A magyar bivaly, más néven mocsári bivaly, az avarokkal érkezett a Kárpát-medencébe; háziasított állataink közül az egyik legrégebbi, genetikai ősiségében a legsértetlenebb faj.

A legtöbb bivalyt a forró égöv alatt tenyésztik, a magyar bivaly ellenben a hosszú évszázadok alatt jól alkalmazkodott az itteni időjáráshoz, azonban azt a trópusi szokását megtartotta, hogy a nyári időszakban kifejezetten igényli a dagonyázást.

Hasznos élettartamuk 20-25 év, megjelenésük szilárd, jó izomzattal rendelkeznek, nagy erőt sugároznak, a bivalyerő kifejezés is méltán tükrözi az állat erejét. Marmagasságuk 150-180 cm, tömegük 450-1000 kg közötti. A fej magasan tűzött, a szarvak oldalt hátra, sarlószerűen felfelé íveltek. Igavonó erejüket az ipari fejlődés során felváltották a gépek.

Ennek is köszönhető, hogy Magyarországon az ezredforduló előtti évtizedekre a bivalyállomány erőteljesen lecsökkent, és csak pár példánnyal lehetett egy-egy gazdaságban elvétve találkozni.

A tartás során hamar világos lett a szakember számára, hogy a bivaly rendkívül jól visszaállítja az elhanyagolt vizes területek, benádasodott gyepek, töltésoldalak eredeti állapotát, ezáltal jelentős szerepük lett az értékes élőhelyek fenntartásában, és a természetvédelmi területek rehabilitációjában.

– Számunkra kiemelten fontos a bio­diverzitás megőrzése, genetikai kincseink, a természet adta értékek védelme. Ennek jegyében a fenntartható gazdálkodás mellett tettük le a voksunkat – érvel a rezervátum birtokosa.

A bivaly vegyes hasznosítású állat, vagyis húsáért, tejéért, valamint igavonó erejéért tartották. A fő jövedelmet elsősorban igen jó hústermelő képessége jelenti, hiszen egy legelőn tartott választáskori borjú testtömege meghaladhatja akár a 300 kilót is. Húsa kiváló minőségű, bár a hazai háziasszonyok körében nem ismert, nemzetközi szinten azonban elfogadott és keresett terméknek számít.

Húsa több fehérjét, foszforvegyületet és vasat tartalmaz, mint a marhahús.

A teje igazi kuriózum, mert bár nem ad sokat, körülbelül 5-10 liter/nap, de a magas zsírtartalma (6-15%) miatt a különleges minőségű tejtermékek, mint a mozarella, ricotta előállítására kifejezetten alkalmas. Ám Szalai Ferenc sajtot nem készít, mert ehhez jelentős beruházásra, és több alkalmazottra lenne szükség.

Bivalyhústermékeket 2017-től forgalmaz, amit Érték és Minőség Nagydíjjal is elismertek. Termékei között találni fagyasztott tőkehúsokat és belsőségeket, valamint füstölt sonkát, kolbászt, grillkolbászt, szalámit és hamburgerhúst is. Ezeket éttermekbe szállítja, ahol kuriózum jellege miatt jelentős az igény termékeire, de emellett webshopon keresztül is értékesít. (https://gasztrobivaly.hu/)

A bivalyhúst leginkább a szürke marha húsához lehet hasonlítani, ebből is látszik, hogy nem extrém alapanyagról beszélünk. Amiben eltér a marhahústól, hogy még több fehérjét, foszforvegyületet és vasat tartalmaz, viszont jóval kevesebb zsírt, amitől még jobb minőségnek számít.

Jellemzése szerint rostos, tartalmas vörös hús, ízvilága populáris, nincs olyan ízkaraktere, mint például a vadnak vagy egyes birkafajtáknak.

Enyhén édeskés, növényi ízek jellemzik, jól fűszerezhető, különösen a zöldfűszerek állnak jól neki. Magas gasztronómiai élményt nyújt, és ami a legfontosabb, teljesen adalékmentes, vagyis első osztályú alapanyag. A bivalyok szinte egész évben a szabadban legelnek, füvet, vadvirágokat, vadonnőtt fűszernövényeket fogyasztanak, ami a húsuk ízében is érezhető. Mesterséges táplálékot, antibiotikumot nem adnak az állatoknak. Érdemes tehát nem csupán turisztikai látványosságként tekinteni a bivalyra, hanem a gasztronómiai lehetőségeit is kiaknázni.

Szalai Ferenc szerint a bivalyhús-értékesítés nem forrta ki magát egészen, a termék még keresi helyét a piacon. Ő körülbelül 10%-kal adja magasabb áron, mint amennyibe a szürkemarha-húsok kerülnek. Úgy látja, hogy az ágazat még nehéz helyzetben van, de hosszú távon sikerre ítéltetett, mindez jelentősen múlik a tenyésztőkön is.

Rámutat, hogy értéken kell kezelni és adni a termékeket, ugyanis ha nem így teszünk, akkor könnyen a mangalica és a szürke marha sorsára juthat bivaly is.

Ezeket a termékeket egy időben felkapták, most viszont alig találni a kereskedelmi láncok pocain. Míg a minőségi húsok külföldre kerülnek, a magyar fogyasztókat hozzászoktatták a gyengébb minőségű, olcsóbb húsokhoz, márpedig szerinte a hazai piacon is lenne helye a magas minőségű termékeknek.

Véleménye szerint jól felépített brand és promóció szükséges a bivalyból készült termékek népszerűsítéséhez, a fogyasztókat pedig meg kell ismertetni az állatokkal, tartásukkal, a húsok felhasználásával. Ezért is fogad gyakran iskolás és turistacsoportokat tanyáján, és megmutatja a virágos legelőt is.

Szalai Ferenc elnökségi tagja a Magyar Bivalytenyésztők Egyesületének, amely több mint 100 tagot tömörít. Céljuk a fajta megmentése, ami jól halad, hiszen az 1999-ben még alig 160 tehenet számláló magyarországi állomány mára meghaladta a 6000-et.

Ennek ellenére a bivalytartást csak türelmes embereknek ajánlja, akiknek nem elsősorban a gyors megtérülés az elsődleges.

Úgy véli, a húsok és az egyéb termékek értékesítésének még hosszú az útja, de később beváltja a hozzá fűzött reményeket. De akik hosszú távon gondolkodnak, és szeretnének tenni a következő generációért, azoknak mindenképp garantálható, hogy ha belevágnak a bivalytenyésztésbe, hamar örömöket lelik az állatokban.

Forrás: Kistermelők Lapja