Az egyik legkorábbi, március elején megjelenő faj az osztrák csészegomba, aminek feltűnő piros termőteste ehető, de nincs különösebb íze vagy illata. A tavalyi Év Gombájával, a csoportos csészegombával is találkozhatunk tavaszi erdőséták alkalmával. Neve is jelzi, telepeket alkotva jelenik meg, s bár nem mérgezők, de a néhány milliméteres tönkjéből nagyon nehéz olyan mennyiséget szedni, amely egy étkezésre elégséges.
A kucsmagombák látványosak, ehetők, sőt finomak is, meséli Szlaukó Zsuzsa gombász.
A cseh, hegyes, ízletes, sötét, pusztai kucsmagombákkal nyárerdőben, homokos talajon is találkozhatunk, de a pusztai kucsmagomba a szikes talajt is kedveli.
Ezek a fajok hazánkban az erdők mellett füves területeken, de akár kertekben is megjelenhetnek.
Azonban vigyázzunk, hogy ne tévesszük őket össze a mérgező redős, vörösbarna és nagy papsapkagombával, melyek hasonló színű, méretű és megjelenésű fajok, ráadásul a kucsmagombákkal egy időben (bár főleg savanyú talajú fenyvesekben) teremnek. Kalapjuk felülete szintúgy sűrűn tekervényes, kanyargósan ráncos, színük a barna különböző árnyalataiban pompázik.
Alakjuk változó, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, vastag húsú gombánk. 8-15 cm fehér, sárgásfehér színű, lemezei sűrűn állók, fehérek. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használható.
Nyár elején találkozhatunk még szegfűgombával és a nyári vargányával is. Utóbbi jellemzően 5-25 cm átmérőjű, kezdetben gömbölyű, később kiterülő. Tönkjük a kalap színéhez hasonló, de jóval világosabb árnyalatú. A nyári vargánya melegkedvelő lombos erdőkben érzi igazán jól magát.
Szlaukó Zsuzsa szerint, aki gombászásra adja a fejét, annak néhány szabályt tudnia kell. Első és legfontosabb szabály: ismerjük fel a gyilkos galócát!
A mérgezések többségét ez a faj okozza. A gyógyszereknek köszönhetően ma már ritkábban fordul elő mérgezés következtében bekövetkező halál, de aki túléli, sosem lesz olyan, mint volt. Néhány óra alatt olyan állapotba kerül a máj és más belső szervek, mint egy idült alkoholistának hosszú évek alatt.
A gyilkos galócának fehérek a lemezei, a gallérja a tönkön és a bocskor (szakadozott szélű burokmaradvány a tönk bázisán) is. Kalapja olajzöld, ritkábban barnás színe, valamint tönkjének márványozottsága. A gyilkos galócát gyakran keverik össze a fehér pettyes, piros kalapú mesegombával, a légyölő galócával.
Legfontosabb, hogy minél kevésbé bolygassuk meg a rendszerint talajban található micéliumot (a gombafonalak szövedékét), illetve magát az élőhelyet.
A begyűjtött gombát saját érdekünkben minden esetben vizsgáltassuk meg szakellenőrrel!