0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Óvattal gombásszunk

Akik szeretnek a természetben járni, tavasszal, kora nyáron és ősszel, biztosan találkoznak erdei gombákkal. Bárki gyűjthet természetvédelmi oltalom alatt nem álló gombát - betartva az erdőtörvényben és a természet védelméről szóló törvénybe foglaltakat - , de érdemes tapasztalt gombaszedővel gombászni, vagy utánajárni, pontosan mit is szedtünk, mert érhetnek minket kellemetlen meglepetések.

Az egyik legkorábbi, március elején megjelenő faj az osztrák csészegomba, aminek feltűnő piros termőteste ehető, de nincs különösebb íze vagy illata. A tavalyi Év Gombájával, a csoportos csészegombával is találkozhatunk tavaszi erdőséták alkalmával. Neve is jelzi, telepeket alkotva jelenik meg, s bár nem mérgezők, de a néhány milliméteres tönkjéből nagyon nehéz olyan mennyiséget szedni, amely egy étkezésre elégséges.

A kucsmagombák látványosak, ehetők, sőt finomak is, meséli Szlaukó Zsuzsa gombász.

A cseh, hegyes, ízletes, sötét, pusztai kucsmagombákkal nyárerdőben, homokos talajon is találkozhatunk, de a pusztai kucsmagomba a szikes talajt is kedveli.

Ezek a fajok hazánkban az erdők mellett füves területeken, de akár kertekben is megjelenhetnek.

Azonban vigyázzunk, hogy ne tévesszük őket össze a mérgező redős, vörösbarna és nagy papsapkagombával, melyek hasonló színű, méretű és megjelenésű fajok, ráadásul a kucsmagombákkal egy időben (bár főleg savanyú talajú fenyvesekben) teremnek. Kalapjuk felülete szintúgy sűrűn tekervényes, kanyargósan ráncos, színük a barna különböző árnyalataiban pompázik.

A májusi pereszke a kitűnő étkezési gombák közé tartozik.

Alakjuk változó, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, vastag húsú gombánk. 8-15 cm fehér, sárgásfehér színű, lemezei sűrűn állók, fehérek. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használható.

Nyár elején találkozhatunk még szegfűgombával és a nyári vargányával is. Utóbbi jellemzően 5-25 cm átmérőjű, kezdetben gömbölyű, később kiterülő. Tönkjük a kalap színéhez hasonló, de jóval világosabb árnyalatú. A nyári vargánya melegkedvelő lombos erdőkben érzi igazán jól magát.

Szlaukó Zsuzsa szerint, aki gombászásra adja a fejét, annak néhány szabályt tudnia kell. Első és legfontosabb szabály: ismerjük fel a gyilkos galócát!

A mérgezések többségét ez a faj okozza. A gyógyszereknek köszönhetően ma már ritkábban fordul elő mérgezés következtében bekövetkező halál, de aki túléli, sosem lesz olyan, mint volt. Néhány óra alatt olyan állapotba kerül a máj és más belső szervek, mint egy idült alkoholistának hosszú évek alatt.

A gyilkos galócának fehérek a lemezei, a gallérja a tönkön és a bocskor (szakadozott szélű burokmaradvány a tönk bázisán) is. Kalapja olajzöld, ritkábban barnás színe, valamint tönkjének márványozottsága. A gyilkos galócát gyakran keverik össze a fehér pettyes, piros kalapú mesegombával, a légyölő galócával.

Gombát szedni a legcélravezetőbb, ha a termőtestet vékony pengéjű késsel a tönk alján lemetsszük, vagy egy határozott mozdulattal kicsavarjuk a földből.

Legfontosabb, hogy minél kevésbé bolygassuk meg a rendszerint talajban található micéliumot (a gombafonalak szövedékét), illetve magát az élőhelyet.

A begyűjtött gombát saját érdekünkben minden esetben vizsgáltassuk meg szakellenőrrel!

Forrás: magyarmezogazdasag.hu