A marhatartók fő feladata megfelelő mennyiségű, minél jobb beltartalmú, minél kevesebb kiegészítést igénylő tömegtakarmány előállítása. A gazdaságok nagy része a megkerülhetetlennek tartott silókukoricán kívül jellemzően lucernát és áttelelő szenázskultúrákat termeszt.
Ilyen viszonyok mellett nagy kockázattal járhat jelentős szerepet szánni a silókukoricának a tömegtakarmány-bázisban.
Az új, nyári vetésű, melegkedvelő és szárazságtűrő kultúrák – mint amilyen a BMR-cirok, az igényesebb szudánifű hibridek, a mohar, az indiai köles és a trópusi pillangósnövények – mind megoldást jelenthetnek. Az alábbiakban segítünk eligazodni az alternatívák között, valamint bemutatjuk, melyiket milyen céllal érdemes vetni, illetve milyen körülmények között érhető el velük a leglátványosabb eredmény.
Szárazságtűrő alternatívák silókukorica helyett
A klímaváltozás miatt egyre nagyobb kihívás nagy mennyiségű és jól emészthető silókukorica-szilázst előállítani. A nyári csapadékeloszlás egyre egyenetlenebb, a kritikus időszakokban (megtermékenyülés, szemberakódás) gyakran hiányzik az eső, ami csökkenti a termésmennyiséget, a betakarításkori nagy meleg hatására pedig 2-3 nap alatt megszáradhat a kukorica, ami csökkenti a termék emészthetőségét.
Kisebb vízigény, jó beltartalom: BMR-silócirok
A cirok a kukoricánál igénytelenebb. Nemcsak 30-40 százalékkal kevesebb vizet igényel, hanem kevesebb tápanyagot is. Silócirkot már régóta termesztnek Magyarországon, ám ez a termék úgy rögzült a gazdák tudatában, mint üszők vagy húsmarhák számára alkalmas tömegtakarmány. Ennek a véleménynek a régebbi fajták gyengébb beltartalma az alapja. Azonban az évek során sokat fejlődött a cirok genetikája, és megjelentek az úgynevezett BMR (Brown Mid Rib, azaz „barna főér” rövidítése) silócirok-változatok.
A BMR-cirkok a hagyományos silócirkoknál 15-25 százalékkal kevesebb lignint tartalmaznak, aminek könnyebben emészthető és ízletesebb takarmány az eredménye. Ugyanakkor az alacsonyabb lignintartalom megdőlésre hajlamosítja a növényeket, ami jelentősen csökkentheti a hasznosítható termésmennyiséget.
Ez a típus, bár alacsonyabb, nagyobb leveleinek és jelentős mennyiségű magot tartalmazó bugájának, valamint magasabb ajánlott vetőmagnormájának (300-350 ezer szem/ha) köszönhetően jó talajon 40-50 tonna zöldtömeg termelésére képes.
Vajon alkalmas-e ez a típusú silócirok a silókukorica-szilázs kiváltására a tejelő tehenek takarmányozásában? Erre egy debreceni gazdaságban végzett etetési kísérlettel adunk választ, amiben a gazdaság által termelt BMR-cirok és silókukorica hatását hasonlítottuk össze.
Az 1. táblázatból látható, hogy a BMR-cirokszilázs beltartalma a nyersrost, a keményítő, az emészthetőség és a laktációs energia vonatkozásában nem mutat lényegi eltérést egy közepes minőségű silókukorica értékeihez képest, a nyersfehérje tartalma pedig fölülmúlja. A vizsgált BMR-cirokfajta beltartalmi értékei lényegesen jobbak a (közepes cirokszilázst leíró) laborátlagnál, a gazdaságban termelt silókukorica-szilázs pedig közepesnek mondható.
A gazdaság tejelő teheneinek takarmányában BMR-cirokszilázzsal váltották ki a közepes minőségű silókukorica-szilázst, aminek hatására a 485 tejelő tehén vonatkozásában 30,6 liter/tehénről 31,5 liter/tehénre változott a napi fejési átlag.
Ez azoknak a gazdaságoknak lehet megoldás, amelyek öntözési lehetőség híján nem tudnak nagy termésbiztonsággal kiváló minőségű silókukorica-szilázst készíteni. Laza talajokon mindenképp érdemes cirokban gondolkozni, öntözés hiányában pedig még jobb talajokon is érdemes elgondolkodni a silókukorica részleges kiváltásán a termésbiztonság növelése érdekében.
Széna, szenázs, legelő nyári vetésű kultúrákkal
A klímaváltozás hatására előfordul, hogy a szenázs-, a széna- vagy a legelőfű-mennyiséget tavasz végi, nyári vagy akár aratás utáni vetéssel kell pótolni. Mely kultúrák alkalmasak erre? Elsősorban a szudánifű, a mohar és az indiai köles jöhetnek szóba. Lássuk, melyiktől mit várhatunk, mik az előnyeik és mik a felhasználásuk korlátai!
Szudánifű: gyors növekedés, de legeltetni óvatosan!
A szudánifű fajtái és hibridjei is melegkedvelők és szárazságtűrők. Kaszálás vagy legeltetés után újrasarjadnak, így amennyiben lehetőség van kaszálókultúra vetésére fővetésben, a szudánifű tökéletes választás.
Tejelő állomány számára feltétlenül finom szálú BMR-szudánifű (barna levélerű) hibrideket ajánlunk, amelyek – a BMR-cirokhoz hasonlóan – kiválóan emészthetők. Húsmarhatartóknak szintén a finom szárú hibrideket javasoljuk, mert szénakészítésre is kiválóan alkalmasak.
Az ilyen szudánifű májusi vetéssel, háromszori kaszálással 8-12 tonna szárazanyagtermésre képes. Gyorsan növekszik, a vetéshez képest 60-65 napra már virágozna. De érdemes derékmagasságban vágni, mert így a beltartalma kedvezőbb lesz. Idejében betakarítva 70 százalék körüli emészthetőséget és 10-12 százalék körüli fehérjetartalmat várhatunk tőle, azonkívül a bokrosodását is elősegítjük a kaszálással. Legeltetni is lehet, viszont akkor feltétlenül érdemes megvárni az 50-60 centiméter körüli magasságot az amúgy jelenlevő kéksavtartalom miatt.
Mohar: ez az ízletes takarmány csak egyszer kaszálható
A mohar szintén melegkedvelő és szárazságtűrő kultúra. Kaszálás után nem sarjad újra, ennek ellenére kedvelt másodvetésű takarmány. A szudánifűhöz képest kedvezőbb a beltartalma, bár ez azért nagymértékben függ kaszáláskori vegetációs állapotától és a nitrogénellátottságtól. Az utóbbi években 10 és 16 százalék közötti szárazanyaghoz viszonyított fehérjetartalmú mohart is láttunk, tehát érdemes kiszolgálni a nitrogénigényét, illetve másodvetésként főképp jó területre érdemes rakni. Olcsó és nagyon ízletes takarmány, szénaként és legeltetéssel is jól lehet hasznosítani.
Indiai köles: legeltetésre optimális és többször kaszálható
Az indiai köles hazánkban teljesen új kultúrának számít. Legelőfűként a moharhoz és a szudánifűhöz képest is rendelkezik előnyös tulajdonságokkal. Szárazságtűrése vetekszik a másik kettőével, többször kaszálható vagy legeltethető – úgy, mint a szudánifű –, viszont nincs kéksavtartalma, ezért már alacsonyabban is érdemes legeltetni.
Ezeknek jobb az emészthetősége, mint a többi fajtáé. Zsengén legeltetve a hibrid BMR indiai köles fehérjetartalma a 14-16 százalékot is elérheti.
Hogyan növeljük a nyári tömegtakarmányok fehérjetartalmát?
Bár az itt bemutatott növények fehérjetartalma eleve magasabb, mint a silókukoricáé, keverékben, melegkedvelő pillangósokkal (mint amilyen a lablab vagy a tehénborsó) együtt vetve még tovább növelhető a fehérjetartalom – márpedig ez a fehérjehordozó-igény csökkentésével olcsóbbá teheti a takarmányozást. A világszerte folytatott kísérletek bemutatása külön cikk témája lehetne, de már a néhány éves magyar tapasztalatok szemléltetése is idekívánkozik (2. táblázat).
A BMR-szudánifű-tehénborsós keverék nagyon vonzó fehérjetartalmat ígért, de így igényesebb, mint a szudánifű magában vetve.
A tehénborsó igényli a rhizóbiumok jelenlétét a talajban, ezért gabona-pillangós keverék után adta a legjobb eredményeket. Ha a területen a vetés előtt nem termesztettek pillangós növényt – borsót vagy bükkönyt –, akkor a siker érdekében érdemes rhizóbiumos oltást végezni.
A kísérletek tovább folynak. Céljuk, hogy a klímaváltozás közepette is gazdaságos legyen a szarvasmarhatartás.
Aranyoss Éva
Sersia Farm Kft.