Lévén mindkét ország az Európai Unió és a schengeni övezet tagja, vagyis gyakorlatilag ellenőrzés nélkül át lehet járni egyik országból a másikba, a határkiigazításnak csak formális jelentősége van, bár a polgármesterek igyekeztek komolyan venni az esetet.
„Belgium területét nagyobbá tette, Franciaországból lecsippentett egy kicsit, ez azonban nem szerencsés ötlet”
– mondta egy francia televíziós csatornának David Lavaux, az ügyben érintett Erquelinnes nevű belga település polgármestere. De azért hozzátette, örült annak, hogy a városa nagyobb lett.
A szomszédos Bousignies-sur-Roc polgármestere ugyanakkor nem ért egyet a változtatással.
„Jobban tesszük, ha elkerülünk egy újabb határháborút”
– jegyezte meg tréfásan Aurélie Welonek, az említett francia település polgármestere.
Franciaország és a mai Belgium területe között 620 kilométer hosszú a határvonal. Hivatalosan az 1820-ban aláírt kortrijki szerződésben fektették le. A szóban forgó határkő 1819-ből való, amikor a határvonalat először kijelölték.
A tudósítások szerint a belga hatóságok felveszik a kapcsolatot a gazdával, hogy felszólítsák a határkő visszahelyezésére. Amennyiben a férfi nem tesz eleget a kérésnek, az ügy a belga külügyminisztériumhoz kerülhet, amely kénytelen lehet összehívni egy francia-belga határbizottságot, amire 1930 óta nem volt példa.
A belga város polgármestere szerint, ha a gazda együttműködik, akkor békés úton rendezik az ügyet, ha azonban nem engedelmeskedik, akkor akár vádat is emelhetnek ellene.