Ezt a jelenséget a szakirodalom a napraforgótányér ellevelesedéseként (phyllomania) tartja számon. A phyllomania jelenségét több tényező is elősegítheti. Az eddig elvégzett vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy ezen elváltozásokat az alábbi ökológiai tényezők okozzák:
- tartós hideghatás, ún. „hideg stressz”;
- mikroelemhiány (elsősorban bór, mangán).
Az élettani eredetű tányérdeformációs tünetekkel Franciaországban 1984-ben kezdtek foglalkozni, de Magyarországon már 1976-tól vannak ez irányú megfigyelések a vetésidő-kísérletekben (Horváth 1988).
E fejlődési rendellenességek többsége – a többi fiziológiai problémához hasonlóan – gyakran sújtja a különböző hibrideket.
A tünetek (tányérdeformáció, virágzási rendellenességek stb.) tekintetében az érintett napraforgótáblák növényállománya rendkívül nagy heterogenitást mutat. Nemzetközi vizsgálatok alapján e tünetek egyértelműen a „hideg stressznek” tulajdoníthatók, melyeket nagyon gyakran kísér bórhiány is. A vizsgálatok megerősítették: azok a napraforgó-állományok, amelyek közvetlenül a virágzás előtt vagy a virágzásuk kezdetén intenzív hideg periódusnak voltak kitéve, valamennyien mutatták a tüneteket.
A napraforgó számára az egyik legfontosabb mikroelem a bór, amelynek jelentős szerepe van a termésképződésben. Hiánya következményeként a napraforgók tányérjai deformálódnak és bennük léha kaszatok fejlődnek.
A bórhiány tüneteit az aszály fokozza. A bórral jól ellátott napraforgónövények csöves virágaiban a kutatók a nektártömeg és a cukorérték növekedését észlelték a kontroll növényekhez képest. A bórhiány tehát ugyancsak kedvezőtlen hatással van a nektártermelésre. A bórhiányos, deformált, torzult napraforgó tányérvirágzatok nektártermelése csökkent mértékű az egészséges növényekéhez képest.
Az abiotikus tényezők (hideg stressz, bór- és mangánhiány, aszály) hatására kialakult tányérdeformáció tüneteit a nemzetközi vizsgálatok alapján az alábbi típusokba sorolják (csak a Méhészet 2021. januári számában a 22. oldalon közölt fotókon látható virágzási rendellenességek típusait ismertetjük részletesen):
- A típusú virágzási rendellenesség,
- B típusú virágzási rendellenesség,
- C típusú virágzási rendellenesség,
- D típusú torzulásos virágzási rendellenesség (pikkelylevelesedés)
– Ezen tünetcsoport esetében a pikkelylevelek, a nyelves- és csöves virágok rendezetlen halmaza található a tányérokon.
A pikkelylevelesedés különböző változatait, a gyakorlati felhasználás számára a következőképpen csoportosítják:
- D/1 típus: pikkelylevelesedés halmozottan a virágzás központi részén;
- D/2 típus: a pikkelylevelesedés egy vonal mentén, ún. „egyszerű hasadás” formájában jelenik meg. Ritkább esetben tányérhasadás, ún. „tányérkettőződés” figyelhető meg.
- D/3 típus: ún. „Mercedes-csillag” alakú torzulási rendellenesség figyelhető meg a tányér belsejében. Előfordulása nem olyan gyakori az egyes évjáratokban, mint a D/1 és a D/2 típusú torzulási rendellenesség.
A D típusú torzulási rendellenesség tüneteit a francia szakemberek már 1986-ban megfigyelték. A károsodott növények többnyire alacsonyabbak voltak, tányérjuk pedig kisebb volt a nem károsodott napraforgó növényekénél.
- E típusú torzulásos virágzási rendellenesség:
- E/1 típus,
- E/2 típus,
- E/3 típus
- F típusú torzulásos virágzási rendellenesség:
Ebbe a csoportba nagyon változatos aberrációs tünetek tartoznak, sokszor a fészekpikkellyel keveredve, 5 változata ismert. Ezek a napraforgó virágzatán kialakuló aberrációk nem mérgezők, de tömeges előfordulás esetén termésveszteséget okoznak a növénytermesztőnek és a méhésznek egyaránt.
Méhegészségügyi zárlatokA következő települések érintettek nyúlós költésrothadás miatti egészségügyi zárlattal március 20-án. Az adatok tájékoztató jellegűek.
Kormányhivatalok-OMME |
Dr. Lajkó László
c. egyetemi docens
Phytopatent Kft. Budapest